Lényegében csak a legmacerásabb területek maradtak meg Kásler Miklós vezetése alatt az emberminisztériumban, a haszonnal kecsegtető területeket lassan, de annál biztosabban lecsipkedték róla a vetélytárs tárcák. A nemzet főorvosa láthatóan nem tud megbirkózni azokkal a kihívásokkal, melyek az oktatás és egészségügy területén jelentkeznek, de egyelőre tovább görgeti azokat az ügyeket, melyekbe csak bele lehet bukni. Az új Nemzeti alaptanterv viharos fogadtatása talán arra jó lesz, hogy Orbán Viktor meg tudja indokolni a saját választói számára, miért járnak jól azzal, ha leváltja Káslert a tárca éléről.

Fotó: civilhetes

Az Emberi Erőforrások Minisztériumát lassan zombi minisztériumként emlegetik, ami nem ok nélküli jelző. Olyan területek tartoznak ugyanis ide, melyeket az Orbán-kormány az utóbbi 10 évben nem vett igazán komolyan. Főként az oktatás és az egészségügy kérdéseiben folytatták azt a halogató taktikát Orbán Viktor kormányai, mely most kezdi meghozni az „eredményét”. E két területen ugyanis elmaradtak az átfogó reformok, nem készültek érdemi elemzések, nem volt sem szakmai, sem társadalmi egyeztetés a fontosabb kérdésekről. Lényegében permanens válságkezelés jellemzi a kormányt, amit csak cinikus kommunikációval és kioktató stílussal tud leplezni.

A Nemzeti alaptanterv suttyomban való kihirdetése is szerves része ennek a magatartásnak. Miután szűk körben megszületik egy szinte minden magyar családot érintő tervezet, a minisztérium a „nagy sikerre való tekintettel” úgy dönt, hogy országos roadshow-n fogja népszerűsíteni az irományt. Az Orbán-kormányok fordított demokrácia felfogásának egyik leglátványosabb megnyilvánulását láthatjuk ebben. Előbb meghozzuk a döntést, és miután kiakadnak mindazok, akiket korábban kihagytunk az egyeztetésekből, és nem mellékesen nekik kell a NAT-ból valamiféle értelmezhető tudásanyagot előállítaniuk, utólag elmegyünk hozzájuk átbeszélni a dolgokat.

Csak a mérhetetlen önuralom, szakmai alázat és részben a félelem tartja fenn azokat a nagy rendszereket, melyek alapjaiban határozzák meg az életünket.

Szinte már fel sem tűnik számunkra, hogy a Fidesz napi szinten alkalmazza azt a módszert, melynek lényege, hogy a központilag, szűk körben meghozott döntéseket utólag próbálják legitimálni azokkal, akiket ez érint. Ilyenek a nemzeti konzultációk is, melyek csak azt a célt szolgálják, hogy a kormány által már rég eldöntött dolgokra utólag rányomják a demokrácia hamis pecsétjét. Orbán előszeretettel csúfolja meg a demokrácia alapelveit ezzel a módszerrel. Már aláírásokat sem gyűjtenek az aktivistáik, melyekre hivatkozva később jogszabályokat módosíthatnak, esetleg számukra kedvező törvényeket szövegezhetnek. Most már minden utólag történik abból a megfontolásból, hogy az ellenzéki érzelműeket felbosszantsák, a saját tábort meg megnyugtassák.

Persze, ezt sokáig el lehet játszani, ha nem borogatnak kukákat az utcán, és nem másznak át tüntetők a Fidesz székházának kerítésén. A gyerekek azonban rosszabb oktatást kapnak, a pedagógusok frusztráltak lesznek, a betegek pedig még az eddigieknél is többet bosszankodnak a romló egészségügyi ellátás miatt. Csak a mérhetetlen önuralom, szakmai alázat és részben a félelem tartja fenn azokat a nagy rendszereket, melyek alapjaiban határozzák meg az életünket.

Fotó: MTI

Azt a gyereket azonban utólag már hiába kérdezzük, aki lemaradt a tanulásban, és ezért hatalmas hátránnyal indul az életben, azt a beteget se tudjuk utólag megnyugtatni, aki a hosszú várólisták miatt nem kapott időben orvosi ellátást. Komoly mulasztás ez a kormánytól, aminek következményeit mindannyian érezzük a bőrünkön. És nincs kivétel, a kormánypárti döntéshozók is elszenvedik ennek a késlekedésnek a következményeit. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mielőtt rágyújtod a szomszédodra a sátrát, nézd meg a szélirányt, mert ha rosszul fúj, a te sátrad is a lángok martalékává válhat.”