Sok szempontból egészen különleges lesz az április 3-án sorra kerülő parlamenti választás. Egyrészt ekkora téttel nem bírt még egyetlen voksolás sem az elmúlt harminc évben, másrészt külpolitikai esemény még nem befolyásolt ilyen mértékben egyetlen hazai politikai megmérettetést sem. Vannak persze egyéb különlegességek is: például az, hogy jó eséllyel csak két politikai tömörülés tagjai fognak bejutni a parlamenti padsorokba, így kialakulhat egy olyan kétpólusú erőtér, amely az amerikai és a brit közéletet jellemzi.

Fotó: szeka

Talán soha nem volt olyan nagy szakadék a két nagy rivális tábor között, mint most. Családtagok, rokonok, barátok győzködik egymást arról, miért kell az általuk preferált pártra, pártszövetségre szavazni, holott pontosan tudják, hogy nagyon nehéz kiszakítani másokat a saját ideológiai komfortzónájukból. A magyar választók többsége véleménybuborékban él, ami az elmúlt 12 év szomorú következménye. Szinte semmiféle átjárás nincs a két rivális tábor között, hiszen a végletekig megosztott tömegtájékoztatás két különböző valóságot tár a polgárok elé, és mindenkinek magának kell eldöntenie, melyik a reális kép az ország viszonyairól.

Mondhatnánk persze, hogy az igazság valahol középen van, ám ezzel se mondanánk igazat. Tény ugyanis, hogy a megosztottságot a Fidesz 12 éve tartó politikája idézte elő, hiszen tudatosan taszította ki a nemzetből azokat, akik nem szavaztak rájuk, és attól se rettent vissza a hatalom, hogy hazugságokat állítson ellenzéki politikusokról, kormánykritikus civilekről vagy újságírókról, ha az érdekei ezt kívánták. Közben felépített egy szinte tökéletes világot, amelynek csúcsán Orbán Viktor áll, aki megold minden nehéz helyzetet, törődik a magyar emberekkel, ugyanakkor kijelöli számunkra, kik fenekednek itthon és a világban a nemzetünkre.

Ebbe a képbe rondított bele az orosz-ukrán háború, ami egy olyan váratlan helyzetet teremtett, amelyen láthatóan a mindenhatónak tartott miniszterelnök is nehezen tud úrrá lenni. Orbán Viktor külpolitikája ugyanis négy pillérre épült az utóbbi években: Közeledés Oroszországhoz, a kínai orientáció, az európai szélsőjobb egységesítése, valamint a V4 országok érdekérvényesítése az Európai Unión belül. Az orosz invázió mind a négy pillért alapjaiban rengette meg, hiszen az agresszorral sem barátkozni, sem üzletelni nem lehet a jövőben, Kína egyértelműen semleges a konfliktusban, az európai szélsőjobb ellehetetlenült, a V4-ek pedig Magyarország kivételével nyíltan kiállnak Ukrajna mellett.

Ezzel Orbán lényegében elismerte, hogy az olcsó orosz gázra alapozta azt a populista gazdaságpolitikát, amelynek célja a valódi verseny kiiktatása volt, ugyanakkor szavazatokat hozhatott számra a piaci folyamatokba való állami beavatkozás.

Nem csoda hát, ha Orbán Viktor felpörgette a pávatáncát, hiszen nem szabad elbizonytalanítania saját szavazóit, ugyanakkor nem lóghat ki nagyon a sorból sem az Európai Unióban sem a NATO-ban. A választás előtt néhány héttel veszélybe került az a narratíva, hogy Oroszország barátsága előnyös Magyarország számára, hiszen az a konzekvens kormányzati propaganda, hogy Nyugat hanyatlik, Kelet pedig felemelkedik nehezen tartható akkor, amikor olyan menekültek százezrei érkeznek a határainkra, akik Putyin bombái elől menekülnek.

Az Orbán tévedhetetlenségébe vetett hit most azért is kezd meginogni, mert a háború következményi egyértelműen rávilágítanak az elmúlt évek politikájának stratégiai hibáira. Így például arra a körülményre, hogy a magyar energiaszektor túlságosan függ az orosz gáztól és kőolajtól, noha bőven lett volna idő és lehetőség az ágazat diverzitásának kialakítására. A kormányfő most azzal utasítja el az energiahordozókra kivetendő szankciókat, hogy az a magyar rezsicsökkentést veszélyeztetné. Ezzel Orbán lényegében elismerte, hogy az olcsó orosz gázra alapozta azt a populista gazdaságpolitikát, amelynek célja a valódi verseny kiiktatása volt, ugyanakkor szavazatokat hozhatott számra a piaci folyamatokba való állami beavatkozás.

Fotó:24.hu

A miniszterelnök most versenyt fut az idővel, hiszen a Putyin számára tett szimbolikus engedményekkel csak az a célja, hogy a saját táborát egyben tartsa április 3-ig. Az ugyanis borítékolható, hogy a választást követően kihátrál az orosz diktátor mögül, ugyanis az ideológiai rokonságon kívül már semmilyen érdek nem köti a világ utálatát kiérdemlő agresszorhoz. Az ellenzéknek viszont azon kell ügyködnie vasárnapig, hogy megértesse több tízezer szavazóval az elmúlt 12 év politikájának elhibázottságát, aminek következtében súlyos gazdasági problémákkal kell szembenéznie a következő kormánynak attól függetlenül, hogy az ellenzék vagy a Fidesz alakítja azt. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha keserű egy gyökér, teljesen mindegy, hogy melyik végén harapsz bele, az attól még keserű lesz.”