Minél inkább elhúzódik az orosz-ukrán háború, annál egyértelműbb, melyik fél oldalán áll Orbán Viktor. A pragmatizmusáról elhíresült magyar miniszterelnök álláspontját azonban ezúttal inkább az ideológiai rokonság, mintsem a józan megfontolás formálta, ugyanis az elhúzódó konfliktusban most az ukránok a kezdeményezők. Ráadásul Putyin hatalmát megrendítette az egy héttel ezelőtt lezajlott katonai zendülés, amely ugyan nem söpörte el az elnököt, de rávilágított a tényre, hogy Oroszországban már semmi sem az, aminek látszik.

Fotó: blikk.hu

Megszokhattuk már Orbán Viktortól, hogy külföldi látogatásain is inkább a hazai publikumhoz szól, mint a nemzetközi politika szereplőihez. Az európai állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács legutóbbi ülésén például egyértelmű célzást tett arra, hogy azért tartják vissza a Magyarországnak járó uniós forrásokat, mert az európai közösség Ukrajnát pénzeli, és így bizonyos területekről el kell vonni jelentős összegeket. Ez persze erős csúsztatás, hiszen az EU költségvetésében továbbra is ott van a magyaroknak szánt pénz, ám a jogállami feltételek megteremtésében nem igazán jeleskedik a kormány.

A hazai közvélemény számára azonban igen jól cseng az a gyanúsítgatás, amit korábbi kijelentéseivel már alaposan előkészített a kormányfő. Az utóbbi hetekben olyan éles vita alakult ki Ukrajna és Magyarország között, mintha hadban álló felekről volna szó. Ezzel szemben a Magyarországot a tagjai között tudó NATO és EU Ukrajna szövetségesei, Oroszország pedig jelenleg komoly biztonsági kockázatot jelent e szövetségek számára. Az ellentmondás feloldása nem egyszerű, de Orbán kommunikációs gépezete gyorsan rálelt a megoldásra.

A képlet egyszerű: a kormány hiába ügyködik jobbá tenni a magyar emberek életét, a makacs ukránok és európai szövetségeseik, valamint az Egyesült Államok miatt ezek a törekvések nem érik el a céljukat.

A magyar kormány ugyanis legnagyobb probléma most az, hogy nehézségekkel küzd a gazdaság, így égető szüksége lenne azokra az uniós forrásokra, melyeket a jogállami kritériumok be nem tartása miatt zárolt az EU. Orbán most lényegében azt állítja, hogy az uniós bürokraták az ukránoknak adják azt a pénzt, ami Magyarországnak járna. A kormánypárti szavazók számára így ideális bűnbakot talált az oroszok által részben megszállt ország képében. Ráadásul értelmet nyer a másik Orbán által hangoztatott kommunikációs panel is, mely szerint azért kell azonnal békét kötni az oroszokkal, mert az uniós polgárokkal fizettetik meg a háború árát.

Vajon mit mondana Orbán akkor, ha egy ilyen agresszió áldozata Magyarország lenne, és egy szomszédos ország a saját jólétét fontosabbnak tartaná, mint az áldozat megsegítését? De ne is tegyünk fel olyan kérdéseket, melyekre soha nem szeretnénk választ kapni! Azt a hazugságot azonban cáfolni kell, hogy a magyar háztartások sújtó inflációért és gazdasági visszaesésért az ukránok lennének a felelelősök. A bajok gyökere ugyanis nem az elsősorban, hogy a szomszédunkban háború dúl, hanem, hogy az Orbán-kormány a gazdasági fellendülés éveiben úgy tett, mintha örökké tartana a pénzbőség, és nem invesztált fenntartható beruházásokba, illetve következetesen kiosztotta a hozzá hű intézmények között minden év végén azokat a milliárdokat, melyeket eltehetett volna a nehezebb időkre.

Ezekről a hibákról most nem beszélnek a kormány illetékesei, meg persze arról sem, hogy Orbán szinte semmit sem enged az évek alatt felépített illiberális állam céljaiból, ezért szinte semmi esély arra, hogy az uniós pénzcsapok végre megnyíljanak. Ellenben szerintük az ukránok csak követelőznek, ráadásul elnyomják a kisebbségeiket, az oroszoknak pedig nem hajlandók engedményeket tenni. A képlet egyszerű: a kormány hiába ügyködik jobbá tenni a magyar emberek életét, a makacs ukránok és európai szövetségeseik, valamint az Egyesült Államok miatt ezek a törekvések nem érik el a céljukat.

Fotó: ujszo.com

Mivel a magyar kormány szisztematikusan építette fel az ukránellenes kommunikációját, a most hangoztatott vádat valószínűleg megalapozottnak fogják tartani a Fidesz támogatói, de talán még sokan azok közül is, akik nem szimpatizálnak Orbán Viktor politikájával. Egy újabb hazugság, amely termékeny talajra hullik, mert olyan leegyszerűsítő logikára épül, melyet az összeesküvés-elméletekhez szokott magyar polgárok már régen ízlelgetnek. Egyetlen dolog hiányzik ezekből az orbáni tirádákból: az az igazság, amely talán összetettebb, de hihetőbb magyarázatokkal szolgálna a magyar választók számára, mint a kormány kommunikációs sémái. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A kígyó hiába veszi fel egy kötélcsomó alakját, attól az még csak egy hosszú, egyenes vonal.”