Nincsenek könnyű helyzetben a magyar kormány potentátjai, hiszen hivatalból kell ellentmondaniuk a tényeknek. Másként fogalmazva: azért kapják a fizetésüket, hogy hazudjanak. A szóvivőknek, kommunikációs akrobatáknak különösen nehéz feladatot adott az élet Orbán Viktor mellett, mert olykor olyan bornírtságokkal kell kimosniuk a főnöküket nehéz helyzetekből, amit nehéz lehet arcizomrándulás nélkül végigcsinálni. De vannak erre olyan marcona tekintetű legények, mint például Gulyás Gergely, vagy a Fábry Sándor által is megénekelt Kovács Zoltán.

Fotó: origo.hu

Közel tíz év távlatából már külföldről is elég világosan kirajzolódnak a Nemzeti Együttműködés Rendszerének körvonalai, így nem csoda, ha kritikus hangvételű politikai nyilatkozatok hangzanak el, a magyar jogállamiság sanyarú helyzetét taglaló cikkek jelennek meg tőlünk nyugatra. A rendszerszintű korrupció, az államszocializmusra hajazó központosítás, a civil szervezetek, a független bíróság, a tudományos élet intézményei, valamint a szabad sajtó elleni hajsza immár nem kormányzati dolgozószobákból kijutó információmorzsákból rajzolódik ki, hanem lényegében büszkén vállalja magára mindezeket a Fidesz élcsapata.

Ezért is fura, hogy a nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár miért akar lyukat beszélni azok hasába, akik régen tisztában vannak az Orbán-rezsim motivációival, eszközeivel és céljaival. Timothy Garton Ash közismert brit történész például az Euronewsnak nyilatkozva adott sebészi pontosságú látleletet a jelenlegi magyar viszonyokról. Szinte közhelyszámba mennek manapság azok a megállapítások például, hogy Magyarország vezetése alapjaiban kérdőjelezi meg azokat az elveket és értékeket, amelyekre Európa épül, így például semmibe veszi a kormány a bírói függetlenséget, valamint a sajtószabadságot.

Nekünk van egy félezer sajtótermékből álló médiakolhozunk, a közszolgálatinak hazudott nemzeti hírügynökség, rádió és televízió azt szajkózza, amit Rogán Antal minisztériuma utasításba ad, de ez a fura magyar nép mégis inkább azt a néhány elárvult hírportált és papírújságot olvassa, melyek nem a kormány befolyása alá tartoznak.

Orbán Viktor hiába panaszolja el szinte minden fórumon, hogy igazságtalanul bántják őt ezekben az ügyekben, a tények makacs dolgok, így nehéz lenne a közel 500 sajtóterméket magába tömörítő kormányzati médiakolhoz (KESMA) erejéhez mérni a folyamatosan pénzszűkével küszködő ellenzéki, illetve független sajtótermékeket. A kormányfő szemét azonban még mindig csípik olyan szerkesztőségek, melyek az újságírást még mindig a klasszikus elvek szerint művelik, vagyis arról is igyekeznek tájékoztatni az adófizetőket, amiről az ő pénzükön fenntartott közmédia mélyen hallgat.

Garton Ash szerint a legfontosabb feladata jelenleg az európai liberális demokráciáknak, hogy az európai értékek tiszteletben tartásához kössék az európai támogatások kifizetését. Ez a kijelentés tényleg szíven üthette Kovács Zoltánt, mert amikor pénzről van szó, akkor egy hűséges kormányzati káder azonnal szolgálatba helyezi magát. A tar kobakjáról és jellegzetes arcszőrzetéről méltán híres kommunikációs szakember szerint mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a magyar sajtószabadság él és virul, minthogy a magyar olvasók megismerhették Garton Ash nyilatkozatát.

Sokat elárul ez Kovács és kollégái sajtófelfogásáról. Persze, van olyan ország, ahová tényleg nem jut el a hanyatló Nyugat kritikája, mert a tömegkommunikációs eszközök 100 százalékát a kormánypárt ellenőrzi. Ezt az országot úgy hívják, hogy Észak-Korea. Kim Dzsongun diktatúrájához képest valóban szárba szökkent hazánkban a sajtószabadság, hiszen olykor még csúnyákat is lehet írni Orbán Viktorról, mégsem viszik a kritikus cikkek szerzőit átnevelő táborokba. Talán, ha nem lennénk az Európai Unió egyik tagállama, akkor ezt érdemként is fel lehetne hozni, ám egyelőre itt van a nyakunkon Brüsszel, és Kovács Zoltán minden igyekezete ellenére kontrollálja a legtöbb folyamatot, melyek a tagországokban tapasztalhatók.

A derék kormányzati kommunikátor persze nagy igyekezetében kicsit túl is lő a célon. Megállapítja ugyanis, hogy a magyar honpolgárok szívesebben olvasnak kritikus hangot megütő sajtóorgánumokat, és bele-bele kukkantanak olyan televíziós hírműsorokba, melyek néha odapiszkálnak Orbán Viktor rendszerének. A Kovács által felvázolt képlet tehát a következőképpen írható le: Nekünk van egy félezer sajtótermékből álló médiakolhozunk, a közszolgálatinak hazudott nemzeti hírügynökség, rádió és televízió azt szajkózza, amit Rogán Antal minisztériuma utasításba ad, de ez a fura magyar nép mégis inkább azt a néhány elárvult hírportált és papírújságot olvassa, melyek nem a kormány befolyása alá tartoznak.

Fotó: hvg.hu

Mintha képletesen a magyar választópolgár kapott volna fejmosást a nemzetközi kommunikációért felelős Kovácstól. Épp úgy kezd viselkedni, mint a főnöke, aki azt gondolja, hogy ma már érdem, ha megtűrnek a magyar sajtópalettán olyan termékeket, melyek kilógnak a Fidesz által felállított tornasorból. Olyan mentalitás ez, mint amikor Lenin elvtárs jó fej akart lenni a focizó gyerekekkel, és visszarúgta nekik a felé guruló labdát. Pedig agyon is lövethette volna őket. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Amikor dühödben felrúgod a szomszédod sátrát, ne védekezz azzal, hogy fel is gyújthattad volna!”