Ahogy eddig is tudtuk, a Nemzeti Együttműködés Rendszere vegyíti a Kádár-korszak szellemiségét a Horthy-korszak elemeivel, ugyanakkor igyekszik modernnek, előremutatónak tűnni. A most nyilvánosságra hozott új Nemzeti alaptantervet is ezek jellemzik, azzal súlyosbítva, hogy a fent említett elemekből a lehető legrosszabb részeket veszi át. Tulajdonképpen semmi különös nincs abban, hogy közel 10 év vajúdás után egy ilyen szörnyszülöttet segített világra a NER.

    Fotó: hvg.hu

Két és fél parlamenti ciklus kitöltése után végre valamire jutnia kellett az Orbán-kormánynak az oktatásban. Mivel a Fideszt főként ideológiai megfontolások vezetik a politikai döntésekben, várható volt, hogy előbb-utóbb egy olyan fontos területen, mint az oktatás, egy olyan szellemiségű alaptantervvel rukkol elő, amely visszatükrözi a hatalmon lévők világszemléletét.

Akik nekiveselkedtek már a vaskos dokumentum elolvasásának, úgy érzik magukat, mint aki alászáll a pokol legmélyebb bugyraiba. A kormánypárti ideológusok múltba révedő szemléleténél is nagyobb baj, hogy az amúgy is nagy bajban lévő magyar oktatás szekerét még inkább a szakadék felé löki. Ahogy a felsőoktatásban dolgozó tanárok nyílt levele fogalmaz: „Az alaptanterv bevezetése óriási visszalépést jelentene az irodalomtanításban egy olyan korábbi oktatási szerkezet felé, amelytől 1990 után mindenképpen el kellett mozdulni, sőt a 21. században egészen magunk mögött kellene hagyni.”

Valószínűleg a szakma szereplői még sok kritikát fognak megfogalmazni a Nemzeti alaptantervvel kapcsolatban, ám mi most szemléljük kicsit tágabb perspektívában a történteket. A NAT körüli bénázás, majd a nagy nehezen megszült új változat arra világít rá ugyanis, hogy a Fidesz a lényegi kérdések területén lényegében elszabotálta eddig azt a 10 évet, melyet a magyar választók biztosítottak számára.

Háromszor egymás után kétharmados felhatalmazással láthattak munkához az Orbán-adminisztráció emberei olyan kedvező világgazdasági környezetben, melyet még jelentős mértékben megtámogattak uniós források is. Ennek ellenére nem hajtottak végre sem államháztartási reformot, jelentős mértékben nem csökkentették az államadósságot, csak toldozgatták-foldozgatták az egészségügyi rendszert, azt oktatást pedig hagyták mély válságba süllyedni.

Orbán Viktor azonban már attól is retteg, hogy egy ellenzéki párt a Fidesz népszerűségének közelébe jut, ezért lényegében semmilyen reformot nem indított el a kormányzati ciklusok elején.

Érezhető volt a kényszer, hogy a mostani kormányzás félidejéhez közeledve valami rendszerszintű eredménnyel rukkoljanak elő, ám az az iromány, melyet Nemzeti alaptantervként mutattak be nemhogy nem mutat előre, hanem tovább növeli a káoszt az oktatásban. Itt nem csupán a fókuszban lévő irodalomoktatás tartalmának értelmezhetetlen átalakítása, de a természettudományos tantárgyak körüli mizéria kiteljesedése is sokat ront az amúgy sem rózsás helyzeten.

Az oktatás az egészségügy mellett olyan terület, amelyben lényegében minden magyar családnak van érintettsége, tehát a maga módján mindenki el fogja mondani a véleményét a most tervezett átalakításokról. Ez is lehet az oka annak, hogy a kormány tojástáncot járt ez ügyben, hiszen olyan figyelem övezi az oktatást az általános iskolától az egyetemekig, ami erős befolyással lehet a pártok népszerűségi mutatóira.

Orbán Viktor viszont már rég elvetette azt a demokráciákban megszokott gyakorlatot, mely szerint a választási győzelmek után a kampányígéretek, illetve az ezekre épülő kormányprogram iránymutatásai szerint bizonyos rendszerek átalakításához kezdenek, melyek az első években a népszerűség megcsappanásával jár, de a ciklus második felében a kormánypártok támogatottságát erősíthetik. Orbán Viktor azonban már attól is retteg, hogy egy ellenzéki párt a Fidesz népszerűségének közelébe jut, ezért lényegében semmilyen reformot nem indított el a kormányzati ciklusok elején.

Fotó: tehepost.hu

A NAT jelenlegi formájának megszületése tehát többszörösen rávilágít a NER gyengeségeire. Egyrészt a ciklus közepén borzolja a kedélyeket, másrészt lényegében egy ideológiai alapon átírt korábbi alaptanterv rosszabb verzióját volt csak képes kiköhögni magából. Nincs meg benne semmi korszerű, semmi előremutató, semmi innovatív, így könnyű megjósolni, a hatása lesz a magyar társadalomra. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól, hogy valaki sokáig ül az árnyékszéken, még nem jelenti azt, hogy a végén vécépapírt is használnia kell.”