A miniszterelnök szavai felülírhatnak minden jogszabályt, ha Orbán Viktor szükségét érzi ennek. Lényegében ez derül ki abból az eseménysorból, melynek tanúi voltunk az elmúlt napokban. Ma már nem csupán nyomokban bírálja felül a törvényeket pártunk és kormányunk vezetője, hanem szisztematikusan dörgöli a képünkbe, ne bízzunk a törvényi korlátozásokban, ő megtalálja a módját annak, hogy ami első látásra képtelenségnek tűnik, az ő akaratából valósággá váljon.
Szinte már meg sem lepődünk azon, hogy durva gyomrost vitt be a jogállamiság szalmabábjának a magyar kormány feje. Orbán Viktort már nem érdekli különösképpen, hogy elvileg a törvényesség legfőbb őrének választották az ország polgárai, ő félresöpört minden jogi aggályt annak érdekében, hogy egyetlen hatalmas konzorciumba vigye be a hozzá hű sajtótermékeket.
A kormányfő improvizatív készsége mindig megsokszorozódik olyankor, ha éppen hatályos törvényeket kell kijátszania. Most például a Magyar Közlönyben megjelent, hogy az Orbán Viktor által aláírt kormányhatározat értelmében a kormány nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette az augusztusban életre hívott a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA) történt felajánlásokat, és ezzel saját kezűleg kivonta a versenyjogi szabályok alól minden idők legnagyobb értékű médiapiaci üzletét.
Az egy hete téeszesített kormánypárti sajtóra tehát nem vonatkoznak a piaci versenyszabályok, a miniszterelnök egyetlen tollvonással felülírta azokat a törvényi előírásokat, melyek garantálnák a médiapiacon az esélyegyenlőséget. Orbán azzal, hogy nemzetstratégiai jelentőségűvé tette a Liszkay Gábor felügyeletére bízott kormányalapítványt, lényegében mindenek fölé emelte a bulvármédiát, bedobós hirdetőújságokat és mániákusan migránsozó megyei napilapokat. Lényegében elővette azt a régi trükkjét, amelynek segítségével mindent nemesnek, előremutatónak, patriótának minősít, ami a kormány kommunikációs céljait szolgálja, és hazátlan bitangok gyülekezetévé nevezi ki a sajtó azon szereplőit, akik nem fújnak vele egy követ.
A kormányfő mostani lépése messze túlmutat a versenypiaci keretek felrúgásán, a reklámpiac mesterséges eltorzításán, valamint a sajtószabadság kifigurázásán. Itt már arról van szó, hogy a törvények írott malaszttá váltak a törvényességet felügyelő szervek pedig gittegyletekként tengetik a mindennapjaikat, amíg úgy nem dönt a kormányfő, hogy már a törvényesség látszatára sincs szüksége, és meg nem szünteti ezeket az intézményeket. Ezek a hivatalok most még megtehetik, hogy forró krumpliként dobálják egymáshoz Orbán Viktor rendelkezéseit, de valójában már csak a túlélésükért küzdenek.
A Gazdasági Versenyhivatal most kifejezetten szerencsésnek mondhatja magát, hogy a kormányfő saját hatáskörében levette a döntés felelősségét az intézmény munkatársainak vállairól, hiszen amennyiben náluk pattogna még a labda, vagy a törvények szellemével ellentétes döntést kéne hozniuk, vagy visszadobnák az óriásholding ötletét, és szorongva várhatnák, mit tesz velük haragjában Orbán Viktor. Az azonban elkerülhetetlenek tűnik, hogy a kormánypárti alapítvány ügye eljusson az Alkotmánybírósághoz, így majd főhet a jogtudósok feje, miként próbáljanak egyszerre megfelelni a törvényeknek és a kormányfőnek?
Fotó: index.hu
Azért is nyugtalanító, hogy Orbán közérdekkel magyarázza, miért vonja ki a törvényes vizsgálat és felügyelet alól saját médiabirodalmát, mert meglehetősen kilátástalan jövőt vetít elénk ez a körülmény. Ez ugyanaz a logika, mint amikor tájékoztató kampányként adta el a magyar polgárok felé a rasszista felhangoktól sem mentes migrációellenes kampányát. Eljutottunk tehát a közpénzen finanszírozott gyűlöletkampánytól a kvázi rendkívüli állapotig, amikor a közérdekre hivatkozva minden törvényt felül lehet írni. Valószínűleg ezzel a jogállamiság felszámolásának utolsó stádiumába léptünk. Ez most már tényleg egy következmények nélküli ország. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A szabályok azért vannak, hogy kettéhasítsuk azokat a tomahawkunkkal.”
