Olyan országok bírálják pártunk és kormányunk politikáját, melyekben a polgárok egy pillanatra sem kételkednek a jogállamiság értékeiben, ahol az EU egy értékközösségen alapuló politikai közösség, melyben nincs helye az ellenséggel való kokettálásnak, és a közös elvek elárulásának. Ezekben az országokban fontos a gazdasági érdek, de nem bocsátják áruba a legfontosabb értékeiket, a közösen megszerzett szabadságot, és a törvény előtti egyenlőséget. Orbán számára azonban ezek nem egyeztethetők össze az általa vallott illiberális maszlaggal, így rendszerint kardcsörtetés a vége azoknak kritikának, melyek ezekből az országokból érkeznek.
Fotó: OKTL.hu
Bizonyára észrevették már, hogy a magyar kormány rendszeresen összezörren a skandináv országok valamelyikével, esetleg beszól a Benelux országok közül valamelyiknek. Volt már ajtócsapkodós konfliktus Svédországgal, Norvégiával, Dániával, és most éppen a lenézett, bár gazdag rokon finnekkel keménykedik Szijjártó Péter és csapata. Az igazán nagy balhé azonban Hollandiával támadt, amikor annak távozó nagykövete elég kemény szavakkal jellemezte a Nemzeti Együttműködés Rendszerét egy interjúban.
Pedig ezek az országok soha nem voltak ellenségeink, sőt, mint az EU nettó befizetői (kivétel persze Norvégia, melytől más csatornákon kapunk pénzt) sokat tettek azért, hogy Magyarország behozza több évtizedes lemaradását Európa fejlettebb részeihez képest. Cserébe csak annyit kérnek, hogy a támogatásokat jól használja fel a magyar fél, azaz ne vándoroljon magánzsebekbe ezeknek a hatalmas összegeknek egy jelentős hányada.
Az akkori VB döntőjét egyébként Kanada játszotta Finnországgal, és a Magyar Narancs tudósítása szerint Orbán akkor lelkes szurkolója volt a skandinávoknak, akik ugyan nagyon jók voltak, de képtelenek voltak komoly világversenyt nyerni.
A mostani finn kritikának is ez a sarokpontja, vagyis a távozó nagykövet levetve a diplomáciai nyelvezet kötöttségeit, most kerek-perec kijelentette, hogy Magyarország az EU egyik legkorruptabb országa. Ezt persze nem tűrhette a magyar kormány (hiszen az igazság fáj a legjobban), ezért Szijjártó Péter külügyminiszter sem maradt adós a skandinávoknak, akiket már korábban is kitaszítottak a kormányzati szervek a rokon népek közül, mert most trendibb dolog a diktatúrában élő azeriekkel, türkménekkel, kirgizekkel barátkozni, mint a demokráciát szentnek tartó finnekkel.
Fotó: szekelyhon.hu
Idősebb kortársaink persze még emlékezhetnek arra az esetre, amikor az 1994-es választások éjszakáján Orbán Viktor nem az érkező adatokat figyelte a televízióban, hanem a jégkorong-világbajnokság döntőjét nézte. Egyrészt nyilván sejtette, hogy súlyos politikai hibáinak köszönhetően a Fidesz vereséget fog szenvedni, másrészt akkor még a focin kívül más sport is érdekelte. Az akkori VB döntőjét egyébként Kanada játszotta Finnországgal, és a Magyar Narancs tudósítása szerint Orbán akkor lelkes szurkolója volt a skandinávoknak, akik ugyan nagyon jók voltak, de képtelenek voltak komoly világversenyt nyerni.
Fotó: 444.hu
Orbán akkor elhokizta a győzelmi esélyeit, hiszen röviddel a választás előtt még 40 százalékon állt a Fidesz, ám a végén majdnem kiesett a parlamentből a pártja, ami majdnem az elnökségébe került. A finnek is elvéreztek akkor a döntőben, de azután többször megszerezték a világbajnoki címet, és nem mellesleg az idén is ők vihették haza a trófeát. A Fidesz is éppen nyerő szériában van, de a finneket, valamint a hozzájuk hasonló erős demokráciával rendelkező népek barátságát már annyira nem kultiválja Orbán Viktor, mint ’94-ben. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Van, aki azt mondja, hogy az eszkimók is indiánok, de a dakoták soha nem lesznek rokonai olyan embereknek, akiket kutyák húznak, és még nem ültek lovon.”