Újabb szintet lépett az Orbán-kabinet a sorosozásban, hiszen legújabb „tájékoztató kampányában” Jean-Claude Juncker személyében új (cinkos)társat talált az amerikai milliárdos mellé. Eddig is tudtuk, hogy Orbán Viktor nem rajong az Európai Bizottság elnökéért, de azért a patás ördög mellé helyezése egészen elképesztő támadás a poszttól búcsúzó politikus ellen. Nem mellékesen a luxemburgi bizottsági elnök annak a néppárti frakciónak a legfőbb vezetője, amelyben a Fidesz is tevékenykedik. A magyar kormánypárt tehát lényegében saját pártcsaládja ellen kampányol, ami még mindig nem elég bűn ahhoz, hogy kitegyék őket a kereszténydemokrata pártok szövetségéből.

Fotó: index.hu

A Fidesz kormányzati médiakolhozba szervezett propagandahálózata főként azzal támadja Jean-Claude Junckert, hogy túl jó kapcsolatot ápol alkoholtartalmú italokkal. Magyarországon egyébként egy füves cigi elszívásáért egy egész életre megbélyegeznek egy közszereplőt (erről Juhász Péter naphosszat tudna regélni), ám a piálás lényegében elismerést kiváltó virtus nálunk. Például, amikor a tavalyi parlamenti választások kampányában Orbán Viktor egy részeg kukás emberrel ölelkezett, senki sem borzadt el a gesztustól. Juncker azonban amellett, hogy előszeretettel kortyol alkoholos italokból, olykor fogadta Soros Györgyöt is a hivatalában, és ez már elegendő bűn ahhoz, hogy a magyar kormány pellengérre állítsa Európai Bizottság leköszönő elnökét.

Láthatóan nagy élvezettel rúg bele saját párttársaiba Orbán olyankor, amikor korábbi sérelmeiért akar elégtételt venni. Juncker bűne főként az, hogy nyíltan a Sargentini-jelentés támogatására szólította fel a néppárti képviselőket, aminek aztán az is lett az eredménye, hogy a magyar kormányt több ponton elítélő dokumentumot kétharmados többséggel elfogadta az Európai Parlament plenáris ülése. Akkor ezt mélyütésként élte meg Orbán, és nem is rejtette véka alá, hogy bosszút fog állni azokon a kereszténydemokrata képviselőkön, akik támogatták a Judit Sargentini, holland képviselőnő által jegyzett dokumentum elfogadását. Ennek ellenére a Fideszt nem zárta ki sorai közül az Európai Néppárt, és gyaníthatóan ez most sem fog megtörténni annak ellenére, hogy a pártcsalád egy emblematikus figuráját állítja pellengérre a magyar kormány.

Amennyiben ugyanis bejön a papírforma, akkor szélsőséges nézetei ellenére pártja maradhat a mérsékelt jobboldali frakcióban, ha viszont az előre jelzettnél is jobban szerepelnek a szívéhez közelebb álló populisták, ő lehet a mérleg nyelve.

Hogy miért ilyen bátor Orbán Viktor, és miért ilyen visszafogott (értsd: gyáva) az Európai Néppárt? Mint sok kérdésre, itt is a számok adják meg a legautentikusabb választ. A minap látott napvilágot az első hivatalos közvélemény-kutatás, amely megbecsülte a tavaszi uniós választás végeredményét. Ebből jól látszik, hogy a néppártiak mandátumokat fognak veszíteni, és várhatóan a másik nagy pártcsaláddal, a szociáldemokratákkal közösen sem lesz meg az egyszerű többségük a parlamentben. A populisták előretörnek, ahogy erre Orbán számít, ám ez nem lesz olyan elsöprő erejű, hogy a tradicionális politikai formációk együttesen (kereszténydemokraták, szociáldemokraták, zöldek, liberálisok) ne tudnák megfékezni a populistákat.

Amennyiben tehát a Fideszt kipenderítenék saját frakciójukból a néppártiak, akkor további veszteségeket szenvednének el (13-14 mandátumot), ugyanakkor Orbán egészen biztosan a populisták padsoraiba küldené képviselőit, így akár azt is megakadályozhatná a magyar kormánypárt, hogy a kereszténydemokraták adják az Európai Bizottság elnökét, amely posztot most éppen az a Juncker tölt be, akivel riogatják a magyar választókat. Orbán tehát hazárdjátékot űz, és tulajdonképpen olyan nagyot nem is bukhat. Amennyiben ugyanis bejön a papírforma, akkor szélsőséges nézetei ellenére pártja maradhat a mérsékelt jobboldali frakcióban, ha viszont az előre jelzettnél is jobban szerepelnek a szívéhez közelebb álló populisták, ő lehet a mérleg nyelve, amikor fontos posztokról szavaznak az új összetételű Európai Parlamentben.

                                                Fotó: 444.hu

Orbán kétkulacsos politikáját már kiismerték az EU-ban, amivel szemben azonban még mindig nem született meg a hatékony ellenszer. A néppártiak váltig állítják, hogy jobb belső felügyelet alatt tartani Orbánt, mert így sokkal kezelhetőbb, ugyanakkor ezzel a helyzettel a lehető legjobban visszaél a magyar kormányfő. A Fidesz súlyát egyetlen módszerrel lehetne csökkenteni, ha a Magyarországnak járó parlamenti mandátumok közül nem nyerné el megint legalább az 50 százalékot. Ez a magyar választópolgárok, és az ellenzéki pártok felelőssége, vagyis, ha sikerülne a fideszes mandátumok számát érdemben csökkenteni (8-10 fős parlamenti képviselet már elég jelentős visszaesés lenne), Orbán nem halászhatna ilyen könnyedén a zavarosban. Mert, ahogy egy dakota szólás tartja: „Ha tiszta a víz, látod a halakat, de ők is észrevesznek téged, úgyhogy ne bánkódj, ha nem látsz a meder aljára.”