Felfoghatjuk a politikust, mint terméket? Természetesen igen, hiszen egy közéleti személyt is épp úgy el kell adni a közönségnek, mint egy mosóport vagy autót. Kérdés, hogy egy politikai közösséghez tartozó, esetleg az azt vezető személyt lehet-e külön utakon felépíteni, mint a pártját? Orbán Viktor esetében ez már nem kérdés, hiszen már egy éve azon ügyködnek a tanácsadói, marketingesei, hogy a miniszterelnök brandjét jól elkülönítsék a Fideszétől. Ez nem csak külsőségekben jelenik meg, hanem tartalmi elemekben is. A kormánypárt szavazói azonban még nem igazán látják a különbségeket, pedig ez a következetesen felépített stratégia kezdi megmutatni a jellegzetességeit.

Fotó: index.hu

Marketinges alapvetés, hogy a brandek harcolnak egymással, hogy minél több vásárlót, illetve szavazót vonzzanak magukhoz. Az Orbán Viktor külön brandjének kialakításáról hozott döntés első hallásra nem tűnt életszerűnek és praktikusnak, ám van benne logika, hogy a magyar politikai jövőt vesszük górcső alá. A saját márka kialakítása ugyanis azzal a haszonnal járhat, hogy a Fidesz brandje a miniszterelnök személyétől függetlenül építhető, ugyanakkor ez a két hívószó külön-külön is használható, egybefűzve pedig erősítheti a szavazótábort.

Azt kijelenthetjük, hogy Orbán brandépítése ugyan jóval rövidebb múltra tekint vissza, mint a Fideszé, ám máris erősebbnek tűnik ezen a területen, mint a párt. Ennek persze előzménye az, hogy Orbán Viktor több mint 30 éve meghatározó alakja a magyar politikának, így nem a nulláról kezdett saját márkája építésébe. Az is meghatározó tényező, hogy már régen népszerűbb, mint a pártja, vagyis nem ő függ a Fidesztől, hanem az függ tőle. Az önállósodásnak tehát nincs olyan kockázata, hogy elhidegül saját politikai környezetétől, hiszen kölcsönös függésben vannak egymástól, de ez a függés erősebb irányába, mint fordítva.

Az önállósodás tehát lényegében kiteljesíti azt a folyamatot, ami a '94-es választási vereség, illetve az azt követő válság kezelése után indult meg. Orbán ugyanis saját politikai közösségén belül mindenféle ellenállást felszámolt, és egyértelművé tette, hogy nem csak a Fideszt tekinti a sajátjának, hanem az egész magyar jobboldalt is. Aki ezt a felfogást nem volt képes tolerálni, az átigazolhatott másik pártba, vagy maradhatott, de a harmadik, negyedik vonalba száműzték a Fidesz hierarchiájában. A jelenlegi kormányfő tehát felépítette azt az imázst, ami csak nagyon kevés politikusnak sikerült: ő lett az alfája és omegája a saját politikai közösségének, vagyis elhitette a sajátjaival, hogy nélküle kudarcra vannak ítélve.

Ez a képesség persze arra is elegendő lehet, hogy a még mindig EU-barát magyar lakosságot az unió ellen fordítsa.

A brandépítésnek ez lehet az egyik ésszerű magyarázata, hiszen gondol arra, hogy a felszínen jelentkező egység ellenére a mélyben megindulhatnak a bomlási folyamatok saját pártján belül. Ha a Fidesz alsóbb szintjein már nem lehet takargatni a problémákat, a korrupciót, az elégedetlenséget, akkor ő ebből a kompromittált tömegből ki tud emelkedni a saját brandjének köszönhetően. Magyarul: el tudja hitetni, hogy a király jó, csak a tanácsadói megveszekedett gazemberek. Orbán tehát a politikai közeg uralása mellett ügyel arra is, hogy ne tudják belerángatni olyan ügyekbe, melyek ártanak a Fidesznek.

Van azonban a brandépítésnek más fontos küldetése is. Orbánnak ugyanis sokat segít az, hogy több mint 30 éve a magyar politikai élet meghatározó tagja, ám ezt a tényt ellene is fordíthatják, ha felidézik a korábbi szerepléseit, nyilatkozatait. Ő ugyanis liberális politikusként indult, centrista kereszténydemokrata lett, most pedig az európai és amerikai ultrakonzervativizmus üdvöskéje. Számára ezt az utóbbi szerepet kell erősítenie, hogy a korábbi megnyilatkozásai minél kevésbé kompromittálják. Orbán tehát a brandépítéssel korábbi önmagától is igyekszik eltávolodni, és azt a neokonzervatív, olykor kifejezetten a szélsőjobb felé kacsingató politikust igyekszik felépíteni, aki ennek az ideológiának a nemzetközi vezére is lehet.

Orbán ugyanakkor úgy érezheti, hogy személyes útmutatásaival jobban tudja instruálni saját szavazóit, mint a Fidesz kommunikációs gépezet, amely néha olyan lemezjátszóra emlékeztetnek, amelynek elakadt a tűje. Már csak a hátteret biztosítja pártja, ő pedig az előtérből lényegében kézi vezérléssel irányítja saját szavazóbázisát, így lényegében néhány hónap alatt is el tud érni olyan mélyreható ideológiai változásokat a kormányhoz és hozzá hű polgárok körében, mint például a korábban elutasított Vlagyimir Putyin személynek megszerettetése. Ez a képesség persze arra is elegendő lehet, hogy a még mindig EU-barát magyar lakosságot az unió ellen fordítsa.

Fotó: hvg.hu

Ezért is rendkívül veszélyes a magyar közéletre nézve az, hogy már nem ideológiák mentén, hanem egy közpénzből felépített politikai karakterhez való viszonyunk alapján hozzuk meg a döntéseinket. Ha teljes mértékben hisz valaki Orbán Viktornak, akkor bármilyen őrültség támogatására rá tudja venni, ezáltal teljesen abszurddá téve a magyar politika működését. És, hogy visszatérjünk a címben feltett kérdésre, sajnos azt kell mondanunk, hogy nagyon jól halad Orbán Viktor brandépítése, ami komoly veszélyt jelent a hazai demokrácia megmaradt elemeire. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól, hogy el tudod hitetni a népeddel, hogy a szárított cickányfarok egészséges, még nem biztos, hogy jó törzsfőnök leszel.”