Úgy tűnik a koronavírus-járvány hátán teszi meg az utolsó métereket Orbán Viktor azon a hosszú úton, melyen 2010-ben indult el. Pártunk és kormányunk vezetője ugyanis meglátta a nagy lehetőséget a járvány okozta felfordulásban, és úgy döntött, belép a teljes autokrácia kapuján. Mostani lépése azonban kockázatokkal is jár, hiszen a koronavírus-járvány következményeit így teljes egészében a kormányának kell kezelnie, és ha kudarcot vall, akkor nem a politikai ellenzékkel, hanem a harcos és elkeseredett néppel kell szembenéznie.

Fotó: 168ora.hu

Mivel a március 11-én kihirdetett veszélyhelyzet csak 15 napig érvényes, hétfőn a parlamentnek kell döntenie arról, meddig hosszabbítják meg a rendelkezés idejét. Kocsis  Máté szeretné, ha már most megszavazná az országgyűlés, hogy év végéig különleges jogosítványokat kapjon a kormány, ám arra nem számít, hogy az ellenzék megszavazná a négyötödös többséget igénylő rendelkezést. A koronavírus-jogszabályt azonban nyolc nappal később kétharmaddal is átviheti a Fidesz, így ne legyen kétségünk afelől, hogy Orbán Viktor ebben az évben már nem akar vacakolni a parlamentáris demokrácia "vadhajtásaival".

Az Orbán-rendszer lényegéből következik, hogy a krízishelyzetekben is igyekszik előnyt kovácsolni a maga számára, sőt a politikai haszonszerzés egyik legkiválóbb lehetőségét látják az ilyen szituációkban. A Fidesz frakcióvezetője azonban olyan cinizmussal jelentette be a rendeleti kormányzás szükségszerűségét, és olyan elszántan rontott neki a lehetséges bírálóknak (pártok, jogvédők, civil szervezetek), hogy a rendelkezés végső célja felől nem hagyott kétséget. Orbán ki akar iktatni minden olyan kontrollal rendelkező intézményt, melyek eddig még némileg akadályozták a teljhatalom gyakorlásában.

Most azonban már díszletek se maradnak, ha a legrosszabb sejtéseink válnak valóra.

Itt nem is elsősorban a politikai ellenfeleket kell érteni, hanem a független sajtót, melyet legálisan cenzúrázhatna, büntethetne, negligálna. Nehéz egyelőre pontosan megjósolni, mit jelentene ez a bíróságok esetében, illetve hogyan érintené a rendkívüli kormányzás a most nagy nyomás alatt lévő egészségügyet. Lényegében minden jogkört úgy gyakorolhatna Orbán és szűk csapata, hogy annak semmiféle kontrollja nem lehetne semmilyen területen. Ilyen helyzet a sokat szidott Kádár-korszakban se alakult ki, igaz akkor is csak díszlet volt a parlament, a sajtó és a bíróságok látszólagos függetlensége. Most azonban már díszletek se maradnak, ha a legrosszabb sejtéseink válnak valóra.

A legfontosabb kérdés most az, miként reagál a magyar társadalom arra, hogy Orbán rezsimje ezúttal is az emberek érdekeire való hivatkozással növeli a hatalmát? Mi történik akkor, ha a járvány elmúltával is megmarad a rendeletek útján történő kormányzás? És talán a legfontosabb kérdés, hogy el tudja-e hitetni velünk a kormány: a gazdaság talpra állításához olyan rendkívül jogosítványokra van szüksége, melyeket vélhetően még ebben a hónapban megszerzi magának. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha leestél a lóról, ne kapaszkodj tovább a kantárba, mert ripityára töröd magad, ahogy a földön pattogsz.”