Talán csak a véletlen műve, hogy a kormány által reaktivált Magyar Nemzet első címlapján nem a migránsozás és sorosozás dominált. Talán megérzett valamit a Fidesz propagandagépezete abból a jelenségből, hogy Európában egyre kevésbé lehet populista lózungokkal élni, a menekültekkel való riogatás pedig már nem annyira hatékony eszköz, amikor a migrációs nyomás erősen visszaesett a kontinensen. Profilváltásról azonban még korai lenne beszélni, hiszen a magyar kormány biztos nem hajít el egy korábban hatásos politikai terméket addig, amíg nem talál a helyére egy másikat.
Fotó: origo.hu
Van egy jó hírünk, és egy rossz. A jó az, hogy a sorozozás őshazájában már nem igazán hatékony az a kommunikációs eszköz, amelyet Magyarországon csodafegyverként vet be a 2015-ös migrációs válság óta szinte napi rendszerességgel az Orbán-kormány. Macedóniában kezdte ugyanis először a sorosozást és migránsozást a Nikola Gruevszki által vezetett jobboldali kormány. Az azóta magyar elvbarátaihoz szökött macedón kormányfő 2002 és 2016 között építgette illiberális államát. Épp úgy, mint Orbán Viktor, Vlagyimir Putyin ölelő karjai között kötött ki Gruevszki is, ezért is volt fontos az orosz elnök számára, hogy balkáni szövetségesét a magyarok kimenekítsék hazájából, amikor meg kellett volna kezdeni korrupciós bűncselekmények miatt kiszabott börtönbüntetését.
Amíg Gruevszki élvezi a magyar kormány vendégszeretetét, és vélhetőleg Budapesten sem nélkülöz, hazájában az új kormány kezdi normalizálni a közbeszédet. Ma már csupán a Gruevszkihez hű ellenzéki sajtóorgánumok riogatnak folyamatosan muszlim menekültekkel, a közszolgálati szerkesztőségek azonban igyekeznek visszatalálni a sajtó eredeti küldetéséhez, a kiegyensúlyozott és széleskörű tájékoztatáshoz. Az pedig elképzelhetetlen ma már, hogy a Stop Soroshoz hasonló, közpénzből fizetett kormányzati kampányokkal hergeljék az embereket.
Ám, van egy rossz hírünk is. Magyarország nem Macedónia. Orbán Viktor és kommunikációs csapata továbbra is harcban áll Soros György hazai ügynökeivel, a migrációt támogató brüsszeli bürokratákkal, a külföldről fizetett civil szervezetekkel. Közeleg az EP választás, ás a magyar kormány már egyértelművé tette, hogy számára élet-halál kérdése, hogy az Európai Parlament padsoraiban többségbe kerüljenek a migrációt elutasító politikai erők. Kevésbé zavarja a Fideszt, hogy a törésvonalak nem igazán itt húzódnak az európai politikában, a menekültkérdést pedig a most még regnáló uniós parlament is viszonylag sikeresen menedzselte, amire az is bizonyíték, hogy a 2015-ös létszám töredéke kér bebocsátást a kontinens gazdagabb államaiba.
A nagy fociőrült Orbán azonban a „Győztes taktikán ne változtass!” elvét vallja, vagyis, ha a sorosozással, migránsozással harmadszor is kétharmadot lehetett szerezni az országgyűlési voksoláson, akkor az EP választáson miért kezdjen el bíbelődni olyan témákkal, mint globális felmelegedés, határozott fellépés a korrupció ellen, vagy közös uniós stratégia az orosz és kínai katonai, hírszerzési és gazdasági nyomulás ellen? Orbán kialakított magának egy erőteret, melyben otthonosan mozog, híveinek ebben a közegben tudja leghatékonyabban eljuttatni üzenetét, ezért pártja kampányától lényegében semmi mást ne várjunk, mint amit tavaly tavasszal láttunk tőlük.
Fotó: Kanadai Magyar Hírlap
Az ellenzéki pártok feladata lesz tehát, hogy meggyőzzék a magyar polgárokat arról, van élet a sorosozáson túl is, és ideje lenne végre olyan közös ügyekről is beszélnünk, mint a környezetvédelem, az oktatás és az egészségügy helyzete, az egyre komolyabb elvándorlás, vagy a magyar bérek felzárkóztatása az uniós átlaghoz. Ha Orbán Viktor nem jön rá magától, nem etetheti a magyarokat végtelenségig azzal, hogy Soros György az ország legfőbb ellensége: Ma már ugyanis a magyarok többsége tisztában van azzal, hogy a közpénzeket lefölöző kormányzati oligarchák sokkal több kárt okoznak itthon, mint a szegénység és háború elől menekülő nincstelenek. Ha Orbán nem szembesül azzal, hogy változik a világ körülötte, akkor vállalnia kell ennek a tévedésnek a következményeit. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Akkor is eljutsz a célodhoz, ha a Föld forgásával ellentétes irányba futsz, csak egy kicsit jobban elfáradsz.”
