Jobb későn, mint soha. Talán ezzel az olcsó közhellyel lehet reagálni Manfred Webernek, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti (EP) frakcióvezetőjének és EP-választási csúcsjelöltjének a legfrissebb nyilatkozatára. Weber ugyanis három követelést fogalmazott meg Orbán felé annak feltételéül, hogy a Fidesz továbbra is az EPP tagja maradhasson. Ezek teljesítése megalázó lenne külön-külön is Orbánnak, egyben megfelelni ezeknek pedig szinte minden eddigi elvének feladását jelentené. Azért ne temessük Orbán Viktort és a Fideszt, hiszen zsarolásban, sumákolásban, ígérgetésben nagyon jó a magyar kormánypárt.
Fotó: hvg.hu
Le kellene állnia az úgynevezett Soros-kampánnyal a magyar kormánynak, bocsánatot kéne kérnie azért az ámokfutásért, amit az utóbbi hónapokban az Európai Unió alapértékei ellenében tett, ugyanakkor vissza kéne fordítania a visszafordíthatatlant, vagyis biztosítania kellene a Közép-európai Egyetem (CEU) magyarországi működését. Nem tudhatjuk, hogy Manfred Weber tisztában van-e azzal, hogy a Fidesz politikájának három alappillérét célozta meg, de sejtheti, hogy Orbán Viktor nagyon nem komálja, ha sarokba akarják szorítani.
Ne is számoljunk azzal érdemben, hogy a magyar kormány tagjai látványos gesztusok kíséretében bűnbánó maffiózóként beismerik, hogy túl messzire mentek az idegenellenes kampányukkal. Arra se számítsunk, hogy Orbán Viktor Canossa-járásra szánja el magát, és behódol Webernek. A magyar politikai vezetés valószínűleg komolyan számol már azzal a ténnyel, hogy közvetlenül az EU-s parlamenti választások előtt kiteszik a Fideszt az Európai Néppárt szövetségéből. Hogy az elmúlt hónapok provokációi mennyire voltak tudatosak a magyar kormánypárt részéről, nem tudható, de az igen, hogy mit jelentene a kizárás a Fidesz számára.
Ez a hit szenvedett komoly károkat akkor, amikor kétharmados többséggel elfogadta az EP azt a jelentést, amely a magyar jogállamiság leépüléséről szólt.
Egyrészt nem számíthat majd a legerősebb pártszövetség oltalmára, ha szélsőségekkel, a jogállamiság rombolásával vádolják őket a politikai ellenfeleik, ami súlyos veszteség a Fidesznek, hiszen a mérsékelt jobboldali párt álcáját a néppártiak szövetségének köszönhették. Az is fontos szempont, hogy egy nagy pártszövetség támogatása nélkül maradt politikai erő súlytalanná válik az Európai Parlamentben, de az Európai Unión kívül sem veszik már olyan komolyan, mint amikor egy erős, nagy hagyományokkal és jelentős szavazótáborral rendelkező pártszövetség részeként lépett fel a Fidesz.
Van azonban egy ennél is súlyosabb következménye egy esetleges kizárásnak, ami valószínűleg az előzőeknél is jobban fájna a Fidesznek. A Sargentini-jelentés elfogadása utáni pánik és vagdalkozás jól megmutatta ugyanis, hogy a Fidesz saját szavazóit eddig azzal tudta hitegetni, hogy centrista politikát folytat, illetve a legerősebb európai pártszövetség ideológiáját vallja, még akkor is, ha a kereszténydemokrácia szélsőségesebb válfaját képviselik. A magyar jobboldali szavazók zöme szereti, ha kompatibilis a pártja azokkal az értékekkel, melyeket Európában a nagy meghatározó pártszövetségek vallanak. Ez a hit szenvedett komoly károkat akkor, amikor kétharmados többséggel elfogadta az EP azt a jelentést, amely a magyar jogállamiság leépüléséről szólt.
Elsősorban a Fidesz értelmiségi szavazót rázhatja meg a párt kizárása az EPP-ből. Ők már a CEU elűzését sem nézték túl vidáman, a sorosozós, migránsozós kampányból pedig épp úgy elegük van, mint az ellenzéki szavazóknak. Orbán azzal hitegette eddig őket, hogy pontosan tudja, mit csinál, meddig mehet el, ám a kizárást valószínűleg nem tartotta reális opciónak a kormányfő mellett eddig kitartó szavazótábor. Amennyiben megtörténik a kizárás, minden valószínűség szerint még radikálisabb hangvételre vált a Fidesz, ugyanakkor nyíltan közeledni kezd olyan politikai és ideológiai szövetségesekhez, mint Matteo Salvini, vagy Marine Le Pen. Ez szavazatokat hozhat el a Jobbiktól, ám jelentős mennyiségű voks kerülhet veszélybe, melyekre eddig a Fidesz törzsszavazóitól számíthattak.
Fotó: 24.hu
Mindenesetre tisztulhat a kép, hiszen a Fidesz hangneme, ideológiája, jövőképe már rég kilógott az EPP közösségéből. Amennyiben nyíltan az euroszkeptikus pártok felé nyit a Fidesz, az fontos változást idézhet elő a magyar belpolitikában is. A jelek nem túl kedvezőek a Fidesz számára, hiszen eddig meglehetősen egysíkú volt a kommunikációja (lásd: Soros, Soros, Soros), a kizárást követően viszont már esély se lenne arra, hogy valamiféle konszolidáció jegyében más fontos témákkal is foglalkozzon. Pedig igény volna erre, ami jó lehetőség az ellenzéki pártok számára. Mert, ahogy egy ősi dakota mondás tartja: „Minden elhullajtott búzaszem veszteség neked, és nyereség az ellenségednek, aki összegyűjti utánad, hazaviszi, és kenyeret süt belőle.”
