Egyre nagyobb a jövedelmi szakadék a társadalmi csoportok között, folytatódik a régiók közti különbségek növekedése, a politikai hovatartozás szempontjából pedig szinte háborús frontvonalak alakultak ki a magyar választók között. Mindez persze nem véletlen: A Fidesz tudatosan szaggatja szét a magyar társadalmat, mert így tudja a leghatékonyabban érvényesíteni az akaratát. A most kialakult egyenlőtlenségek azonban akkor is a fejlődés akadályai lesznek, ha egyszer a kormánypárt megbukik.
Fotó: zoom.hu
A viharos gyorsasággal gazdagodók szinte észre sem veszik, hogy Magyarországon több millió ember vesztese az elmúlt 10 évnek. Főként a kormánypárthoz kötődő munkavállalók és vállalkozók tollasodtak meg, ugyanakkor a leszakadók egy része is támogatta tavaly a szavazatával azt a pártot, amelynek politikája előidézte a társadalom vagyoni szétszakadását. Alig van középosztály, így a politikai demagógia jól működik akár a gazdagok, akár a szegény sorban tengődők soraiban.
A helyzet nemzetközi kitekintésben még ennél is lehangolóbb. A közép-kelet-európai országok többsége nagyobb ütemben fejlődött nálunk, vagyis jobban használták ki a kedvező nemzetközi trendeket. Persze, korrupció, a források felhasználásának nem megfelelő hatékonysága máshol is probléma, ám a kedvező gazdasági folyamatok nem az társadalmi csoportok közti űr növekedését, hanem ezeknek a közelítését szolgálták általában.
A módszer nem túl bonyolult, de meglehetősen álságos.
A speciálisan magyar találmány - amit mi Nemzeti Együttműködés Rendszerének hívunk - azonban épp arra épít, hogy a hiányosságok beismerése helyett állami propagandával kívánják elhitetni az utóbbi évtized veszteseivel, hogy mégsem akkora lúzerek, mint ahogy az első látásra tűnik. A most éppen kampányüzemben hasító úgynevezett családvédelmi akcióterv is e porhintés része, hiszen propagandának nagyon jó, ám valódi megoldást nem nyújt az ország népesedési problémáira.
A „Magyarország jobban teljesít.” szlogennel elindított összenemzeti átverő show mellé persze kell a külső ellenséggel való riogatás is, ami a „Stop Soros!” névre hallgató őrület köré szerveződik. A Fidesz kormányzásának valódi vesztesei ugyanis úgy törődnek bele leginkább a sorsukba, ha a kormány úgy tesz, mintha megvédené őket a migránsok karavánjaitól, ugyanakkor a közbeszédben is egyre többször nyomja el a muszlimoktól való rettegés a hazai korrupció miatt érzett felháborodást.
Van tehát logika abban, amit a kormány csinál, persze csak a saját jól felfogott érdeke szerint. Tulajdonképpen az a mellékesnek tekintett körülmény sem zavarja különösebben a Fideszt, hogy a jövőnket éli fel ezzel a politikával. Ez alatt nem csupán azt értjük, hogy sokkal jobban ki lehetett volna használni a gazdasági növekedést, a rendelkezésre álló forrásokból olyan programokat lehetett volna finanszírozni, melyek csökkentették volna a gazdasági, szociális különbségeket, hanem azt is, hogy annyi butasággal fertőzték meg a polgárokat a rasszista indíttatású kampányok, melyek maradandó károsodást okoznak a kollektív tudatunkban.
Fotó: lokal.hu
Persze a legsokkolóbb adat még is az, hogy a magyar társadalom mintegy harmada 125 ezer forintnál kevesebb összegből él havonta. Több mint 10 évvel a globális gazdasági válság után, kifejezetten jó nemzetközi pénzügyi környezetben ennyit sikerült letennie az asztalra annak a kormánynak, amelyet háromszor egymás után kétharmados többséggel választottak meg. A módszer nem túl bonyolult, de meglehetősen álságos. A jómódúaknak újabb lehetőséget biztosítanak a gazdagodáshoz, a szegényeknek meg a populista szólamok és a közmunkaprogram marad. Mert, ahogy egy ősi dakota mondás tartja: „Kinek a sámán, kinek a sámánné.”
