Az Orbán-kormány úgy viselkedik koronavírus idején, mintha egy sötét szobában szeretne elkapni egy fekete macskát. Egymásnak ellentmondó védekezési stratégiák váltják egymást, a kommunikáció pedig finoman szólva is kaotikus. Egyetlen magyarázat lehetséges ezekre a jelenségekre: A kormány igyekszik olyan forgatókönyvet ráerőltetni a jövőre, amely számára ugyan kedvező, de teljesen figyelmen kívül hagyja a szakmai szempontokat. A magyar polgárok meg csak kapkodják a fejüket, és értelmezni próbálják a rendelkezéseket, pedig erre csak akkor lenne lehetőségük, ha megismernék a kormányfő valódi szándékait.

Fotó: mandiner.hu

Néhány napja feltettük a költői kérdést: Vajon miért május 3-ára várja Orbán Viktor a járvány csúcspontját? A válasz most már egyértelmű, ugyanis már a bejelntéskor tudta, hogy 4-étől enyhíteni fog a korlátozó rendelkezéseken, ezért pszichésen próbálta előkészíteni a terepet ehhez a döntéséhez. Ha ugyanis elhiteti a polgárokkal, hogy átléptünk egy küszöböt, akkor bátrabban haladunk tovább a sötét szobában.

Csakhogy semmi jele annak, hogy valójában túljutottunk volna a járvány csúcspontján. Sőt, a számok arról árulkodnak, hogy lényegében változatlanok a mutatók, így az eddigi korlátozó intézkedések enyhítését biztosan nem szakmai szempontok figyelembevételével rendelte el a kormányfő. Egyszerűen kétségbeesett attól a tudattól, hogy a gazdaságot minden egyes nap komoly veszteségek érik, így a választásokig hátralévő két évet válságmenedzseléssel kell töltenie.

Merthogy a vendéglátóhelyek, a strandok és üzletek újranyitása, no meg persze a focibajnokság folytatása semmi másról nem szól, mint kárenyhítésről. Amíg eddig a járványgörbe ellaposítása volt a cél, most úgymond bedobta a gyeplőt a lovak közé. Valójában semmi más logika nincs a mostani rendelkezésekben, mint az, hogy fokozatosan visszaszoktassák az embereket a közösségi tevékenységekre. Az eddigi „Maradj otthon!” szlogen helyett most inkább azok a jelszavak visszhangoznak, hogy „Egyél étteremben!” vagy „Menj érettségizni!”

Maradt tehát a járványgörbe ellaposítása, ami azzal járt, hogy a szakemberek csak találgatják, mennyien estek át a fertőzésen, illetve hányan jelentenek potenciális veszélyt embertársaikra.

Orbánban tudatosult a felismerés, hogy a járvány elhúzódásával szinte semmi esélye nem marad a gazdaság talpra állítására a következő két évben. Most tehát önkényesen kijelölte a járvány első, legsúlyosabb szakaszának végét, és igyekszik megnyugtatni a kormányzati média által eddig halálra rémített embereket, hogy nyugodtan kávézzanak, étkezzenek, vagy sétáljanak nyilvános helyen, ha betartják a biztonsági előírásokat, nem lesz semmi bajuk.

A kormányfő közben aggódva figyeli a politikai és gazdasági vetélytársakat is, akik szintén enyhítésre készülnek, ezzel nyitva maguk számára esélyt arra, hogy a járvány után jobb pozíciókat harcoljanak ki a nemzetközi színtéren. Azok az országok ugyanis, melyek a lehető legkevesebb időt vesztegették el a termelés és szolgáltatások jegelésével, komoly lépéselőnybe kerülhetnek, ami joggal aggsztja a magyar miniszterelnököt.

Nyilván sajnálja a lelke mélyén, hogy nem követhette Svédország vagy Dél-Korea példáját, ahol lényeges korlátozások nélkül futottak át a járványon, ám mint tudjuk, a magyar egészségügy jelenlegi állapotában nem tudott volna mit kezdeni egy hirtelen felfutó beteggörbével. Maradt tehát a járványgörbe ellaposítása, ami azzal járt, hogy a szakemberek csak találgatják, mennyien estek át a fertőzésen, illetve hányan jelentenek potenciális veszélyt embertársaikra.

Fotó: portfolio.hu

Nyilván ennek a felismerésnek köszönhető, hogy hirtelen koncepcióváltással nagyarányú tesztelésbe kezd a kormány. A maszkviselés területén is komoly szemléletváltás tapasztalható a hivatalos szervek részéről, mostantól ugyanis több területen kötelezővé tették a védőfelszerelések viselését, noha korábban ezt a kérdést kifejezetten lazán kezelték. A kormány persze igyekszik úgy lavírozni, mintha semmi ellentmondás nem tátongana korábbi hozzáállása, illetve a most meghozott rendelkezések között. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha rájössz, hogy elvesztetted a fogadást, tegyél úgy, mintha nem is ismernéd, azt, akivel fogadtál.”