Másfél hónappal újbóli hivatalba lépése után Donald Trump egyértelművé tette, hogy az első elnöki ciklusánál is kaotikusabb négy évre lehet számítani. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy ezúttal nemcsak ő, de alvezérei is az improvizációkban látják a kormányzati munka lényegét. Pedig a kiszámíthatóság volt az alapja az eddigi a világrendnek, amelyben ugyan rengeteg a hiba és ellentmondás, de legalább stabilitást biztosított a bolygónk legtöbb régiójában. Ennek köszönhetően Európában és Észak-Amerikában viszonylagos jólétben és demokráciában élhettek az emberek, a gazdaság virágzott, a nagy politikai és katonai hatalommal rendelkező nyugati országok pedig hol nyomásgyakorlással, hogy diplomáciai trükkökkel garantálták a békét. Ennek a világnak vethet most véget Putyin és Trump barátsága, és ehhez az áramlathoz igyekszik közel sodródni Orbán Viktor is.

Fotó: 444.hu

Nemcsak hogy nem vetett véget az orosz-ukrán háborúnak, de újabb háborús tűzfészkeket hozott létre Donald Trump. Az elnöki székben töltött első néhány hete tele volt meghökkentő bejelentésekkel, egymásnak ellentmondó intézkedésekkel, sőt olykor letagadott olyan kijelentéseket, melyeket néhány nappal korábban tett. A világ kezdi újra megszokni azt, hogy Donald Trump önimádó, labilis személyisége alapjaiban határozza meg a világpolitika hétköznapjait, és soha senki sem érezheti magát biztonságban, amíg egy ilyen kiszámíthatatlan elnöke lesz az Egyesült Államoknak. Nincs ugyanis garancia arra, hogy akit eddig barátnak tekintet az elnök, az holnaptól nem lesz ellenség, akit pedig eddig le akart győzni, abban nem látja meg benne a potenciális szövetségest. A legtöbb ország vezetői most úgy érzik, hogy egy lengő teher alatt kell a munkájukat végezni, ami miatt meglehetősen ideges légkörben zajlanak a nemzetközi megbeszélések.

Ez komoly fejtörést okoz olyan politikusoknak is, akik már évek óta ott legyeskedtek Trump körül, és úgy gondolják, az Egyesült Államok régi-új elnökének segítségével megvalósíthatják régóta dédelgetett terveiket. Ezek között az első Orbán Viktor, aki most, hogy két régi szövetségese kezd egymásra találni, úgy érzi magát, mint egy kerítő, akinek a vőlegény és a menyasszony is hálával tartozik. Trump ígéretei még a levegőben lógnak, de Orbán biztos, hogy a hála nem marad el. Ami Vlagyimir Putyint illeti, ő is adósa még Orbánnak, de legalább kiszámítható partner, hiszen az álláspontja évek óta változatlan Ukrajnával és az EU-val kapcsolatban. Véleménye szerint ugyanis mindkettőt el kell törölni a föld színéről. Ebben lényegében egyetértettek Orbánnal, aki olykor még a lehetőségein felül is segítette ezt a törekvést.

Vagyis olyan vazallus állammá válnánk, amelyben a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak nem maradna feladata, hiszen nyugati befolyás nem maradna, a keletit pedig nem vizsgálhatná.

Más tészta azonban Trump, aki hiába kezdi magáévá tenni Orbán és Putyin álláspontját, lobbanékony, kiszámíthatatlan természete miatt sok mindennel lehetne vádolni őt, csak következetességgel nem. Ez sok fejtörést jelent Orbánnak és Putyinnak egyaránt, de most koncentráljunk inkább a magyar miniszterelnökre. A fő gond az, hogy nehéz egy fő irányvonalat felfedezni a Trump-adminisztráció eddigi tevékenységében, ezért nehéz is azt hűségesen követni és következetesen támogatni. Amikor például vámok kivetésével fenyegeti meg az EU-t az elnök, akkor kutyaszorítóba kerül a magyar kormány, hiszen, ha tetszik, ha nem mi is elszenvedjük ezt. Ezt el is ismerte az iparkamara gazdasági évnyitóján mondott beszédében, igaz, szerinte az amerikaiak valahogy majd kompenzálják a magyar gazdaságot.

Ennél komolyabb gond, hogy Magyarország olyanokkal barátkozik, akik szálkát jelentenek az amerikai vezetés szemében, bár ezeket a súrlódásokat sikerült eddig fű alatt rendezni. Nem pusztán az Orbán-kormány Kínával ápolt mély barátsága zavarja a Fehér Ház urait, de az is, hogy a magyar miniszterelnök olyan magánakciókba kezd, amelyekről korábban nem egyeztetett Trump embereivel. Kirívó példa erre az az akció, amit Bosznia-Hercegovinában, pontosabban annak szerb részén hajtott végre a TEK. A szeparatizmussal vádolt és első fokon börtönbüntetésre ítélt Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke sajtóhírek szerint lényegében megegyezett Orbán Viktorral arról, hogy a magyar terrorelhárítók kimenekítik az országból, amennyiben a helyi hatóságok le akarnák tartóztatni.

Erre azért nem került sor, mert egyrészt Dodik fellebbezett az ítélet ellen, másrészt az amerikaiak egyértelművé tették, hogy nem támogatnak semmilyen akciót, ami aláássa Bosznia-Hercegovina stabilitását. Bár a TEK különítménye semmilyen akciót nem hajtott végre, a magyarok iránti bizalomvesztés eredményeként a boszniai hatóságok kérték a magyar békefenntartó egységek kivonását az országból. Orbán természetesen eltolta magától az ügyet, hiszen itt élesen szembement az amerikai érdekekkel, de jól mutatja ez az eset is, hogy nehéz egyszerre Putyin érdekeit szolgálni és megfelelni az amerikaiak elvárásainak. Az oroszok ugyanis évek óta igyekeznek aláásni a velük ellenaséges balkáni országok stabilitását, és ebben a magyar kormány hathatós segítséget nyújt nekik az EU-n belülről.

Orbán régi vágya ennek ellenére teljesült, hiszen Trump és Putyin közeledése lehetővé teszi számára azt, hogy helyet foglaljon a nagyok asztalánál. Egyelőre azonban elmaradt a nagy áttörés, hiszen az amerikai elnök nem igazán képes nyomást gyakorolni az oroszokra annak érdekében, hogy előbb tűzszüneti megállapodás jöjjön létre a felek között, majd tető alá hozzák az orosz-ukrán békét is. Trump és emberei ugyanis egyrészt nem igazán értik ennek a konfliktusnak a lényegét, másrészt minden más területhez hasonlóan itt is az erő nyelvét használják az ukránokkal és az oroszokkal folytatott tárgyalásokon is. Arról nem is beszélve, hogy Európáról úgy akarnak megegyezni az oroszokkal, hogy az érintett országokat és az EU-t teljesen kihagynák a tárgyalásokról. Orbán most abban reménykedik, hogy ez alól ő kivétel lesz.

A magyar kormányfő lényegében ehhez az elhibázott stratégiához asszisztál, holott neki is pontosan tudnia kell, hogy Ukrajna stabilitása és Európa biztonsága azon múlik a következő évtizedekben, hogy Oroszországgal szemben milyen katonai és gazdasági erőt tudnak felmutatni a kontinens országai. A magyar miniszterelnök már nyíltan hangoztatja azt a nézetét, hogy örülne az EU szétesésének és Ukrajna megcsonkításának, ám amennyiben újra az orosz befolyási övezetbe kerülnénk, az lenne a jutalmunk a nagyhatalmi törekvések támogatásáért, mint Fehéroroszországnak. Vagyis olyan vazallus állammá válnánk, amelyben a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak nem maradna feladata, hiszen nyugati befolyás nem maradna, a keletit pedig nem vizsgálhatná.

Fotó:hvg.hu

Bár Orbán víziója Európa, illetve a világ jövőjéről koherensebb, mint Trumpé, egyelőre inkább csak azt látjuk ebből, mit szeretne elpusztítani, de arról, hogy milyen lenne az általa elképzelt új világrend, még keveset árult el. Tudjuk, hogy gyűlöli a liberális demokráciákat, kedveli a nacionalizmusra vagy vallási fundamentalizmusra, esetleg a kommunista autokráciára épülő diktatúrákat, ám ezek egymással is sok tekintetben ellentétben állnak. Az is elképzelhető, hogy Putyin és Trump barátsága se tart sokáig, és akkor neki is döntenie kell, melyik barát fontosabb számára. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A barátom barátja lehet az ellenségem is.”