A Fidesz támogatói között egyre jelentősebb azoknak a tábora, akik egyelőre csak magukban morognak pártjuk túlkapásai vagy szerencsétlen megnyilatkozásai miatt. Ha azonban lesznek olyanok köztük, akik nagy nyilvánosság előtt ki merik mondani azt, ami a szívüket nyomja, a megrendülhet kormányzópárt táborának egysége. Orbán Viktor és közvetlen környezete tisztában van ezzel a veszéllyel, ezért követnek el mindent annak érdekében, hogy házon belül rendezzenek el minden nézetkülönbséget. A Fidesz számára ugyanis létfontosságú, hogy az EP választásokig fennmaradjon a párt stabilitásának látszata.

Fotó: 24.hu

A CEU elüldözése, nyílt hadüzenet a Magyar Tudományos Akadémiának, a túlóratörvény egyeztetés nélküli elfogadása, Orbán Viktor családjának és közvetlen környezetének látványos meggazdagodása, egyre üresebben csengő soroszás és migránsozás, a közszolgálati televízió és rádió szakmai mélyrepülése. Csak néhány ügy, melyek nem tesznek jót annak a pártnak, amely évek óta büszkén hirdeti, hogy: Egy a tábor, egy a zászló. A belső felmérések is azt a feltételezést igazolják, hogy nem feltétlenül találkoznak ezek a visszás ügyek minden Fideszt támogató magyar polgár egyetértésével.

Főként az úgynevezett jobboldali értelmiség szemléli egyre értetlenebbül az általa támogatott kormány intézkedéseit. Néhány kósza kiszóláson kívül (például Lázár János elítélő nyilatkozata a rabszolgatörvényről) azonban eddig nem voltak nyílt lázongások a kormánypárti táboron belül. Csak onnan lehet tudni, hogy finoman szólva is megosztotta a Fidesz táborát az a fentebb felsorolt néhány ügy, hogy a belső felmérések szerint a jobbra húzó szavazók többsége szerint sem mennek jó irányba az ország dolgai.

A magyar kormányfőnek csak néhány hónapot kell már kihúznia, hogy meglehetősen megosztó politikája ne okozzon maradandó károsodásokat saját táborán belül, ugyanakkor ne kovácsolja véglegesen egybe az ellenzéket.

Kérdés persze, hogy miért ragaszkodik Orbán Viktor azokhoz az intézkedésekhez, melyek azon kívül, hogy nem találkozik feltétlenül saját szimpatizánsai tetszésével, még az eddig erősen megosztott ellenzéket is egységbe kovácsolják? Egyrészt, mert most elég erősnek érzi magát és pártját ahhoz, hogy úgymond népszerűtlen intézkedéseket is végigvigyen, másrészt, mert a sajátjai felé is demonstrálni szeretné: Nincs olyan tényező, ami meghátrálásra kényszerítené olyan ügyekben, melyek fontosak számára. Vagyis, itt már minden az ő akaratáról, személyes ambícióiról, távlati elképzeléseiről szól.

Orbán tudja, hogy politikai karrierjében nagy vízválasztó lehet a tavaszi EP választás. Nincs azonban könnyű helyzetben. Egyrészt, mert ezúttal nincs mód arra, hogy saját érdekei szerint alakítsa át a választási rendszert, ugyanis most az EU szabványa szerint listákra szavazhatnak a polgárok, és semmiféle kompenzációs, torzító hatás nem érvényesül majd a mandátumok kiosztásánál. Másrészt, mert nemzetközi színtéren jelenleg vákuumban van. A Fidesz ugyanis Európai Néppárt perifériájára sodródott, a pártcsaládban maradása is kérdéses, így az sem hoz számára túl sokat a konyhára, amennyiben a kereszténydemokrata frakció lesz a legnépesebb az új felosztásban.

Van azonban egy olyan opció is Orbán számításai szerint, amely szívéhez közelebb áll, mint az akadékoskodó néppártiak gyámsága. Ha ugyanis bekövetkezne a magyar kormányfő által annyiszor megjövendölt szélsőjobboldali áttörés a tavaszi voksoláson, akkor egy percet sem tépelődne azon, hogy a radikálisok élére álljon. Épp ez a megfontolás vezérli akkor, amikor lényegében szélsőjobboldali pártokra jellemző intézkedéseket vezényel le Magyarországon.

A nagy pávatáncos Orbán partiképes igyekszik maradni a hagyományos jobboldali pártok számára is, hiszen jelenleg érdekük, hogy egységet mutatva ne zárják ki a szélsőjobbra kalandozó magyar miniszterelnököt a soraik közül, de igazából inkább Marie Le Pennek, és a hozzá hasonló nacionalistáknak igyekszik imponálni. Orbán Viktor legendás pragmatizmusa most odáig jutott, hogy minden opciót saját magának igyekszik fenntartani. És, hogy ezt megtehesse, nem fél beáldozni saját táborának egységét sem, főleg, ha a repedéseket felszínen még nem lehet látni.

A magyar kormányfőnek csak néhány hónapot kell már kihúznia, hogy meglehetősen megosztó politikája ne okozzon maradandó károsodásokat saját táborán belül, ugyanakkor ne kovácsolja véglegesen egybe az ellenzéket. Ha ez sikerül neki, akkor jön csak az igazi halálugrás számára, hiszen, ha a hagyományos európai politikai trend, és a mérsékelt jobboldal, a zöldek, liberálisok és a szociáldemokraták uralják továbbra is az Európai Parlamentet, akkor kénytelen lesz engedményeket tenni az Európai Néppártnak, hogy ne zárkák ki a Fidesz a kereszténydemokrata pártcsaládból, illetve, ne vonjanak meg uniós forrásokat az országtól.

Fitó: hvg.hu

Amennyiben azonban a számára kedvezőbb opció következne be, és látványosan megerősödnének az euroszkeptikus erők, akkor sem húzhatná rá a magyar modellt a svéd, holland, német vagy spanyol belpolitikára. Orbán mostanában sokat panaszkodik arra, hogy rengeteget kell küzdenie, és úgy érzi, hogy túl nagy ellenszélben kell előre haladnia. Ez lehet annak a jele, hogy kezd belefáradni a (sokszor értelmetlen) hadakozásba, de értelmezhetjük úgy is, hogy a sajátjai szolidaritását szeretné kikényszeríteni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Sokszor csak másokat akar becsapni az olyan harcos, aki a köszvényre panaszkodik, mert amikor eljön a harc ideje, lóra pattan, és legyőzi azokat, akik beteg vénembernek hitték.”