Lassan két hónap telt el az önkormányzati választás óta, a kormánypárt azonban még mindig nem tudta feldolgozni az akkor elszenvedett vereség tanulságait. A totális zavarodottság a Fidelitas hétvégi kongresszusán is érződött, melynek csúcspontján Kósa Lajos eleresztett egy alig burkolt zsidózást is. Az egymásnak ellentmondó kormánypárti elemzések csak egy alapvető aspektust nem vesznek figyelembe, amikor az okokat kutatják: az emberek ugyanis már annyira torkig vannak a Fidesz arrogáns, pökhendi stílusával, hogy szinte bárkire szívesen szavaznak, aki azt ígéri, megszabadítja őket az uralkodó párt nyomulós politikusaitól.

Fotó: index.hu

Kósa Lajos szokása szerint beleszaladt egy durva elszólásba, annak köszönhetően, hogy megint nyeglén, átgondolatlanul nyilvánult meg egy érzékenységet kívánó ügyekben. A Fidesz alelnökeként most szükségét érezte annak, hogy megmagyarázza azt a fiaskót, melyet október 13-án szenvedett el a pártja. A 2006 ősze óta nyerő szériában lévő kormánypárt ekkor különösebb előjelek nélkül alulmaradt Budapesten és 10 megyei jogú városban az ellenzék közös jelöltjeivel szemben. Amit 2018 áprilisában még zsarolással, fenyegetéssel, megvesztegetéssel meg tudott akadályozni a Fidesz, az most nem jött össze, vagyis létrejött a széles alapokon nyugvó ellenzéki összefogás.

És ez a tény nem hagyja nyugodni a Fidesz vezetőit és megmondó embereit. Kósa szerencsétlen kijelentése azért hangozhatott el a Fidelitas kongresszusán, mert mindenáron magyarázatot akart találni arra, miért szavaztak az emberek tömegesen olyan ellenzéki jelöltre, akit egy értékrendjüktől távol eső párt indított a kormánypárti vetélytárs ellen. A válasz olyan egyszerű, hogy maga Kósa sem akarja elhinni, mert ezzel az igazsággal nem hozakodhatott elő a fiatal kormánypárti káderek előtt. A Fidesz hamis önképe ugyanis nem engedi meg kimondani az igazságot: Az emberek jelentős része az ördöggel is cimborálna, csakhogy eltüntesse a Fidesz néhány politikusát a politika süllyesztőjébe.

Ők ugyanis soha el nem tudták volna képzelni, hogy egy szélsőjobbos jelöltre minden gond nélkül szavaznak baloldali érzelmű polgárok (és fordítva), ha a Fidesz legyőzése a távlati célja az összefogásnak.

És bizony nem a zsidóságot, vagy a nem Fideszre szavazó konzervatív szavazókat kell kárhoztatni ezért. A kormánypárt stílusa annyira irritáló lett az utóbbi évtizedben, hogy a jórészt kényszerből létrejött ellenzéki koalíció beszippantotta mindazok szavazatát, akik torkig vannak a regnáló hatalommal. Ezért nem érdekelte a proteszt szavazókat, hogy az ellenzéki pártok DK-s, MSZP-s, momentumos, netán jobbikos jelöltet indítottak a fideszessel szemben, simán behúzták az x-et arra, aki alternatívát jelentett. Kósa szerencsétlen megfogalmazása arra jó volt, hogy elárulta a kormánypárt belső tanácstalanságát. Ők ugyanis soha el nem tudták volna képzelni, hogy egy szélsőjobbos jelöltre minden gond nélkül szavaznak baloldali érzelmű polgárok (és fordítva), ha a Fidesz legyőzése a távlati célja az összefogásnak.

A Fidesz tehát úgy akarja fenntartani hatalmát akár évtizedeken át Magyarországon, hogy atomjaira szedi az ellenzéket, és amennyiben ezek a pártok közelíteni kezdenek egymáshoz, különböző manipulációk segítségével szétrobbantják a szerveződő koalíciókat. Ez pusztán hatalomtechnikai eljárás, semmi köze a jó kormányzáshoz, illetve a demokratikus elvek tiszteletéhez. Pusztán az a cél lebeg a szemük előtt, hogy a saját szavazótáborukat egyben tartsák, az ellenzékét pedig szétaprózzák. Valami azonban megbicsaklott ebben a logikában október elején, és nem pusztán azért következett ez be, mert Borkai Zsolt győri polgármester botránya erodálta a Fidesz táborát, az ellenzéki összefogásnak pedig új lendületet adott.

Fotó: 24.hu

Kósa tehát rossz, sőt bűnös úton jár akkor, amikor antiszemita kiszólással próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Ezzel nem segít saját pártjának sem abban, hogy végre felfogja: a közvélemény-kutatásokban jelentkező fölényük ellenére a magyarok milliói ítélik el azt, amit a Fidesz a bel- és külpolitikában, a szociálpolitikában, az oktatásban, az egészségügyben képvisel. Nem teszi őket szerethető párttá az, hogy nincs érdemi párbeszéd a kormány és a polgárok között, hogy olyan közügyeket, mint a környezetvédelem teljesen kiír a közbeszédből. Nem csoda, ha a fiatalok zöme megundorodik attól a politikai stílustól, mely csak kinyilatkoztat, és akkor sem kéri ki az emberek véleményét, amikor az mindannyiunk érdekét szolgálná. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha van egy jó lovad, de karámban tartod egész életében, akkor rólad se fogja senki elhinni, hogy jól ülsz a hátán.”