A rendszerváltás utáni magyar politikai legsúlyosabb egyénisége kétségtelenül Rapcsák András, egykor hódmezővásárhelyi polgármester és egy időben országgyűlési képviselő volt. A meglehetősen harcias stílusáról ismert kereszténydemokrata politikus környezetében kezdte bontogatni szárnyait az a Lázár János, aki mindig sokat ad a kinézetére, és sok hölgy szerint jelenleg az egyik legsármosabb magyar politikus. De vajon tényleg ilyen sokat számít az, hogy egy politikus magas, sovány vagy szemüveges? A kérdést a legújabb Karácsony- Orbán csörte tette aktuálissá.

Fotó: index.hu

Laza kis odaszúrásnak indult, komoly üzengetés lett belőle. Karácsony Gergely főpolgármester az Economist által közölt interjújában viccesnek szánta azt a megjegyzését, hogy a miniszterelnökkel nem csupán a politikai nézeteikben különböznek, hanem abban is, hogy „ő alacsony és kövér, én magas és vékony vagyok”. Orbán testméretein többen élcelődtek már, de maga a miniszterelnök is bosszankodott korábban azon (igaz véletlenül vált hallhatóvá a megjegyzése), hogy túl sok a pocakos tábornok a magyar katonák között. Azt is tudjuk róla, hogy nagyon feszeng, amikor magas emberek társaságában kell nyilatkoznia, de becsületére legyen mondva, eddig tudta kezelni az ilyen helyzeteket.

Azonban most úgy tűnik, Orbán Viktor nem igazán értékeli, ha valaki az ő túlsúlyával élcelődik, mert a Fidesz táborában végigsöprő felháborodás miatt a főpolgármester arra kényszerült, hogy bocsánatot kérjen a miniszterelnöktől. Felfoghatjuk ezt a pengeváltást egy ügyes marketing húzásként is, hiszen az ellenzéki szavazók valóban sokat poénkodtak az elmúlt években látványosan „kikerekedő” miniszterelnök testalkatán, de az is elképzelhető, hogy valóban csak egy átgondolatlan, rossz viccet eresztett meg Karácsony.

A bocsánatkérése is kétélű fegyver lehet, hiszen egyesek szemében igazi úriember, aki képes beismerni a hibáját, mások szerint komoly arcvesztéssel jár elnézést kérni a kormányfőtől. A történet azonban itt nem állt meg, hiszen egy egész kommunikációs hadjáratot indított a Fidesz Karácsony ellen, így amellett, hogy sok kormánytag nyíltan kiállt a testalkata miatt megsértett főnöke mellett, Fürjes Balázs, fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár ellentámadásba lendült. Felemlegette ugyanis, hogy Karácsony Gergely nem tud angolul, miközben a kormányfő kiválóan beszéli a nemzetközi diplomácia nyelvét.

Karácsony amúgy se tudná kirúgni a sámlit Orbán alól, hiszen ő nem a vidék fia, aki disznóvágásokon és kolbászfesztiválokon vegyül a népével.

Erre a felvetésre is lehetne riposztja a főpolgármesternek, hiszen mondhatná azt, hogy Orbán annak köszönhetően beszél jól angolul, hogy a Soros Alapítvány jóvoltából az oxfordi Pembroke College-ban tanulhatott, ahol volt módja csiszolni a nyelvtanulását. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy elcsendesül ez a személyeskedő vita, pedig végre kezdtek olyan szempontok előtérbe kerülni, melyek fontosak lehetnek akkor, amikor az ország következő miniszterelnökének személyről döntünk.

Nem az a fontos ugyanis, hogy ki kövér, ki alacsony, ki milyen ruhát hord, hanem, hogy belső és külső erényei mennyire teszik alkalmassá az ország vezetésére. Fürjes felvetése nem ördögtől való, hiszen végre egy olyan erényről hallunk, amely tényleg fontos lehet Orbán megítélésével kapcsolatban. Eddig ugyanis inkább azt a képet sulykolta a kormánymédia a kormányfőről, mint aki leginkább egy vidéki kisnemes erényeivel bír. Kezet csókol a nőknek, bár tudjuk, inkább a konyhában látja őket szívesen, kedveli a pálinkát, és a házi kolbászt, noha tudja, hogy ettől magas lesz a vérnyomása.

Orbánt nyilván zavarja, ha pocakos kis diktátorként él a választók egy jelentős részének tudatában, ám híveinek nagyon is megfelel a róla kialakított központi imázs. Őket nem igazán zavarná, ha a „főnök” nem beszélne angolul, mert a központi irány most úgyis inkább keletre mutat, így a kínai vagy orosz tudás értékesebb a hanyatló nyugat nyelvénél. A nyurga, magas, szemüveges Karácsony amúgy se tudná kirúgni a sámlit Orbán alól, hiszen ő nem a vidék fia, aki disznóvágásokon és kolbászfesztiválokon vegyül a népével. Nem véletlen, hogy a Fidesz vidéki bázisa annak ellenére stabil, hogy néhány régió reménytelenül elszegényedett a kormányzásuk alatt.

Fotó: Iványi Aurél

Szóval, nagyon érdekes kampány alakulhatna ki Magyarországon, ha végre a lényegről folyna a párbeszéd a közéletben, de úgy tűnik egyelőre mindkét fél inkább a szokásos mantrában bízik. Az egyik oldalon a migránsbarát oltásellenes ellenzéket szapulja majd a kormány, a másik oldalon pedig a korrupt, hataloméhes Fidesz áll majd a célkeresztben. Pedig a lényeg az lenne, hogy azokról a képességekről, erényekről folyjon a diskurzus, melyek bizalmat ébresztenek az emberekben, és melyek képessé tesznek egy politikust arra, hogy kivezesse az országot a mocsárból, melybe az utóbbi húsz évben süllyed. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem az a jó törzsfőnök, akinek legszebb a tolldísze, hanem az, aki a legjobban üli meg a lovat.”