A Fidesz kommunikációs gépezete folyamatosan zakatol, ami azt a látszatot kelti, hogy a lakosságot folyamatosan informálják a közélet eseményeiről. A valóság azonban az, hogy csakis erősen megszűrt információk jutnak el a kormányzati médiából tájékozódó polgárokhoz, az állampárt pedig ügyel arra, hogy az üzenetei a lehető legtöbb orgánumon keresztül jusson el hozzánk. Legjobb példa erre Orbán Viktor szokásos péntek reggeli igehintése a Magyar Rádió mikrofonja előtt, amely mindig kijelöli az irányt a kormány támogatói és saját médiája előtt.  

Fotó: infostart.hu

"Az Európai Néppárt (EPP) sok tagja elárulta Magyarországot, a Fidesz egy centire volt attól, hogy kilépjen a pártszövetségből" – mondta többek között legújabb pénteki rádiós monológjában Orbán Viktor miniszterelnök. Ebben az állításban legalább két dolog nem stimmel. Egyrészt az Európai Néppárt soha nem árulta el szövetségesét, a Fideszt, hiszen a pártcsalád értékrendje nem sokat változott az utóbbi 40 évben, másrészt a magyar tagpárt politikája jelentősen változott az utóbbi években. Az a tény tehát, hogy az EPP képviselői rendre az Európai Parlament többségével szavaznak a magyar jogállamiságról folytatott vitákban, egy következetes álláspont továbbvitelét mutatja.

A mondat másik részében emlegetett hajszál híján való kilépés szintén elég nagy csúsztatás, hiszen a magyar fél már egy ideje új szövetségesek után kajtat, amit Novák Katalin, a párt alelnöke is meglebegtetett a napokban. A néppárt és a Fidesz közötti szájkarate amúgy se tesz jót egyik félnek sem, ezért úgy tűnik, hogy a magyar kormánypárt már csak azon ügyködik, hogy saját magát, mint a kilépést kezdeményező felet állítsa be, mert, ha az EPP kizáró határozata előbb születik meg, az rossz fényben tünteti fel az éppen szövetségeseket kereső Orbánékat.

A szakítás jelen pillanatban teljesen elkerülhetetlennek látszik, hiszen a Fidesz lényegében lesorosbérencezi, lekommunistázza, leliberálisozza az EPP-t, a néppártiak viszont korábbi óvatos hozzáállásukat félretéve elég kemény hangnemben bírálják Orbán kormányának ténykedését. A magyar kormányfő tehát azért próbál időt nyerni, mert kezdi elvarrni a szálakat a néppártiak felé, miközben elindult már lehetséges új szövetségesei, a lengyel Jog és Igazság (PiS) vezette konzervatívok felé.

A jelenlegi szorult helyzet mindenesetre annak az eredménye, hogy Orbán rosszul mérte fel az európai erőviszonyokat a tavalyi uniós választások előtt, ezért lényegében a politikai senki földjére kormányozta pártját.

Első ránézésre ez jó mindenki számára, ám az Európai Parlamentben ez utóbbi tömörülésnek vajmi kevés befolyása van, ráadásul a lengyel kormánypárt mellé szegődve a jogállamiság leépítésére vonatkozó uniós kritikák is más fénytörésben kerülhetnek, hiszen joggal mondhatják Orbán és Kaczynski bírálói, hogy összenőtt, ami összetartozik. A magyar kormányfő tehát menti, ami menthető, ezért is csúsztat folyamatosan, amikor azt kommentálja, hogy Brüsszel és saját pártcsaládja egyaránt bírálja a jogállamiság magyarországi leépítése miatt.

Orbán ezért még nem döntött véglegesen arról, milyen jövőt szán pártjának és kormányának, hiszen volt egy érdekes mondata a rádiós nyilatkozatban, ami arra utal, hogy a sok félmegoldás közül végül melyik mellett teszi le a voksát. „Ha az EPP nem áll ki Magyarország mellett, akkor egy új, kereszténydemokrata jellegű mozgalmat kell indítani.” – jelentette ki ugyanis, ami arra utal, hogy akár saját maga is kezdeményezheti egy új populista pártszövetség létrehozását. Ez viszont azért veszélyes, mert olyan pártoktól szipkázhat el képviselőket, amelyek jelenleg szimpatizálnak vele. Egy ilyen húzásnak nem tapsolna se Salvini, se Le Pen, se Kaczynski.

Fotó: politico.eu

A jelenlegi szorult helyzet mindenesetre annak az eredménye, hogy Orbán rosszul mérte fel az európai erőviszonyokat a tavalyi uniós választások előtt, ezért lényegében a politikai senki földjére kormányozta pártját. Jól tudja, hogy erős szövetségesek nélkül nem lesz képes az érdekérvényesítésre, az ország eleshet jelentős fejlesztési pénzektől, ráadásul folyamatos lesz rajta a nyomás, hogy ne támadja tovább a független bíróságokat, a civil szervezeteket, ne csorbítsa tovább a sajtó szabadságát, illetve, hogy ne folytasson közpénzből EU-ellenes kampányokat. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Aki döglött lónak ás gödröt, nagyon húzzon bele, mert lemehet a nap, mire elkészül vele.”