Ahogy várható volt, beindultak az iratmegsemmisítők azoknál az önkormányzatoknál, ahol az ellenzék veheti át a település irányítását. A nagy balhék azonban így sem tűnnek elkerülhetőnek, hiszen a párton belül is nagy a tanácstalanság, mit is kezdjenek a számukra szokatlan helyzettel. A Fidesz ugyanis a 2006-os országgyűlési választáson szenvedett utoljára vereséget, azóta lényegében minden politikai megmérettetésen letarolták az országot. Mostanáig. Az ellenzék új esélyt kapott most arra, hogy az önkormányzatokban szerzett pozícióit kihasználva fokozatosan lebontsa a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

Fotó: Népeszava

A Fidesz még veszíteni sem tud méltósággal. Erről árulkodik például a kormánypárti média reakciója a kormánypárt váratlan, és sok esetben teljesen megsemmisítő veresége után. A központi direktíva szerint azt kell sulykolni a kormánypárti (és nem kormánypárti) polgárokba, hogy továbbra is a Fidesz a legerősebb politikai erő Magyarországon. Ha pusztán a számokat vesszük, tényleg így van, hiszen a Fidesz jelentős térvesztése ellenére 13 megyei jogú városban továbbra is ők irányítanak, a kisebb települések támogatásának köszönhetően pedig a politikailag súlytalan megyei közgyűlésekben is ők viszik a prímet.

Ám az eredeti célkitűzés az volt, hogy a még ellenálló városokban meg kell törni az ellenzék erejét, így vissza kell hódítani Szegedet, Hódmezővásárhelyt, Salgótarjánt, ugyanakkor meg kell tartani Budapestet. Ebből semmi sem valósult meg, sőt újabb hét nagyvárost bukott el Orbán Viktor csapata, és a kisebb településeken is megtörni látszik a kormánypárti hegemónia. A tendenciákat nézve tehát aligha reális győztesnek kihozni a Fidesz-KDNP tandemét, hiszen az általuk törékenynek vélt ellenzéki összefogás felnőtt a feladathoz, és sikerre vitte például Karácsony Gergely kampányát, ugyanakkor olyan kerületeket hódított el a kormánypárttól, melyek

Vagyis, kevesebb riogatás, több konkrét cél és cselekvés kellene a kormánytól, ám Orbán Viktor mentalitása nem igazán passzol ehhez az irányhoz.

A trendváltozás okait még hetekig boncolgatni fogják a politikusok, újságírók és politikai elemzők, ám azt valószínűleg minden oldal meg fogja erősíteni, hogy a Fidesz gépezete nehézkessé, hívószavai üressé, szlogenjei pedig unalmassá váltak. Ez a tendencia csak fokozódni fog azzal, hogy az ellenzéki vezetés alá került városokba nyilván nem költöznek majd be migránsok, a kormány nem teheti meg ugyanakkor, hogy radikálisan csökkenti a központi támogatásokat az úgymond renitens települések esetében.

Vagyis, valami egészen újjal kell előrukkolni a következő hónapokban ahhoz, hogy a kormánypárti szavazótáborból ne morzsolódjon le túl sok szavazó, ami komoly veszélyt jelent a következő nagy erőfelmérő, a 2022-es országgyűlési választásokon. Ismét felvetődik tehát annak az igénye, hogy konszolidálni kéne az Orbán-kormány politikáját, új, szerethetőbb arcokat kéne bevinni az első vonalba, ugyanakkor el kellene hagyni azokat a sallangokat, melyek már-már nevetségessé tette a Fidesz kommunikációját. Vagyis, kevesebb riogatás, több konkrét cél és cselekvés kellene a kormánytól, ám Orbán Viktor mentalitása nem igazán passzol ehhez az irányhoz.

A kormányfőnek ugyanis először magán kéne kezdenie a múlt hibáinak feltárását. Nem vette ugyanis elég komolyan az önkormányzati választások jelentőségét, úgy gondolta, hogy az erre a feladatra legalkalmasabbnak tartott Tarlós Istvánnal sikeresen megtartja a fővárost, a hatalmas kormánypárti propagandagépezet pedig sikeresen rombolja majd szét a vidéki nagyvárosok ellenzéki szövetségeit. Orbán úgy gondol saját pártjára, mint egy profin összerakott gépezetre, melybe csak dobálni kell a pénzkötegeket, és a végeredmény mindenképpen kielégítő lesz.

Orbán sok dologgal nem számolt, például nem engedhette volna meg azt a luxust magának, hogy nem száll be a kampányba. A személyes támogatása nélkül ugyanis eléggé szárnyaszegetten kampányoltak Szeged, Pécs, Dunaújváros, Miskolc, Szombathely, és természetesen Budapest kormánypárti jelöltjei. Tudnia kell, hogy nélküle ez a párt nem működik, ugyanis sehol sincs az a második vonal, amelynek tagjai pótolhatnák őt egy kiélezett helyzetben. Ő maga tette elképzelhetetlenné, hogy bárki is beszállhatna rajta kívül komoly tekintéllyel, meggyőző erővel egy választási küzdelembe a Fidesz oldalán.

A Fidesz egydimenziós párt lett, aminek most kezdi meginni a levét. Egy nehezen mozduló monstrum, amely azt gondolja, hogy a hatalom kulcsa az erőforrások birtoklása, az összes fontos állami szerv fölötti uralom biztosítása. A legjobban a pártsajtó felépítése és működése szimbolizálja ezt. A közszolgálatinak csúfolt, ám a kormánypropaganda élharcosaként működő médiumok, valamint a KESMA név alatt egyesített fideszes médiakolhozban nincsenek eredeti ötletek, önálló vélemények, mindenki a központi utasításokat lesi, mert úgy vélik, így túlélhetik az időről időre megismétlődő belső vizsgálatokat, melyek elsősorban a lojalitásra fókuszálnak.

Fotó: 24.hu

Nem az önállóságot jutalmazzák hát, hanem a meghunyászkodást, az indigópapír változatlanságát. A választási blamázs után persze megmozdult valami, hiszen még van saját véleményük a jobboldali publicistáknak, de aztán minden kezdett ugyanabba az irányba mutatni, és Orbán Viktor áldása nélkül lényegében semmilyen lényeges információ, álláspont, javaslat nem láthatott napvilágot. Zavar van tehát az erőben, ami szokatlan egy olyan párt esetében, amely halomra nyerte a különböző választásokat 2006 ősze óta. Akkor egy önkormányzati választás hozta meg a nagy áttörést a Fidesznek, most pedig szintén egy helyhatósági voksolás törheti meg a hegemóniáját. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: ¨Ha sokáig nincs lyukas fogad, el is felejted, hogy milyen fájdalmakat kell átélned a fogorvosnál.”