Szinte a semmiből kapott új esélyt a magyar ellenzék arra, hogy megizzassza a harmadik kétharmadát a választókat sokkoló törvények meghozatalára használó kormánypártot. A kiélezett helyzet még abszurdabb kormányzati kommunikációt, ugyanakkor egyre tudatosabb ellenzéki akciókat eredményezett. A január 5-i tüntetésen bejelentett érdekképviseleti lépések után érdemes elgondolkodnia azon Orbán Viktor kabinetjének, hogy a közelgő uniós választások előtt nem lenne-e taktikus lépés tőlük, ha a demonstrálók folytonos leszólása helyett együttműködési készséget mutatnának. Az érvek emellett eléggé egyértelműek.

Fotó: 24.hu

1. A Fidesz jelenleg magasan vezeti a pártok népszerűségi mutatóit, ám a számok a kormánypárti tábor elbizonytalanodását mutatják. Vannak ugyanis olyan hagyományosan jobboldalra szavazók, akik számára már túl sok volt a közigazgatási bíróságok létrehozásáról rendelkező törvény, a CEU elűzése, és természetesen nem szimpatizálnak a nyugati multik érdekeit kiszolgáló rabszolgatörvénnyel sem. Ezt a támogatói bázist nem lehet olyan nyilvánvaló butaságokkal megnyugtatni, hogy Soros György ügynökei tüntetnek Budapesten és a vidéki településeken. A mostani demonstrációk kézzelfogható ügyek mentén szerveződnek, és a követelések egy részével az áprilisi választásokon a kormányra szavazó polgárok egy része is egyetért. Mivel ezek közül a rabszolgatörvény érinti a legtöbb embert, és ezt a rendelkezést nem lehet egyszerű migránsozással és sorosozással megmagyarázni, az ellenzék megerősödését, illetve a kormány támogatásának meggyengülését e törvény visszavonásával tudnák megelőzni.

2. Szorosan idetartozik az az érv is, hogy a rabszolgatörvény beáldozásával elterelnék a figyelmet a többi, a polgárokat szintén meglehetősen hátrányosan érintő jogszabályról. Így például már nehéz lenne demonstrációkat szervezni a közigazgatási bíróságok létrehozása ellen, a CEU elűzésébe pedig szép lassan beletörődne a magyar társadalom is. A kormánynak nem érdeke a helyzet eszkalálódása, hiszen nem lenne jó üzenet sem az uniós szövetséges Európai Néppárt, sem a hazai választók felé, ha állandósulnának a tiltakozások a kormány intézkedései nyomán. Ilyen puskaporos levegőben nem tanácsos újabb irritáló törvényeket meghozni, az ellenzéket becsmérlő kijelentéseket tenni, vagyis a kormány önmagát köti gúzsba, ha csak arra vár, hogy kifulladjanak a tüntetések.

             Fotó: Szegedi Kattintós

3. És nem csupán a tüntetések kifullasztásáról van szó. A tönkretett, lesajnált ellenzék mellett kezd felnőni a jogaitól, eszközeitől szintén alaposan megfosztott szakszervezeti mozgalom a feladathoz. A szakszervezetek vezetőit szinte észre sem lehetett venni, mióta a munka törvénykönyvének alapos átírása után a kormány lényegében nem tekinti tárgyaló partnereknek a szakmai érdekképviseleteket. Ha ennek ellenére öntudatukra ébrednek a szakszervezetek, ráadásul erős támogatást kapnak az ellenzéki pártoktól, valamint a demonstrációk résztvevőitől, akkor olyan széles egységfront jöhet létre a kormánnyal szemben, amire már nehezen mondhatja az állami propagandagépezet, hogy Soros György tervét hajtják végre, hiszen az egyetemisták, köztisztviselők és vasesztergályosok soha nem egyesülhetnek egy amerikai milliárdos zászlaja alatt. Ezt még a legelszántabb fideszes szavazók sem gondolhatják komolyan.        

4. Fontos érv a törvény visszavonása mellett az is, hogy a Fidesz korábban már meghátrált néhány fontos ügyben, mégsem származott belőle komolyabb hátránya. Mintha az ellenzék tartana is attól, hogy a vasárnapi boltzár, az olimpia, vagy az internetadó mintájára, ezúttal is kifarol a Fidesz a számára kínos törvény mögül, ugyanis ezzel veszélybe kerül az ellenzéki egység, a közös fellépés a szakszervezetekkel, illetve sokan már nem érzik szükségét a demonstrációk folytatásának. Erre több szónok is utalt szombaton, a Kossuth téren, és aggodalmuk nem alaptalan. Orbán Viktor kiváló politikai érzékét mindig a válságos pillanatokban villantotta meg, és ezzel elhárított számos csapdát saját maga és pártja útjából. Mivel a szakszervezetek most lényegében ultimátumot adtak a kormánynak, a 24. órába értünk, hogy komolyan politikai veszteségek nélkül megússza a kormány a kissé meggondolatlanul benyújtott és elfogadott törvény következményeit.

Fotó: index.hu

5. A legfontosabb érv mégis az, hogy egyelőre nem jött be a kifárasztás taktikája, így egyre nevetségesebben hangoznak a kormánymédiából áramló lekicsinylő kritikák. Érezhető volt a budapesti és a vidéki demonstrációkon, hogy olyan egység született meg Orbán-rendszere ellen, ami talán meg sem áll a jelenlegi követelések szintjén. Jó példa erre a jövő évi bérek növekedéséről született kormánydöntés bírálata, ugyanis több szakszervezet nem elégszik meg a 8 százalékos emeléssel. Ha egy törvény visszavonásával meg lehet akasztani ezt az elszántságot, akkor már jól járt a Fidesz. Kérdés, hogy a mostani közhangulatban elegendő lesz-e csak a rabszolgatörvény visszavonása, vagy épp ettől kap vérszemet az ellenzék? Orbán Viktor és tanácsadói már valószínűleg az ünnepek alatt elemezték a helyzetet, és arra jutottak, hogy megvárják a január 5-i tüntetést, és annak hangulata alapján döntenek a további lépésekről. Mert, ahogy egy dakota harcos mondta egykor: „Olyankor küldj békeajánlatot az ellenségednek, amikor még neked is lehetnek követeléseid, mert ha túl későn eszmélsz, akkor mindened fel kell ajánlanod a fegyvernyugvás érdekében.”