Csellel vitte végbe az akaratát az Európai Parlament, ami azt bizonyítja, hogy az EU legfőbb döntéshozó szerve végre alkalmazkodott Orbán Viktor harci stílusához. A magyar kormány nem veri nagy dobra, hogy belesétált az EP által felállított csapdába, de tény, hogy a jogállami mechanizmus az előzetes hírekkel szemben nem az Európai Bíróság döntése után lép életbe, hanem a hétéves költségvetési ciklus indulásakor, vagyis a jövő év első napjától.

Fotó: 24.hu

A Szegedi Kattintós előző bejegyzésében felvetette annak a lehetőségét, hogy az uniós vezetők által elfogadott alkut nem az eredeti formájában fogják elfogadni az Európai Parlamentben, hanem kihagyják abból a magyar és lengyel kormányok számára legfontosabb elemét, vagyis a bírósági felülvizsgálat elhagyása nélkül léptetik életbe a rendelkezést. Ráadásul a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (MFF), az intézményközi megállapodásról, az Unió helyreállítási eszközéről és a jogállamisági rendeletről szóló állásfoglalást nagy többséggel, 496 szavazattal, 134 ellenszavazat és 65tartózkodás mellett fogadta el a Parlament csütörtök reggel.

Ez nagy pofon a magyar és lengyel kormánynak, mely az előző hét végén még győzelmi jelentéseket küldött saját polgárai felé, ugyanis úgy gondolták, hogy az Európa Tanács által egyhangúlag elfogadott alku szerint legalább másfél, de az is lehet, hogy két évet nyertek, mivel a jogállamisági követelmények alkalmazásának törvényességi kontrollja legalább ennyi ideig fog tartani. Ehhez képest az EP sajtóközleménye a következőképpen fogalmaz: „Az Európa Tanács december 11-i következtetésének tartalma, amely szerint az Európai Bizottságnak nem kellene a jogállamisági eljárást alkalmazni addig, amíg az Európai Bíróság döntést nem hoz az eljárás megsemmisítéséről vagy fenntartásáról, ugyanakkor felesleges. A Parlament és a Tanács között létrejött megállapodás egyértelműen fogalmaz: a mechanizmus január elsejével életbe lép, hangsúlyozzák a képviselők.”

Ráadásul ennek a kifelé húzó politikának köszönhetően függesztették fel a Fidesz tagságát az Európai Néppártban, és azóta is napirenden maradt a magyar párt kizárása a pártcsaládból.

Orbán Viktor sejthette, hogy lépre fogják csalni, ezért az Európa Tanács döntése után önmagához képest visszafogottan fogalmazott. Büszkén verte a mellét ugyan, hogy semlegesítette az ellenségeit, de érzékeltette, hogy a harcnak még nincs vége. A magyar kormányfő egyrészt tudta, hogy nem miniszterelnök kollégáit kell meggyőznie, hogy a mechanizmus életbe léptetése nyugodtan elhalasztható, hanem az uniós polgárok által közvetlenül választott Európai Parlamentet, melyben a frakciók többsége már régóta sürgeti a jogállamiság feltételrendszerének alkalmazását olyan országokkal szemben, melyek látványosan átlépnek az EU közös értékein.

A magyar kormányfő és lengyel kollégája azonban a sejthető csapda ellenére sem tehetett mást, mint rábízta a végső döntést az EP-re, ugyanis ez a végső törvényalkotó szerve az Európai Uniónak. Most fáj igazán Orbánnak az, hogy a legutóbbi EP választáson rossz lóra tett, és ahelyett, hogy szélsőjobboldali, euroszkeptikus pártok vezetőivel parádézott volna a kampányban, a saját pártcsaládja irányvonalát követve egy visszafogott, középutas politikát vitt volna tovább. Ráadásul ennek a kifelé húzó politikának köszönhetően függesztették fel a Fidesz tagságát az Európai Néppártban, és azóta is napirenden maradt a magyar párt kizárása a pártcsaládból.

Fotó: index.hu

Orbánt – ahogy ezt már megszokhattuk - ezúttal is csak saját támogatói véleménye érdekli, így ha őket meg tudja győzni arról, hogy levágott egyet a liberális európai sárkány hét feje közül, akkor számára ez is győztes csatának tűnik. Legbelül azonban tudja, hogy a védjegyévé vált pávatáncot most ellene fordította az Európai Unió, hiszen vélhetően az Európa Tanács az Európai Parlamenttel összejátszva cselezte ki. Kérdés, hogy a gyakorlatban miként fog működni a jogállami mechanizmus, illetve hogy Orbán ezek után szükségét érzi-e annak, hogy a Fideszt az Európai Néppártban tartsa. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egyszer kifordítják a medvebundát, nem érdemes visszafordítani, mert már úgyis mindenki látta, milyen kifordítva.”