Majdnem három évet kellett arra várni, hogy hivatalosan is életbe lépjen az úgynevezett Sargentini-jelentés. Miután az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy 2018. szeptember 12-én jogszerűen szavazta meg a holland zöldpárti politikus által jegyzett jogállami jelentést Magyarországról, lehetőség nyílt arra, hogy az Európai Unió elindítsa az úgynevezett 7-es cikkely szerinti eljárást, ami az Orbán-kormány demokráciaellenes intézkedéseinek szankcionálására volt alkalmas. Időközben a történelem már meghaladta ezt az állapotot, így a Sargentini-jelentés csak a nyitánya volt egy hosszú küzdelemnek az EU és a magyar kormány között.

Fotó: 24.hu

Nehezen tudja megemészteni Magyarország kormánya, hogy az Európai Unió intézményei nem az általuk elvárt módon működnek, és adott esetekben nem a neki kedvező döntéseket hozza. Amikor az uniós közösség számon akarta kérni az Orbán-kormányon a jogállamiság kritériumait, az épp azzal próbált visszavágni, hogy jogalap nélkül támadják. Ennek a taktikának a része volt az is, hogy a Sarentini-jelentés megszavazását követően megkérdőjelezte az eljárás szabályosságát, ugyanis szerinte a kétharmados többség nem állt fenn, ugyanis ennek kiszámításánál nem vették figyelembe a 48 tartózkodó képviselő voksát.

Erre a formai hibára hivatkozva pattogott a labda közel három évig az uniós bíróságon, és lényegében blokkolta Magyarország a jelentés legitimmé válását. Végül a várt eredmény született, hiszen logikus, hogy ha valaki tartózkodik, azzal nem támogatja sem az igen, sem a nem szavazatokat, így nem lehet úgymond felhígítani ezekkel a voksokkal a szavazati arányokat. A 446 igen így elegendő volt a jelentés kétharmados elfogadásához, hiszen ellene csak 197-en szavaztak. Ez az ügy is jól mutatja, hogy a magyar kormány jól használja ki az uniós szervek lassúságát, így mire megszületik egy ilyen jogi döntés, annak már nincs túl nagy jelentősége.

Azért a mostani ítélet jó alkalom arra, hogy felidézzük a 2018-as állapotokat, ami odáig vezetett, hogy a strasbourgi testület beélesítette azt a fegyvert a magyar kormány ellen, melynek korábban nem igazán szántak szerepet az uniós politikában. Magyarország jelenlegi kormánya előtt ugyanis csak elvétve kellett figyelmeztetni a tagországok valamelyikét az uniós értékek betartására. A jelentés olyan fontos megállapításokat tartalmazott, melyek azóta nemcsak érvényesek, de az akkorinál is élesebben vetődnek fel.

Ez önmagában persze nem tilos, de tükrözi az EU értékrendjét folyamatosan vitató magyar kormány ideológiai irányultságát.

Már az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) 2017-es jelentése is súlyos megállapításokat tett, például, hogy jelentősen romlott a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete Magyarországon, ám a bizottság megbízásából készített Sargentini-jelentés még ezeken is túl ment. A holland képviselő által benyújtott jelentés tehát már egy második szint volt, amely alapján megindítható volt a 7-es cikkely szerinti eljárás Magyarország ügyében.

A teljesség igénye nélkül érdemes felidézni, mit is tartalmazott a most jogilag is megerősített jelentés. A legfontosabb megállapítása talán az, hogy fontos uniós alapértékek sérülnek Magyarországon, ezért ezek orvoslására szólítják fel a kormányt. A jelentés szerint súlyos anomáliák merültek fel például az alkotmányos és a választási rendszer működése, a korrupció és az összeférhetetlenség, az egyenlő bánásmódhoz való jog, valamint a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogaival kapcsolatban.

A jelentés egyik legfontosabb előzménye a 2017-ben elfogatott Lex CEU volt, amely egyértelműen diszkriminált egy felsőoktatási intézményt, melyet végül sikerült is annyira ellehetetlenítenie, hogy működését Budapestről Bécsbe helyezte át. Azóta az is kiderült, hogy egy kínai állami egyetemnek, a Fudannak alapozott meg ezzel a kormány, vagyis elüldözött egy nyugati értéket valló felsőoktatási intézményt, majd teret engedett a kommunista Kínát reprezentáló iskolát. Ez önmagában persze nem tilos, de tükrözi az EU értékrendjét folyamatosan vitató magyar kormány ideológiai irányultságát.

Fotó: index.hu

Megállapíthatjuk, hogy a Sargentini-jelentés elfogadása óta nemhogy javultak volna a jogállamiság esélyei Magyarországon, de jelentősen rosszabb a helyzet, mint 2018 szeptemberében volt. Orbán Viktor kurucos harciassága semmit se csillapodott, és az sem zavarta különösen, hogy pártja azóta kénytelen volt elhagyni az európai kereszténydemokraták pártcsaládját. Számos uniós állásfoglalást és fontos pénzügyi döntést megvétózott, ezek közül több esetében éppen a jogállamiság ügyében indított folyamatokat blokkolt. Azonban a jogállamiság számonkérése azóta sokkal egyszerűbb lett, amitől Orbán Viktor joggal tart. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha nyúlra mész vadászni, de egy bölény akad az utadba, ne azon morfondírozz, hogyan viszed haza a zsákmányt.”