A magyar külpolitika abszurditását mi sem példázza jobban, minthogy Orbán Viktor azokat a külhoni vezetőket udvarolja körül, akik országai többnyire leverték a forradalmainkat, illetve megszállták hazánkat. Legutóbb Erdogan török elnök jelenlétében például azt találta mondani, hogy az utóbbi évszázadokban a magyar politikának elsősorban Berlinre, Moszkvára és Isztambulra kellett figyelnie. Ha arra gondolt, hogy a fenyegetések és katonai támadások elsősorban ezekből az irányokból érkeztek, akkor igaza van. De ő nem erre gondolt…
Fotó: euronews.hu
Egyre követhetetlenebb Orbán Viktor politikája azok számára, akik logikai alapon közelítenek a világ dolgaihoz. A harcos muszlimellenes retorikával kérkedő magyar kormányfő ugyanis szinte naponta tesz gesztusokat olyan vezetőknek, akik amellett, hogy elnyomják népüket, semmibe veszik az emberi jogokat, ráadásként még Allahhoz is imádkoznak. Amikor például Kirgizisztánban együtt parolázott a türk népek vezetőivel (ahová a magyarságot is sorolja), akkor csupa muzulmán hitű néppel kötötte össze a sorsunkat.
Most éppen a török elnököt táncolta körbe, hogy minél inkább jelezze, ő nem ért egyet azzal az elutasító politikával, amit az Európa Unió legtöbb vezetője tanúsít Erdogannal szemben. A török vezető szokása szerint Budapesten is sajnáltatta magát amiatt, hogy az uniós vezetők évtizedek óta csak hitegetik azzal, hogy felveszik országát az EU-ba, de sajnos a szép szavakon kívül semmi sem történt. Bezzeg, Orbán Viktor kiállt barátjáért, aki terroristának nevezi a kurd kisebbség vezetőit, politikai ellenfeleit koholt vádak alapján börtönbe csukatja, ugyanakkor nyíltan beavatkozik a szír polgárháborúba.
Putyin tehát egyre követelőzőbb, és nem igazán nézi el Orbánnak, ha vele is pávatáncot akar lejteni.
Erdogan finoman szólva is megosztó személyiség, hiszen nem csupán az Európai Unió emelte fel szavát a török ellenzékiek tömeges börtönbe zárása miatt, de az Egyesült Államokkal is komoly vitában áll. Bár Törökország rendelkezik az egyik legnagyobb haderővel a térségben (katonai és hadiipari kapacitását fel is ajánlotta Orbán Viktornak), attól, hogy a NATO tagja, még elég kiszámíthatatlanok a reakciói egy-egy háborús konfliktusban. Orbán épp az ilyen izgága, pávatáncos szövetségeseket preferálja, hiszen viszonylag könnyen kicsikarhat ígéreteket belőlük, ám azok betartásával ők sem bíbelődnek túl sokat.
Valahogy így jellemezhetjük Vlagyimir Putyin orosz elnököt is, aki szintén nagy barátja a magyar miniszterelnöknek. Orbánnak, mint egy uniós és NATO tag ország vezetőjének azonban olykor vissza kell fognia magát, amikor az orosz elnöknek tesz gesztusokat, ugyanis a nyílt árulást sem Brüsszel, sem Washington nem kultiválja. Putyin ezt a körülményt figyelembe is vette addig, amíg nem kezdett szorulni a hurok a nyaka körül. Országa ugyanis komoly gazdasági és társadalmi problémákkal néz szembe, ráadásul a balul sikerült és borzalmasan kommunikált angliai titkosszolgálati akciójuk (Szkripal-ügy) miatt pedig lényegében már senki semmit nem hisz el az orosz vezetőknek.
Putyin tehát egyre követelőzőbb, és nem igazán nézi el Orbánnak, ha vele is pávatáncot akar lejteni. Legutóbbi találkozásukkor nem véletlenül hazudtolta meg Orbánt, amikor az Európai Unió bürokratikus működésével magyarázta, hogy még egy kapavágás sem történt a Paks 2 beruházás kapcsán. A magyar kormányfőnek rá kell jönnie, hogy mindennek súlyos ára van, főleg, ha autokratikus vezetőkkel üzletel. Erdogan biztosan hálás a szívmelengető szavakért, de Orbánnak annál többet is kell nyújtania a török vezetőknek, mint rá hivatkozva üzengessen az EU vezetőinek.
És, akkor itt van Orbán politikájának harmadik fontos fővárosa, Berlin, ami látszólag kilóg a sorból, nem csak azért, mert történelmi távlatban inkább Bécset kellett volna megneveznie, mint fontos igazodási pontot. Németországban ugyanis nem úgy mennek a dolgok, mint Oroszországban vagy Törökországban, mégis meghatározó eleme a magyar külpolitikának, hogy rendszeresen gesztusokat tesz a németeknek. Orbán külpolitikájának ugyanis az kölcsönöz némi stabilitást - annak ellenére, hogy folyamatos harcban áll saját szövetségeseivel és ellenérdekelt felekkel barátkozik -, hogy a németek a legutóbbi időkig kitartottak mellette.
Fotó: 24.hu
Ha azonban ezeket a kölcsönös gesztusokat felemészti a folytonos harc és az érdekek ütközése, akkor Orbánnak tényleg csak Putyin és Erdogán marad, akik az EU-n belül nem tudnak hátországot biztosítani számára. Orbán deklaráltan hidat szeretne létesíteni Kelet és Nyugat között, és persze ő szeretné szedni ezen az átkelőn a hídpénzt. Lassan azonban nem marad semmilyen építőanyaga a nyugati oldalon, a keletiek pedig egyre követelőzőbbek vele szemben. Ha pedig nem lesz híd, Orbán politikai súlya is erősen leértékelődik. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Édes mindegy, hogy a dakoták vagy az apacsok építették a hidat, bárki alatt összedőlhet, ha senki sem ellenőrzi az állapotát.”
