Bár Orbán Viktor szokásához híven úgy viselkedett pártja felfüggesztése után is, mint aki győztes csatából tér meg, ám vereségének ténye még hívei számára is egyértelmű. Ami fél éve a Sargentini-jelentés elfogadásával elkezdődött az Európai Parlamentben, az most „házon belül” folytatódott, így nem túl merész feltételezés, hogy a Fidesz a korábbinál is gyorsabban folytatja a szélsőjobb felé tolódását. A végállomás sehol sem látszik, a magyar kormánypárt vonatáról pedig úgy tűnik, már késő leugrálniuk azoknak, akik most döbbentek rá Orbán politikájának értelmetlenségére.

Fotó: MTI

Hihetetlen nagy pofont kapott Orbán Viktor politikája saját pártcsaládjától, hiszen a az Európai Néppárt jövőjéről szól a vita részeként 190 igennel 3 nem ellenében a Fidesz tagságának felfüggesztéséről döntöttek a küldöttek. Ilyen egyértelmű elutasításra maga Orbán sem számított, pedig érzékelhette az utóbbi napokban, hogy az EPP-nek már nagyon elege van belőle. A szavazás után készült fotókon a magyar miniszterelnökön és kíséretén látszott a letargia, a néppárti vezetők viszont felszabadultan mosolyogtak. Árulkodó jelek, melyek fontosabbak az ülést követő sajtótájékoztatón elhangzott szavaknál.

Március 20-án lényegében az történt, amit megjósoltunk. Látszólag olyan kölcsönös szakítás felé vitték a felek a vitát, amelyben mindkét fél igyekezett megőrizni valamit a méltóságából. A kereszténydemokrata pártokat tömörítő EPP valószínűleg jól döntött, hogy a felfüggesztést terjesztette a plénum elé, ugyanis így garantált volt az igenek nyomasztó többsége, ugyanakkor a karámon belül tartották Orbánt annak ellenére, hogy ő a kilépéssel fenyegetőzött a felfüggesztés megszavazásának esetén. A magyar kormányfő azonban nem dobhatta a lovak közé a gyeplőt, hiszen lényegében légüres térben landolt volna, ha sértetten elhagyja a pártszövetséget.

Az ellenzék számára esély, hogy Orbán csapdába lavírozta magát, ám arra is számíthat, hogy a kormányfő még a korábbinál is keményebb eszközökkel próbálja féken tartani politikai ellenfeleit.

A három bölcsből álló bizottság ráadásul úgy vizsgálódhat a felfüggesztett magyar testvérpár háza táján, hogy a Fidesznek – ha tetszik, ha nem – együtt kell működniük a tagokkal. A cél tehát egyértelmű volt: a lehető legtöbb eszközt elvenni a Fidesztől, ugyanakkor olyan nyomás alá helyezni, amelyben háromszor is meggondolják, milyen retorikát alkalmaznak a közelgő uniós választásokon. Orbán igyekezett úgy beállítani a dolgokat, mintha tovább folytathatná kétkulacsos politikáját. Arra célzott ugyanis, hogy együttműködnek a bölcsekkel, nem fogják támadni az EPP-t a kampányban, ugyanakkor most már szabad az út számára a populista oldal felé.

Ez az a pont, ahol a magyar belpolitikát alapjaiban határozza meg a döntés. Ha ugyanis kizárták volna a Fideszt, az könnyen a szélsőséges retorika további eszkalálódásához és fokozásához vezetett volna, így legalább némi esély van arra, hogy Orbán kicsit szalonképesebb arcát mutatja majd azok felé, akik nemcsak megbélyegezték március 20-án, de a szájkosarat sem vették le róla. Ettől még ne gondoljuk, hogy a Fidesz hatalmas médiabirodalma nem fog kígyót, békét kiabálni a kereszténydemokratákra, szociáldemokratákra, liberálisokra, és zöldekre itthon és külföldön egyaránt.

Valami azonban megbicsaklott most. Innentől maximum Orbán populista barátai lapogathatják a hátát, Európa mérvadó politikusai viszont még azt is igyekeznek majd elkerülni, hogy egy képre kerüljenek a Fidesz és a magyar kormány első emberével. A magyar kormánypárt azért is van nehéz helyzetben, mert a felfüggesztés felelősét nem lehet belül megtalálni, ugyanis az maga Orbán Viktor. Ő pedig soha nem fogja elismerni, hogy rosszul mérte fel a helyzetet, ha úgy tetszik, túltolta Soros Györgyöt a biciklijével együtt. Nyilván nem tervezte a vitát és félig-meddig szakítást saját szövetségeseivel az EP választások előtt néhány héttel. Egy demokratikusan működő pártban egy ilyen hibáért azonnal vállalná a felelősséget a vezető, ám a Fidesz már rég nem úgy működik, mint európai értelemben vett politikai alakulat.

Orbán pávatáncos múltja miatt teljesen megbízhatatlan partner lett Európában, ezért a Fidesz tűzzel-vassal fog ragaszkodni hazai monopolhelyzetének megtartására. Kevés remény van rá például, hogy a CEU-t megmentheti az EPP, hiába volt az egyezség része a Fidesz által „Soros Egyetemnek” bélyegzett intézmény lehetséges maradása Magyarországon. Az engedmények most a gyengeség beismeréseként jelentkeznének, így a bölcsek vizsgálódása ellenére sem várható a jogállamiság helyzetének javulása itthon. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy a kiszolgáltatott helyzetbe hozott Orbán gesztusokkal „hálálná meg” egykori szövetségeseinek, hogy a semmi közepére küldték.

Fotó: 444.hu

A küzdelem tehát tovább tart itthon és külföldön is a Fidesz és a demokráciát, az európai értékeket komolyan vevő politikai erők között. Ha nem látnánk azt, hogy az Európai Unióból való kilépés tökéletesen értelmetlen és káros lépés, akkor azt jósolnánk, hogy Orbán már a britekhez hasonló lépésen gondolkodik, vagyis a számára nyűgöt (és persze pénzt) jelentő közösséget is elhagyná saját politikai céljai elérése érdekében. Az ellenzék számára esély, hogy Orbán csapdába lavírozta magát, ám arra is számíthat, hogy a kormányfő még a korábbinál is keményebb eszközökkel próbálja féken tartani politikai ellenfeleit. Igyekszik majd kompromisszumként beállítani a vereségét, amit saját szavazói talán el is hisznek, ám az összeesküvés-elméletekre épülő ideológiai gépezete már hangosan csikorog. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Jó ötletnek tűnt ellopni a szomszéd lovát, de visszaadni még ennél is jobb elképzelés.”