Orbán Viktor rezsimje biztosan nem maradhatna működőképes még évekig olyan ellenszélben, amilyenben a Fidesz vezetői most próbálják egyensúlyban tartani a NER-t. Ezért létfontosságú számukra, hogy valamiféle áttörést érjenek el a populista politikai erők a közelgő EP választásokon. Amennyiben ez nem következne be, Orbánnak biztosan stratégiát kellene váltania, ugyanis kezd elfogyni a levegő (no és a pénz) körülötte, és bármilyen nagy lelkesedéssel ropja a pávatáncot, ez kevés lesz egy olyan összetételű Európai Parlament ellen, amelynek tagjai már kívülről ismeri a lépéseit.

Fotó: hvg.hu

Francis Fukuyama, amerikai filozófus, politikai gondolkodó szerint az Orbán Viktor által kitalált illiberális állam hosszútávon működésképtelen. A ’90-es évek elején rendszerváltó országokban tapasztalható populista jobbratolódás nem meglepő, de nem is örvendetes fejlemény, ettől még nem gondolja Fukuyama, hogy reális alternatívát jelentenek a liberális demokráciákkal szemben az olyan hibrid rezsimek, mint a lengyel vagy a magyar. Szerinte az emberek nem kívánják vissza az egypárti, despotikus rendszereket, ezért lengyel és magyar kísérlet sem tarthat sokáig.

Sajnos kezdjük megszokni, hogy Orbán Viktor kísérleti alanyai vagyunk, vagyis évek óta próbál bennünket meggyőzni az elképzelései helyességéről. Talán soha nem fogjuk megtudni, hogy a magyar miniszterelnök komolyan hisz-e abban, hogy Magyarország legfontosabb küldetése a migrációs kihívásra adott válaszokban testesül meg, illetve, hogy egykori mentora, Soros György hazánk legfőbb ellensége. Elképzelhető, hogy annyira elkényelmesedett már, hogy elegendőnek tartja a menekültkérdés témájának felszínen tartását ahhoz, hogy újabb és újabb ciklusokon át megtartsa a hatalmát.

Ami viszont a legidegesítőbb számára ebben a szituációban, hogy a végeredmény csak nagyon kismértékben függ tőle.

Az Európai Unió meghatározó politikai erői azonban az utóbbi tíz esztendőben elég jól kiismerték ahhoz, hogy tudják, mi az, amitől retteg a magyar kormányfő. Ez pedig nem más, mint a teljes politikai elszigetelődés, ami azzal járna, hogy nem marad elég tere ahhoz, hogy rendszeresen eljárja szokásos pávatáncát. Ennek megfelelően lassan, de biztosan elkezdődött Orbán partvonalra szorítása. Már saját pártcsaládjában sem állnak szívesen szóba a felfüggesztett Fidesz vezetőjével, így a meglehetősen megosztott populista erőkön kívül nincsenek meghatározó szerepet játszó politikai szövetségesei Európában.

És ez csak a kisebbik probléma a Fidesz háza táján. A nagyobb gond, hogy egyre több pozícióban lévő politikus hangoztatja, hogy aki nem tartja tiszteletben a demokrácia legalapvetőbb szabályait, nem részesülhet korlátlanul azokból a pénzügyi forrásokból, melyeket eddig bőkezűen adományozott az Európai Unió még azoknak az országoknak is, ahol sérültek a jogállamiság elvei, illetve elburjánzott a korrupció. Jól érzékelhető tehát, hogy az EP választások után új világ jön, és ez nagyon nem fog tetszeni Orbán Viktornak. Hacsak…

Igen, hacsak nem úgy alakulnak az arányok az Európai Parlamentben, ahogy ő azt megálmodta. Orbán ugyanis évek óta azt szajkózza, hogy rövidesen komoly paradigmaváltás következik be az uniós intézmények szemléletében. Az ő szemében az EU jelenlegi vezetése bevándorláspárti, de ő, és populista barátai azonban megálljt parancsolnának a migránsok áradatának. Magyarországon még csak-csak lehet ezzel hergelni az embereket, ám a nyugati országokban inkább úgy látják a választópolgárok, hogy épp az Orbánhoz hasonló politikusok akadályozzák azokat az intézkedéseket, melyek előmozdítanák a menekültkérdés megoldását.

Bizonyos szempontból tehát az EP választás fontosabb a Fidesz számára, mint az őszi helyhatósági voksolás. Ha ugyanis nem sikerül legalább egy akkora frakciót gründolnia a Salvini-Orbán tengely mentén alakuló populista pártcsaládnak, amellyel az érdemi döntéseket blokkolni tudják az Európai Parlamentben, akkor lényegében statiszta szerepre lesznek kárhoztatva. Ez az a helyzet, amitől Orbán tart. Ami viszont a legidegesítőbb számára ebben a szituációban, hogy a végeredmény csak nagyon kismértékben függ tőle.

Fotó: mandiner.hu

A Fidesz ugyanis hiába hoz 12-13 képviselőt ebbe a frakcióba, ha jól szerepelnek a hagyományos pártszövetségek (kereszténydemokraták, szociáldemokraták, zöldek, liberálisok) akkor egy 60-70 fős populista frakcióba beülve teljesen súlytalanná válik a magyar kormánypárt az EP-ben. Az uniós választást tehát csak nagyon korlátozottan tudja a magyar kormány befolyásolni, így (miután saját pártcsaládjukban elrúgták a pöttyöst) ki vannak szolgáltatva a többi ország választói akaratának. Fukuyama jóslata tehát az illiberalizmus hanyatlásáról akár hónapokon belül is látványos formát ölthet. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Hiába vagy nagy harcos, ha rossz szövetségest választasz magadnak, úgy fognak emlékezni rád, mint egy született vesztesre.”