Mutasd a tetkód, megmondom, ki vagy – tartja a népi mondás. A Fidelitasnak az utolsó pillanatban jutott eszébe ez a bölcsesség, amikor végre rájöttek, hogy ezúttal a Jobbik verheti el őket, illetve idősebb testvérüket, a Fideszt a tapolcai időközi választáson. Ha ez bekövetkezne, akkor igaz lehetne a másik népi bölcsesség: Előbb balról, aztán jobbról jön a pofon, végül szemből a pofánrúgás.

Fotó: sgforum.hu

Vajon mennyire lehet jogos védekezés a jobbikos Rig Lajostól, hogy az intimitás határait feszegeti az a Fidelitas kérése, mely szerint illendő lenne megmutatnia azt a karjára pingált tetoválást, melyen állítólag az SS jelmondata áll. Az emberi test valóban egy roppant intim felület a maga pőreségében épp ezért nagyon fontos, hogy milyen szavakkal, mondatokkal, jelekkel látjuk el. Ha például a tarkónkra a pekingi kacsa receptjét íratjuk kínaiul, valószínűleg ínyencek vagyunk, de ha azt íratjuk az öklünkre, hogy: „üss”, akkor nyilván nem áll távol tőlünk az erőszak. Mivel tetkójában él a nemzet, bizonyos jelek, jelmondatok az összetartozást is jelképezik, így ha valaki a „Becsület” és „Hűség” szavakra ragadtatja magát, bizonyára közösséget vállal azokkal, akik milliók életének kioltásáért felelnek, a faji felsőbbrendűség ideológiáját vallják, és nagy valószínűséggel az erőszakos cselekedetektől sem riadnak vissza.

Ha Rig megmutatja legendás karját, és bebizonyosodik, hogy csak a liberális sajtó rosszindulatú feltételezése volt a tapolcai körzetben parlamenti képviselőségért induló úriember becsületének besározása, akkor minden rendben, de ha titkosítja a testét, akár a kormány a paksi szerződést, akkor jogosan élhetünk a gyanúperrel, hogy egy német SS-szimpatizáns készül megnyerni magának a választókat.

A Fidesz egyébként kissé későn kezd ráébredni, hogy igencsak kesztyűs kézzel bánt jobboldali riválisával, míg energiát, pénzt, közszolgálati tévét nem kímélve járatta le a demokratikus ellenzék pártjait az egy évvel ezelőtti választási kampányban, és persze utána is. Ha okosabbak lennének, mint egy ötödikes, gyorsan ki tudták volna számolni, hogy ezzel a taktikával olyan veszélyes ellenfeleket húznak magukra, akik szellemisége a kabátjuk alá rejtett tetoválásokból olvasható ki.

A Fidesz népszerűségvesztésének nagy győztese logikusan a Jobbik lett, hiszen, a két párttal szimpatizálók tömege már egy évvel ezelőtt is komoly átfedést mutatott. A cukiságban és rasszizmusban mindenkit felülmúló szélsőjobbos párt most mindenre tud megoldást, minden felelősség alól kihúzza magát, hiszen még soha nem volt kormányon. A Jobbik lőtávolba ért a Fideszhez képest, úgyhogy ideje lenne a kormány kommunikációs stratégáinak kissé összekapniuk magukat.

Fotó: sportmotor.hu

Hol van most Habony Árpád, Giró-Szász András vagy Kocsis Máté találékonysága? Kommunistázással nem fogják lerázni magukról a Jobbikot, mint kutya az esővizet. Milyen stratégiájuk van arra az esetre, ha a Jobbik hónapokon belül lenyomja őket, mint a faliújságfelelős a rajszöget? Hol dübörög a Békemenet, amikor Vona Gábor elindítja tavaszi hadjáratát Tapolca bevételéért? Ott szerencsétlenkednek a kormány agitációs és propagandaosztályának gyakornokai a közszolgálati hírcsatornán, és még mindig azt hiszik, hogy Gyurcsány Ferenc a megtestesült Antikrisztus.

Pedig a megoldás olyan kézenfekvő (szó szerint), hogy a Fidesz kistesói már rá is jöttek. Törvénybe kell iktatni, hogy minden választáson induló jelöltet egy bizottságnak le kell vetkőztetnie, és megvizsgálnia, milyen tetoválásokkal rendelkezik a delikvens. A férfiakat természetesen férfiak, a hölgyeket pedig hölgyek vizsgálnák. Ez utóbbi esetben valószínűleg apró kis bokatetkók, esetleg a nyak tájékán apró feliratok villannának elő. A férfiaknál már komolyabb szövegkörnyezettel kell számolni. Ha a lájtos „Szeretlek Mari” vagy „Tököl 1967” vagy „Örökké a tiéd!” feliratokon kívül közösség ellen izgató, rasszista, kirekesztő szöveget olvasnak valaki testfelületén, ki lehetne zárni a választásból. Nem jobb ez, mint a C típusú nemzetbiztonsági átvilágítás, vagy a drogos pisi? Egyszerűen el kell olvasni, mi van a testére írva, és mint Georges-Louis Leclerc, Buffon grófjától tudjuk: A stílus, maga az ember. Maga, a meztelen igazság. 

Játsszunk el a gondolattal, hogy Orbán Viktor egyszer az életben nem azt mondja, amit a hívei várnak tőle, hogy nem akarja ellenségkereséssel összerántani a táborát, hogy elkapja egy őszinteségi roham, és kimondja, amit önmagáról, a pártjáról, és rólunk, megfáradt, hülyének nézett választópolgárokról gondol. Íme, ilyen lenne a miniszterelnök ünnepi beszéde, ha beszippantaná az igazmondás örvénye. Csak önöknek, csak most, csak a Szegedi Kattintóstól:

Fotó: mno.hu

Jó napot kívánok, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Honfitársak! Magyarok szerte a világban!

Azt szokták mondani, bennünket magyarokat az különböztet meg a világ többi népétől, hogy sokkal jobban ragaszkodunk az értékeinkhez, mint bármelyik más nemzet polgárai. Kossuth és Rákóczi népe mindig meg volt győződve arról, hogy különlegesebb másoknál, hogy soha nem kívánta a másét, hogy mindig ellene követtek el agressziót, ő soha nem bántott senkit. Nos, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, napjaink eseményei fényesen bizonyítják ennek semmi valóságalapja sincs. A magyarok semmiben sem különböznek másoktól, ugyanúgy kívánják mások tulajdonát, mint bármelyik nép a nagyvilágban, és előszeretettel szeretünk sallereket, tockosokat és kokikat osztogatni másoknak. Az a legendás szabadságszeretetünk pedig - melyre oly büszkék szoktunk lenni - az utóbbi öt évben fordult önmaga paródiájába azáltal, hogy önök Tisztelt Hölgyeim és Uraim újra és újra megválasztanak bennünket, akik a szabadságnak minden apró kis szilánkját elszipkázzuk önök elől.

Mivel is bizonyíthatnánk ezt jobban, minthogy jelentősen csökkentettük az állampolgári- és munkavállalói jogaikat, olyan Alaptörvényt nyomtunk le a torkukon, amely nem csak rossz, de betarthatatlan is, ráadásul akkor változtatunk rajta, amikor csak kedvünk tartja. Mi lenne legékesebb bizonyíték arra, hogy a szabadságról önök Tisztelt Hölgyeim és Uraim önként és dalolva lemondtak, hogy tétlenül nézik, amint én és a barátaim kedvünkre osztogatjuk egymásnak a gyűlölt Európai Unió támogatásait. Arra sem horkantak fel, hogy a gyerekeik iskoláit államosítottuk, és olyan központosított oktatást valósítunk meg, melyből olyan diákok jönnek ki, akik azt sem tudják, mik a jogaik. Nem szóltak akkor sem, amikor fizetőssé tettük a felsőoktatást, pedig korábban ez ellen szerveztünk népszavazást, amit persze most nem engedünk meg önöknek. Tétlenül nézik, amint magyar fiatalok százezrei tűnnek el a nyugati országok munkavállalói piacán, ezzel vállalják, hogy sem unokájuk, sem nyugdíjuk nem lesz idős korukra.

Fotó: mno.hu

Önök jöttek ide a szabadságot, a forradalom eszméjét ünnepelni? Szótlanul tűrik, ahogy elvesszük az egyetemek autonómiáját, ahogy csődbe vittünk a kisebb bankokat, lenyúltuk a takarékszövetkezeteket és a nemzeti légitársaságot eltüntettük a süllyesztőben, mintha soha nem lett volna. Nem veszik észre, hogy egy csirketolvaj banda alaposságával fosztjuk ki a baromfiudvarukat, és ha véletlenül rajtakapnak bennünket, akkor azt mondjuk, hogy nem mi vittük el a baromfit, hanem a szocialisták, akik előttünk jártak ott. És ezt önök elhiszik, ahogy azt is, hogy az egészségügyet úgy tesszük rendbe, hogy pénzt vonunk ki belőle. Asszisztálnak ahhoz is, ahogy a semmiből előtűnő rokonok, haverok, ismerősök osztozkodnak a trafikokon, földeken, zsíros állami megrendeléseken. Még akkor sem kapják fel a fejüket, amikor az egyik leggazdagabb haverom azzal vádol meg, hogy leépítem a demokráciát, és a világ egyik leggátlástalanabb agresszorával üzletelek. Nem sikítanak, amikor titkosítjuk annak a beruházásnak a részleteit, mely évtizedekre meghatározza az életüket, melynek költségeit önök és a gyerekeik, de talán még az unokáik is fizetni fogják. Csodálkoznak, hogy vérszemet kaptunk, és csak akkor léptünk egy kicsit hátra, amikor az internetjüket is meg akartuk adóztatni? Nekünk meg sem kottyant, hogy elvesztettünk egy időközi választást, hiszen a kétharmad csak bokréta volt a kalapunkon, a kalap továbbra is a fejünkön lesz, önök meg Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Keményen Dolgozó Kisemberek, továbbra is azt fogják csinálni, amit mi akarunk.

Mert mit is várhatnánk attól a néptől, amelyik tétlenül nézi, hogy a jogaikért küzdő civileket megalázzák, akik nem tudják elérni, hogy a korrupció gyanújába keveredett adóhivatali vezetők távozzanak posztjukról, hogy az urizáló politikusok bocsánatot kérjenek, amikor hazugságon érik őket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, önök voltak azok, akik a hatalomra segítettek bennünket azok után, hogy szinte mindent elvettünk maguktól, és cserébe csak egy kis rezsicsökkentést nyújtottunk, aminek az árát persze sokszorosan beszedtük önöktől. Miért várnak tőlünk tisztességes politizálást, ha önök mondták ki az ítéletet önnön magukról? Mi nem éltünk a hatalmunkkal, hanem visszaéltünk vele, és jól tettük, hiszen továbbra is itt tátják a szájukat, és azt várják tőlem, hogy kommunistázzak, szidjam az Európai Uniót, az Egyesült Államokat, küldjem a francba a multikat, és fényezzem az oroszokat. Ha önöknek ennyi is elég, hát megkapják majd máskor, talán október 23-án, de most március idusán nézzenek szembe önmagukkal és a nagy szabadságimádatukkal Tisztelt Hölgyeim és Uraim! De addig is, Hajrá magyarok, tiszteletet az őszinteségnek!

Úgy tűnik, nem csupán a szalonnamutyi múlt ki a héten, hanem az atommutyinak is harangoztak. Orbán Viktor kormánya most szembesül igazán azzal a ténnyel, hogy az Európai Unió nem egy kupleráj, hanem egy világos elvek szerint működő szövetségi rendszer, melyben előbb-utóbb megbüntetik azokat, akik csak a markukat tartják. Egyre világosabb, hogy közeleg az utolsó pávatánc Budapesten.

Foto: feher.lapunk.hu

A keményen dolgozó magyar emberek legalább akkora csúszásban vannak a paksi beruházás legújabb fejleményeit illetően, mint annak idején a csernobili katasztrófa idején. 1986-ban ugyanis már rég átvonult rajtunk az a radioaktív felhő, amely elszabadult a szovjet atomerőműből, mire értesültünk a balesetről. A kádári kommunikáció ilyen értelemben semmiben nem különbözik az orbánitól. Már rég lenyomtunk a torkunkon több kiló zöldséget, melyeket megfertőzhetett a sugárzás, mire szóltak hogy most inkább ne együnk salátát, még akkor se, ha ingyen kínálják a piacon. De mit is várhatunk egy Giró-Száz András, Habony Árpád és Kovács Zoltán neveivel fémjelzett kommunikációs apparátustól? Az ő jelmondatuk nem a lenini: Tanulni, tanulni, tanulni, hanem az orbáni: Tagadni, tagadni, tagadni. Egyszerűbb szabadságharcot hirdetni, mint beismerni, hogy tévedtünk, helyreigazítást kérni a Financial Times-től, mint elnézést kérni a magyar polgároktól, hogy onnan kell értesülniük a jövőjüket alapvetően meghatározó döntésről.

Ez a mindenáron elhárító alapállás nem csak inkorrekt viselkedés a keményen dolgozó kisemberekkel szemben, de roppant veszélyes a kormány számára is. A sokadik olyan politikai történést éljük meg ugyanis, amikor a kormány nem magyarázhatja ki magát saját hazugságaiból, így a még foszlányokban meglévő hitele is végleg elillanni látszik. Azok a jól fizetett kormányzati tisztségviselők próbálják kioktatni az ellenzéket, a keményen dolgozó magyar választópolgárokat és sok esetben a világ nagyhatalmait képviselő politikusokat, akik végigasszisztálták a magyar jogállam főbb intézményeinek lezüllesztését, segédkeztek a demokratikus elvek fontosságának relativizálásában, és nem utolsó sorban támogatták a magyar kormány szembefordulását legfontosabb szövetségeseivel. Ilyen emberektől sajnos semmilyen körülmények között sem várható el, hogy amikor értesülnek egy számukra kedvezőtlen hírről, azt közkinccsé tegyék a magyar társadalom számára. Úgy bánnak az információkkal, mintha a saját tulajdonuk lenne, holott az Unió döntéséről épp úgy jogunk lenne tudni, mint arról, mit titkosítottak 30 évre a paksi szerződésből.

Fotó: sildeshare.net

Tény azonban, hogy a Fideszes táboron belüli egyre mélyebb hasadékok ezúttal is világosan kirajzolódnak, hiszen a kormányzati halandzsa ellenére Navracsics Tibor EU-biztos elismerte, hogy az Európai Bizottság szavazás nélkül jóváhagyta a Paks-II vétóját eredményező Euratom-jelentést, amiben az európai atomszervezet többek között azt nehezményezi, hogy a magyar fél a Roszatom leányvállataitól szerezné be a fűtőanyagot. Naracsics úgy fogalmazott, hogy ők megkérdezték, hogy nyilvánosságra hozhatják-e az Euratom jelentésének tartalmát, ám mielőtt választ kaptak volna, kiszivárgott a lényeg. Ha pedig így történt, akkor minek itt huncutkodni, cáfolgatni, helyreigazíttatni? A kormánynak inkább örülnie kéne, hogy a rossz hírt nem nekik kell közölniük, hiszen tudjuk, mi szokott történni a rossz hír hozójával. Azzal persze tisztában vannak, hogy ami számukra rossz, az az ellenzék, és sok keményen dolgozó magyar választópolgár számára jó hír. Ha besül a magyar atom, akkor sok minden másnak is vége szakad. A kormányzati szintű sunnyogás arról árulkodik, hogy a kabinet is tudja, hogy itt a lét a tét. Azt még el tudják viselni, ha Mészáros Lőrinc nem tud jó magyar szalonnát exportálni Oroszországba, de ha nem ér ide a Paksra szánt óriáshitel, már végzetes csapás lehet.

Szinte nincs nap, amikor ne kapna egy gyomrost Orbán Viktor és kormánya. Vasárnap Simicska Lajos nyilvánosan elmerengett azon, vajon a miniszterelnök igazat mondott-e neki 30 éve, amikor tagadta, hogy beszervezték az állambiztonságiak, aztán kedden menetrendszerűen bedőlt egy brókercég, szerdán meg újra a régi barát pörkölt oda az ország első számú vezetőjének azzal, hogy van elég muníciója egy elhúzódó háborúhoz.

Kép: NÉGYmadár

A kommunikációs szakemberek dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen Simicska Lajos újra üzent. Ezúttal sem saját médiabirodalmát használta arra, hogy kifejtse, esze ágában sincs leállni Orbán Viktor karakterének rombolásával, hiszen van még a tarsolyában (milyen bájos, hogy a most bedőlt Quaestor első emberét Tarsoly Csabának hívják) némi pufogtatni való. A Népszavában nem is ő nyilatkozott, hanem a hozzá közel állók, de kétségünk ne legyen, Simicska mindent előre jól megfontolt és meggondolt. Egészen nyilvánvaló, hogy tudja már, mi lesz a következő petárda, melyet behajít a békemenetesek közé, hogy azok riadtan szétugorva egyre kevésbé tűnjenek egységes tábornak.

Ha már a többek között Bayer Zsolt nevével fémjelzett kormánypárti tömegmozgalom került szóba, hadd említsük meg, hogy az idejét sem tudjuk már megmondani, mikor vonultak utcára ezek a segédcsapatok, hogy megtámogassák Orbán Viktor politikáját. Ez csak az egyik jele annak a zavarodottságnak, mely Simicska nyílt szembeszegülése óta érzékelhető a politikai jobboldalon. És a nemzet oligarchájának pont ez a zavarodottság jelenthet némi elégtételt. Nyilatkozataival, célozgatásaival, obszcén nyelvhasználatával ennek a korábban roppant egységes tábornak az elbizonytalanítása a célja. Tudja, ha nem áll ki mindenki teljes mellszélességgel a meggyengített Orbán mellett, ha a Fidesz tagsága nem zár össze, ha vezetőik elkezdik keresni a helyüket egy új pártstruktúrában, akkor a miniszterelnöknek nem lesz elég erős bázisa arra, hogy leszámoljon a lázadó pénzemberrel.

Simicska azzal, hogy korábban teljes visszavonultságban élt, hogy csak a háttérből irányított, a sajtóval (főleg a baloldalival) szinte semmilyen kapcsolatot nem tartott, megalapozta azt a megkülönböztetett figyelmet, amellyel most (szinte) minden média fordul hozzá. Ha csak egyetlen mondatot „pöttyint el” egy újságban, tévében vagy internetes portálon, már mindenki idézi, átveszi, elemzi.

Most jelezte, igen, jól gondolják azok akik szerint ezek a kommunikációs technikák egy szőnyegbombázást készítenek elő Orbán Viktor és szövetségesei ellen. Senki se gondolja, hogy csak a szája jár, hatalmas gépére 35-40 évre elegendő muníciót szereltek, és már ott köröz a célterület felett...

 ...Simicska honvédnak nem tetszik a rendszer. A sötét 80-as évekből ásta elő Simicska Lajos azt az emlékfoszlányt, amellyel újabb árnyat vetett a miniszterelnök kikezdhetetlennek vélt nimbuszára. Nehéz lesz bizonyítania, hogy Orbán Viktor jelentett volna róla, de mint tudjuk, kis hazánkban igen kelendőek az összeesküvés-elméletek. A bejegyzés végén korábbi ígéretünket is teljesítjük.

Fotó: pestisracok.hu

Mint a Mandiner interjújából megtudtuk, Orbán Viktor és Simicska Lajos nem libát őrzött együtt, hanem laktanyát. Aki katona volt a 80-as években, az tudja, hogy akit abban az időben angyalbőrbe bújtattak, nem csupán a szocialista hazát védte, de saját titkait is, mert katonatársai között úgy rajzottak a besúgók, mint a svábbogarak lámpaoltás után egy panellakás konyhájában. Korunk legbefolyásosabb magyar oligarchája ott támad, ahol a legkevésbé számított rá egykori cimborája, és ott üt, ahol a legjobban fáj a magyar kormány első emberének. A politikai karrierjét harcos antikommunizmusára építő Orbán Viktor most azzal kénytelen szembesülni, hogy egykori harcostársa már nem csak gecinek, de potenciális besúgónak is bélyegzi. Nehéz ezt másként értékelni, minthogy Simicska megtalálta azt az eszközt, amellyel saját hívei előtt is hiteltelenné teheti a miniszterelnököt, ellenségei számára pedig olyan bőséges muníciót szolgáltat a nyílt támadáshoz, mint azt korábban soha senki sem tette.

A miniszterelnökkel nyíltan szembe forduló egykori pártfinanszírozó tudja, hogy Orbán politikai hitelességét kell kikezdenie, mert ha a korrupciós vádakkal kezd dobálódzni, akkor önmagát is könnyen a kormányzópárt romjai alá temeti. Simicska ebben az interjúban önmagát kérlelhetetlen ellenállóként, következetes oroszellenesként, családját a kommunista rendszer üldözöttjeként tünteti fel, Orbánt pedig ügyesen a másik oldalra pozicionálja. Tényleg nem ejtették a fejére Lajost! Az elismerés persze azért is jár a nemzet oligarchájának, mert az időzítés nagymestereként is hírnevet szerez magának a mostani zűrzavaros időkben. Már a gecigate kirobbantásával is alaposan bekavart a Fidesz belső válságának felszámolásán ügyködő kormányzati PR-csapatnak, de egy héttel a nemzeti ünnep előtt, amikor iskolás gyerekeket küldenek vidékről a bajban lévő miniszterelnök megsegítésére, amikor az ellenzék gigatüntetéssel kívánja demonstrálni, hogy immár az utca az övé, és nem a Békemeneté, akkor egy ilyen gyomros nagyon tud fájni.

  Fotó: index.hu

Közben kezdenek kirajzolódni Simicska Lajos taktikájának körvonalai. Először megszabadul mindenkitől gazdasági - és sajtóérdekeltségeiben, akiket Orbán magához édesgethetne, aztán alulról kezdi farigcsálni a miniszterelnök elefántcsontból faragott, monumentális szobrát, hogy az alapjainál rendüljön meg legelőször. Hogy világosan lássuk a különbséget az ellenzék korábbi próbálkozásaihoz képest: Ő nem egy hőzöngő rapper, mint Dopeman, aki egy Orbán-szobor fejével focizott egy rosszul szervezett demonstráció záró mutatványaként, hanem egy tudatosan építkező, rendkívül megfontolt, ám roppant kíméletlen ellenfél. Tudja, ha sikerül kimozdítania Orbánt a jelenlegi passzív szerepéből, és kénytelen lesz érdemben reagálni az ő provokatív kijelentéseire, akkor megnyerheti ezt a csatát.

Ez lehet a következő stáció az Orbán-Simicska háborúban, hiszen, ha a miniszterelnök csak benyeli ellenfele ütéseit, hívei gyengeséggel, sőt gyávasággal kezdik vádolni. És, ami ennél is rosszabb hír Orbán számára, hogy Simicska tudatosan játszik azokra a jobboldali kételyekre, melyek az oroszok kiemelt szerepével, az unióellenességgel és az ügynökkérdés kezelésével kapcsolatban felmerültek. Simicska elmélete (még ha annak összeesküvés jellege is van) ezekre a nyitott kérdésekre látszólag koherens választ ad. Ha ugyanis Orbánról Moszkvában kompromittáló iratokat őriznek, megmagyarázható, hogy miért mutyizik egy nemzetközi agresszorral az EU háta mögött, és miért titkosították 30 évre a paksi szerződés legfontosabb tételeit. Orbánnak innentől kezdve nehéz lesz tisztességesnek látszódnia, hiszen a múltjának sötét titkait folyamatosan lebegteti majd egy korábbi katonatárs, aki később szobatársként és politikai harcostársként is sok privát információt gyűjthetett be a regnáló miniszterelnökről.

Mostantól gyakorlatilag kihagyhatatlan szereplővé vált a napi politikai közéletben Simicska Lajos, hiszen hivatkozási pont lesz az ország jövőjét érintő aktuális kérdésekben. Ha például nemzetbiztonsági okokból elkezdik vizsgálni, vajon van-e valami ütőkártya Putyin kezében Orbán ellenében, Simicska Lajos állítása megkerülhetetlenné válik. Az oligarcha metamorfózisa fájdalmas fejlemény lehet az Orbán-rezsim számára, hiszen a kormány színpada alatt elkezdett ketyegni az a pokolgép, melyet valamikor még Simicska Lajos rejtett el nagy titokban. Már csak az a kérdés, hogy egykori katonatárs mikorra időzítette a szerkezetet.      

Előző bejegyzésünk szavazásán Vlagyimir Iljics Lenin győzött több mint 30 százalékkal, Friedrich Nietzsche 20 százalékot ért el, míg az értékes harmadik helyet szoros versenyben Senecával és Deák Ferenccel, Platón szerezte meg 9 százalékkal. Áder János és Eötvös József is jól teljesített. Az idézet természetesen Friedrich Nietzsche: Adalék a morál genealógiájához című művéből való.   

A Szegedi Kattintósnak ezúttal olyan jeles személyiség a vendégszerzője, akinek el sem merjük árulni a nevét. Ezúttal játékra hívjuk olvasóinkat, találják ki ők, kitől származik az alábbi részlet. Érdemes többször elolvasni ezt a pár soros leírást, csak azután szavazni arra, ki láthatta ilyen élesen a hatalom gyakorlásának lényegét? Mintha az Orbán-rendszert modellezné a szerző. Olvasásra és szavazásra fel!

Fotó: magyarnarancs.hu

"Valamely közösség hatalma növekedésével egyenes arányban egyre kisebb jelentőséget tulajdonít tagjai kihágásainak, mert már nem ítéli őket olyan felforgatónak és veszedelmesnek az egész közösség szempontjából: a gonosztevőt már nem "száműzik", nem taszítják ki a közharagot már nem vezetik le rajta olyan zabolátlanul, mint a múltban - inkább óvatosan oltalmába veszi a közösség a gonosztevőt éppen az említett haraggal szemben, különösen azon személyek dühével szemben, akik elszenvedték a kárt. Kompromisszum köttetik azokkal, akik közvetlenül elszenvedik a bűntettet, ezzel igyekeznek elszigetelni a bűncselekményt, sőt megelőzni, gátat szabni esetleges ismétlődésének, elejét venni az általános nyugtalanságnak. Igyekeznek vele egyenértékű eseteket találni, az ügy besorolása (compositio) céljából. Elsősorban azonban megpróbálják a bűnesetet valami módon megfizethetővé tenni, tehát bizonyos mértékben megpróbálják a bűnelkövetőt elválasztani tettétől - ezek azok az általános vonások, amelyek a büntetőjog további alakulását egyre inkább meghatározzák. Minél nagyobb valamely közösség hatalma, és minél fejlettebb az öntudata, annál mérsékeltebb a büntetőjog; amennyiben a hatalom meggyengül, a veszélyeztetettség miatt ismét keményebb büntetőjogi formák kerülnek előtérbe. Minél gazdagabb a "hitelező", annál emberségesebb is egyúttal; gazdagságának mértékét pontosan az szabja meg, hogy mennyi kihágást képes elviselni, anélkül hogy belerokkanna. Nem lenne elképzelhetetlen a társadalomnak akkora hatalomérzete sem, amelynek birtokában a lehető legelőkelőbb luxust is megengedheti magának - vagyis azt, hogy büntetlenül hagyja a bűnösöket."

Ha valaki névvel is rögzíteni szeretné a digitális térben a szavazatát, akkor a kommentjében megteheti ezt. Ígérjük, a Szegedi Kattintós következő bejegyzésében megírjuk a megfejtést. Addig is, íme, a lehetőségek:

A NAV első embere másodszorra vizsgálta önmagát, és épp úgy, mint első alkalommal, ezúttal is mindet rendben talált saját maga körül. Szinte látjuk, amint az adóhivatal nagyasszonya a tükörbe néz, és jobb kezével megveregeti a bal vállát, majd bal kezével a jobb vállát. Az Orbán-kormány nevetség tárgyává teszi az önvizsgálatot, pedig akár komolyan is vehetné. 

Fotó: nyugat.hu

Tovább forog a Vida Ildikóról készülő szappanopera. Ma már nem kíséri a Hír TV stábja az amerikai nagykövetséghez, az RTL Klub stábja elől is sikeresen elbujdokol, de azért néha ad életjelet magáról az adóhivatal első embere. Az irányításával lefolytatott belső vizsgálat megállapította, hogy a saját nagykövetségüknél árulkodó amerikai multikat soha nem érte hátrányos megkülönböztetés, mindig kivizsgálták a panaszaikat, sőt kifejezetten haveri a viszony ezekkel az értetlenkedő cégekkel. Egyetlen bökkenő van csupán, hogy Vida Ildikó továbbra is ki van tiltva az Egyesült Államokból, ami azért arra enged következtetni, hogy némi vaj azért mégis van a füle mögött.

Kovács Zoltán kormányszóvivő teljesen rendben lévőnek tartja, hogy egy állami intézménynél a vezető személyét érintő vizsgálatot a vizsgálatban érintett személy vezetésével folytassanak le. Még tavaly egy hétvégét szánt a NAV stábja arra, hogy utánanézzenek, mit is okvetetlenkednek ezek az amerikaiak, ám sem akkor, sem most nem találtak semmi kivetnivalót az intézmény működésében. Úgy tűnik az önvizsgálatot sajátosan értelmezi az Orbán-kormánynál. Valahogy így: Vizsgáljuk meg, hogy jól cselekedtünk-e akkor, amikor a NAV kínos ügyeit elsőként megpendítő Horváth Andrást vegzáltuk azáltal, hogy a lakásán kutakodtak a rendőrök, hogy az ügyészség gyakorlatilag ügyet sem vetett arra, hogy milliárdos adócsalások gyanúja merült fel, hogy az amerikai ideiglenes ügyvivőt tettük felelőssé azért, mert az amerikai külügyminisztérium kitiltott hat magas rangú kormánytisztviselőt korrupciógyanús ügyek miatt. És amikor ezek az kamuvizsgálatok lezajlottak, állapítsuk meg, hogy igen, mindent helyesen tettünk, igaz, hogy a lényeg továbbra sem tudható. A lényeg ugyanis az, hogy minden héten lehet önvizsgálatot tartani a magyar adóhivatalnál, minden pénteken ki lehet jelenteni, hogy az ügy le van zárva, de senki sem fogja elhinni azt, hogy ebben a hivatalban minden rendben van, és nem károsították meg a magyar költségvetést azok akik most érdemi vizsgálat helyett saját magukat igyekeznek tisztára mosni.

                    Fotó:tenytar.blog.hu

Az a tény, hogy ilyen kínosan ügyelnek saját kezükben tartani az ügy szálait, hogy a látszatra is alig ügyelnek, amikor a vizsgálat szakmaisága kérdés, hogy a hivatal első embere kínos repülőtéri interjúja és Szabadság téri magánjelenete után is úgy gondolja, hogy képes helyreállítani a renoméját, hogy saját maga által felügyelt önvizsgálat után hófehérré festi a múltját, finoman szólva is naivitás. Vida Ildikó súlyos nehezék az Orbán-kormány lassuló vitorlásán, amelytől akár meg is szabadulhatnának, de a miniszterelnök és köre konokul ragaszkodik ahhoz a látszathoz, hogy itt és most minden rendben van. Valószínűleg Horváth Andrásnak lesz igaza, aki szerint maguk a választók fogják kikényszeríteni a hivatal első emberének távozását és egy független, érdemi vizsgálat lefolytatását azzal, hogy az időközi választásokon ellenszavazataikkal büntetik a kormányt azért, mert falaz a gyanús ügyletekhez. Ha Tapolcát is elbukja a Fidesz, akkor talán már a kormány is belátja, hogy néhány emberét fel kell áldoznia, hogy a tisztes kormányzás látszatát keltse. Más kérdés, hogy ha csak Vida Ildikó megy a levesbe, elegendő lesz-e a kormány renoméjának helyreállításához. Gyanítjuk, hogy nem.            

Frédi és Béni

Az úgynevezett gecigate-botrány fejleménye, hogy a hírek szerint nem tud meglenni lojális magánmédiának álcázott kormánypropaganda nélkül Orbán Viktor és csapata. Simicska Lajos végleg kiszállt a miniszterelnök politikáját kritika nélkül támogatók közül, ezért elhajlóként tartják számon kormánykörökben őt és a hozzá köthető vállalkozói kör tagjait, akiknek még mindig meghatározó szerepük van a magyar médiapiacon. Most jött el az ideje annak, hogy Habony Árpád ismét megvillantsa őszes taraját és legendás szervezőkészségét.

  Fotó: hvg.hu

Nagy a jövés-menés a jobboldali média háza táján. Rákay Philip otthagyja a közmédiának csúfolt kormányzati propagandaosztályt, és elmegy kreatívkodni máshová, a Hír TV Célpont című, elsősorban szoci politikusokra vadászó csapata pedig valószínűleg átcuccol az MTVA-hoz, ahol már szinte már meg sem lehet számolni, hány új csatorna indul. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a Népszava információi szerint a kormány egy alternatív médiabirodalom kiépítésébe kezd amiatt, hogy már nem bízik olyan, Simicska Lajos érdekeltségeibe tartozó, korábban meghatározó jobboldali, kormányközeli sajtótermékekben, mint a Magyar Nemzet, Hír TV, Lánchíd Rádió vagy éppen a Heti Válasz. Attól eltekintve, hogy a közmédia 80 milliárd forintot tapsol el az idén az adófizetők pénzéből, hogy olyan szájbarágós kormánypropagandát nyomasson az arcunkba, amellyel csak az azerbajdzsáni, a türkmén és az észak-koreai kollégák szállhatnak versenybe, most önteni kezdi a pénzt a Habony Árpád által megálmodott új jobboldali médiabirodalomba.

Mindezek a tervek megerősítik, hogy a titkosított kormányfői tanácsadó erősebb befolyással bír a kormányban, mint bármikor korábban. Hiába derült ki róla, hogy nincs szerződése semmilyen kormányszervvel, ezért nemzetbiztonsági átvilágításon sem esett át, hiába szerénykedik az életrajza egyetlen levelező tagozaton szerzett érettségivel, és hiába cikizte a balliberális sajtó, amikor meglengette előttük gigadrága Gucci táskáját, Orbán Viktor mégis a következő három év kormányzati kommunikációs guruját látja benne. Úgy tűnik, hogy ha propagandáról van szó, akkor sem pénz, sem morális megfontolások nem számítanak. Habony annyi pénzt kap egy új hetilap (esetleg tévé) beindításához, amennyit csak akar, sőt az sem számít, hogy korábban egy ellen-444 hírportál (888) gründolását is fontolóra vette. Nyilván azzal a logikával kezdenek egy ellenpólus kiépítéséhez, hogy azok a médiumok, melyekben az újságírók végre megírhatják azokat az információkat, melyekhez korábbi kormányközeli státusuk miatt jutottak hozzá, már nem megbízhatóak, kapásból kell egy olyan megbízható ellenoldal, amelyik lerántja a leplet a korábbi szövetséges hazug állításairól. Engedtessék meg az a kissé merésznek tűnő kijelentés: ezt hívják krónikus üldözési mániának.

Attól ugyanis, hogy egy jobboldali újság finoman bírálja az Orbán-kormány ténykedését, sok esetben jót tesz a hatalmon lévőknek, mert árnyalja azt a képet, ami akár kedvezhet is a kormány megítélésének. A mai bozótharcos felfogásban azonban csak ellenségek és barátok vannak, akik pedig se ide, se oda nem sorolhatók, nincsenek is a dzsungelben. Pedig a magyar médiapiac őserdejében igenis ott lapulnak azok, akik szeretnének kiegyensúlyozott tájékoztatást adni a magyar polgárok számára, ám az az éles szembenállás, mely most jellemzi a közéletet, ellehetetlenít minden harmadikutas megfogalmazást, eladhatatlanná tesz minden sajtóterméket, mely úgymond függetlennek vallja magát. Elképzelhető, hogy naiv a felvetés, mely szerint akár a Simicska-birodalom sajtótermékeiből is kinőhetne egy ilyen el nem kötelezett szemlélet, ami nagyon hiányzik ma a médiapiacról.  

Fotó: hir24.hu

Habony és csapata mindenesetre nem bízik az olyan újságokban, tévékben, internetes portálokban, amelyek nem lépnek egyszerre Orbán Viktorral, ezért nem is kapnak rétest estére. Magyarán: Simicskáék lázadhatnak, de akkor keressék is meg azt a pénzt, mellyel fenntartják ezeket a kormányzati támogatás nélkül maradt, reklámadóval sújtva igencsak veszteséges orgánumokat. Igen ám, de a másik oldalon viszont most kezdenek az építkezésbe, de a semmiből nem lehet sem tévét, sem rádiót, sem hetilapot, sem internetes portált indítani, a fenntartásukról, folyamatos működtetésükről nem is beszélve. Hol vannak ezek a költségek az idei költségvetésben, illetve mely forrásokból csoportosítják át ezeket az összegeket? Nem reménykedjünk abban, hogy egyetlen stadion építését is leállítanák annak érdekében, hogy beindulhasson egy új hetilap vagy hírportál! Annyira összekuszálódtak a magánszféra érdekei és az állami kiadások között, hogy szinte lehetetlen nyomon követni, hogy miként finanszírozzák majd ezeket az új médiatermékeket. A lényeg épp az, hogy soha ne tudjuk meg, milyen hatalmas terhet jelent a költségvetésnek, hogy a kormány eladhassa üres szólamait a választópolgároknak.Ettől remélni a népszerűség visszaszerzését mindenesetre botorság. Egy dologban azonban ne legyenek kétségeink: a számlát mindenképpen mi fizetjük majd.     

… de állta a sarat. A Szegedi Kattintós egyszer már behatóan foglalkozott a miniszterelnök és a sport kapcsolatával, ám ezúttal nem egy baráti látogatás erejéig tért be egy csapathoz, hanem nyilatkozott saját csapata saját honlapjának. Mivel a felcsúti Puskás Akadémia stadionja gyakorlatilag Orbán Viktor kertjének végében van, és az a telek is, melyen a Pancho Aréna áll, lényegében az alapító miniszterelnöké, igazán családias interjúra számíthat az olvasó. Vendégszerzőnk azonban sajátos áthallásokat vélt felfedezni a látszólag csak a sportról szóló nyilatkozatban.

Fotó: atv.hu

Valószínűleg soha annyian nem kattintottak a Puskás Akadémia FC honlapjára, mint az elmúlt két napban. Bár a közszolgálati televízió igyekszik leszoktatni arról, hogy bármilyen információhoz az általa kicenzúrázott, olykor meghamisított híradóiból jussak, szombaton este véletlenül belefutottam az M1 sporthíreibe, ahol teljes megrökönyödésemre az volt a vezető hír, hogy Orbán Viktor interjút adott a felcsúti fociklub honlapjának. Szegény Somogyi Dia próbált az ügy fontosságához méltó arckifejezést vágni, de annyira kellett koncentrálnia a hír gördülékeny, mégis méltóságteljes közlésére, hogy belebakizott az egyik idézett mondatba. (Vajon ott dolgozik még?) Az futott át az agyamon, hogy vajon akkor is ez lett volna a nap (sport)híre, ha mondjuk Hosszú Katinka világcsúcsot úszik, esetleg a magyar kajakosok tíz aranyat nyernek egy világbajnokságon. Mit gondolnak, mire jutottam? Arra, hogy kínai asztaliteniszező gyerekek is potyoghattak volna az égből, a magyar jégkorong válogatott kiüthette volna Kanadát egy világbajnoki döntőben, a magyar focisták pedig lealázhatták volna a brazilokat, Orbán Viktor interjúja saját csapata honlapjának mindenképpen elsőbbséget élvezett volna a sporthírek között. Mert a szervilis közmédiában nem az számít, milyen sportteljesítmény van egy hír mögött, hanem, hogy milyen utasítás érkezik föntről, és ne legyen kétségünk, ha a szerkesztő magától nem jött rá arra, hogy ez volt aznap a legfontosabb sporttal kapcsolatos hír, akkor mások emlékeztették erre a tényre.

No, de miben is állt az a nagyon fontos nyilatkozat, mely kedvéért fel kellett rúgnia az összes szakmai szabályt, lenulláznia a stábnak a mindenki által ismert szerkesztési elveket, a napi szerkesztőnek pedig fel kellett köpnie a levegőbe, és bátran aláállnia az égi áldásnak!? Vettem a bátorságot, és nekiálltam elolvasni az ominózus interjút, nehogy már hiába rémüljön halálra Somogyi Dia, miközben igyekezett elhitetni velem, hogy ezt tényleg el kell olvasni töviről hegyire.

       Fotó: valogatott.blog.hu

Már a cím is sokatmondó: Nevelőegyesület vagyunk, mi mindenről másként gondolkodunk. Nincs idézőjelbe téve, de teljesen biztosak lehetünk abban, hogy a miniszterelnök úr szavait idézi címként a szerző, akinek nevét nem tudjuk meg, mert sehol sincs feltüntetve. Nincs úgynevezett lead, ami a cikkeknél rövid összegzést jelent, illetve egy kis felvezető a teljes cikkhez. De spongyát rá, az interjú készítője épp úgy másként gondolkodik, mint az egész egyesület és az alapító Orbán Viktor.

Lead helyett egyből egy Orbán-idézettel indul a cikk, mintha a szerző nem venné magának a bátorságot, hogy saját szavait a főnök nyilatkozata elé helyezze. Ez a mondat egyébként teljesen lényegtelen, mert Csányi Sándor MLSZ főnököt fényezi, aki állítólag hihetetlen áldozatot hozott azzal, hogy elvállalta a magyar foci vezetését. Bődületes maszlag!

Aztán néhány mondatban sajnáltatja magát a miniszterelnök, hogy a politika mellett milyen kevés ideje van szotyit köpködni kedvenc csapata meccsein, no, de ettől azért baromira jól mennek a dolgok Felcsúton, úgyhogy nem kell aggódni, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, csomót kötünk mi még Cristiano Ronaldo lábára a Pancho Arénában. Aztán ad néhány szakmai tanácsot a csapat összeállításához, mert nyilván ehhez is legalább annyira ért mint az árvízi védekezéshez. Megnyugtat mindenkit, hogy van itt tehetség bőven, mint tavaszi réten a pitypang. És akkor jön a mellbevágó kérdés: „Akkor minek ide Fiola, Polonkai, meg a többiek?” Orbán Viktor azonban nyugodt marad, és a bölcs előrelátásával mondja meg a tutit: „Aki foglalkozott már labdarúgással és utánpótlással, tudja – mint ahogy mi is megtapasztaltuk a saját bőrünkön –, hogy élvonalbeli csapatoknál kevés a fiatalok tehetsége és lelkesedése. Oda kellenek az öregek is.”

Igen, ezt várjuk egy csapatát és népét nagy körültekintéssel vezető miniszterelnöktől! Mintha csak saját pártja fiataljainak üzenne: „Ha nem akarod, hogy minden hétvégén bucira verjenek, néhány rutinosabb játékost is frontvonalba kell állítani. Polonkai Attilának a szerelését vinni is kitüntető megtiszteltetés, Tóth Balázsnak megpucolni a cipőjét – ami gyanítom, már kiment a divatból – pedig jutalom. Ők mind nagyszerű harcosok, akik még tudják a régi szabályt, hogy első a csapat, és csak második a futballista.” Ja, és után védelmébe veszi a külföldi focistákat, mintha azt üzenné, hogy nem minden multi gonosz, csak azokat kell elüldözni innen, akik csak a nagy zsetonért jönnek, de a szívük soha nem dobog majd a közös célért, a bajnokság megnyeréséért. 

       Fotó: napi.hu

Aztán üzen a szkeptikusoknak is: „Mostanra mindenki láthatja, hogy – ha nem is olyan mértékben, mint szeretnénk, és ami méltó lenne a magyar futball múltjához – a magyar első osztály, ha tyúklépésekben is, de araszolgat előre. Az NB I.-et szokás kutyázni, tegyék. De jobb lenne, ha inkább érte tennének, és itt köszönet az MLSZ-nek és azoknak, akik nem másokon kérik számon a saját elmaradt tetteiket. Miránk, a Puskás Akadémiára lehet számítani a magyar labdarúgás megújításában.”

Aztán megint egy megrázó kérdés: „Az üres stadionok miatt is bizakodó? A Puskás Akadémia FC meccsein a megnyitót követően nem volt teltház.” A miniszterelnök azonban nyugodt marad, szinte halljuk, amint megköszörüli a torkát, és a következő megfontolt választ adja: „Nem tekinthetjük a munkánk fokmérőjének, hogy hány nézőnk van. Mi mindenkinek örülünk, aki eljön, aki kíváncsi a mérkőzéseinkre, de nekünk nem szurkolóhadunk van, hanem akadémiánk. Egy nevelőegyesület pedig másként épül fel, mint egy komoly, nagy hagyományokkal rendelkező, élvonalbeli klub. Ott a legfőbb mérce a nézőszám.” Úgy is értékelhetnénk, hogy amelyik egyesület cikinek tartja, hogy csak néhány százan rándulnak ki a meccseire, azok lényegében fociakadémiák, ezért nem számít, mennyi pénzbe fájt nekünk új stadiont építeni néhány ricát köpködő nyugdíjasnak és anyázó ultrának. De megtudjuk azt is, hogy mi az oka annak, hogy a Vasas szurkolók nem szívlelik a miniszterelnököt:  „Nyilvánvalónak látszik, hogy Budapest nélkül nincs, nem is lesz sikeres magyar labdarúgás. A Fradi-város még csak félig kész, a Vasassal most tárgyalok az új létesítményeikről, és az sem tántorít el, hogy minden Vasas elleni meccsünkön ordenáré módon elküldenek valami melegebb éghajlatra. „ Vagyis mindenkinek adni kell egy stadiont, aki nem szeret bennünket. Logikus! Ezt követően még néhány tiszteletkör következik Öcsi bácsi legendás alakja körül, és végül megtudjuk, hogy akkor lesz majd itt Kánaán, hogy ha Albert Flórián nevét csak felállva mondhatjuk ki. Szóval, röviden erről szól Orbán Viktor legutóbbi öt évének legfontosabb interjúja. De komolyan!

Darvadi Henrik  

Sokan, sokféleképpen fogják értékelni Orbán Viktor legújabb országértékelő beszédét, ám egyben valószínűleg minden elemző egyetért majd pártállástól függetlenül: a miniszterelnök mostani előadásával végleg leragadt az illiberális demokrácia, a gazdasági unortodoxia és a politikai inkorrektség keleti, misztikus világában. A gyorsan változó világpolitika épp ezért úgy száguld el mellette és pártja mellett, mint egy sebesvonat.

           Fotó: prherald.hu

Hol van már a tavalyi lelkesedés? Az októberi önkormányzati választások előtt arról szóltak a hírek, hogy a miniszterelnök alig várja az 2014-es év utolsó nagy erőpróbájának végét, mert már nagyon belevágna grandiózus tervei megvalósításába. Utólag valószínűsíthető, hogy ez csak részben volt így, mert az utána következő időszak tétovasága azt sugallta, mintha Orbán Viktor megijedt volna a nagy lehetőségtől, hogy most aztán tényleg belecsaphat a lecsóba.

Úgy tűnik, Magyarországon rosszul jár az, aki két egymást követő ciklusra kap lehetőséget a választóktól. Gyurcsány Ferenc volt az első az újabb magyar demokrácia történetében, aki ha nem is egy teljes négyéves kormányzást követően, de újra megkapta a lehetőséget a választópolgároktól arra, hogy kiteljesítse a korábban megkezdett munkáját. Mint tudjuk, elk...ta. Nagyon úgy fest, hogy Orbán Viktor sem jár sokkal jobban, mivel az októberi önkormányzati választások után mintha sokáig tartott volna az ünneplés saját pártja háza táján. Már a tavaszi országgyűlési voksoláson aratott fölényes győzelem után is gyanakodásra adott okot, hogy hosszú hónapokig nem alakult meg az új kormány, pedig az ígéret hivatalosan is az volt, hogy „folytatjuk”, így eléggé érthetetlennek tűnt az a „tökölődés”, ami a minisztériumok stábjának felállítását előzte meg. Később egyértelművé vált, hogy az idő belső játszmák lejátszására kellett, hiszen olyan „nagytakarítás” volt néhány minisztériumban, ami kormányváltásoknál is ritka.

Folytatva a Gyurcsány-korszakkal való összehasonlítást, az is nyilvánvaló, hogy az Orbán-adminisztráció most épp úgy defenzívából kormányoz, mint a szocialisták az öszödi beszéd kiszivárgása után. Ennek oka elsősorban az, hogy ha voltak is előre eltervezett lépéseik, azok sorra megvalósíthatatlannak bizonyultak. Emlékezzünk csak arra a kósza ötletre, amikor egy közigazgatási reform elővágásaként Lázár János miniszterelnökséget vezető tárcavezető arról kezdett beszélni, hogy túl sok hivatalnokot tart el az ország. Ez bevett tüzérségi előkészítés az Orbán-kormányok idején, hiszen előbb a megcélzott szakma vagy civil csoport ellen hangolják a társadalmat, és akkor megszorongatják meg őket, amikor már a minimálisra csökken a szolidaritás a megtámadottak iránt. Az állami alkalmazottak esetében azonban elmaradt a tüzérségi előkészítést rendre követő gyalogsági roham. Ennek oka abban keresendő, hogy a kormánypárt jelenlegi helyzetében nem vállalhatja fel a konfliktus azokkal, akik lojalitása most szinte létkérdés számára, ráadásul már szinte minden állami alkalmazott valamilyen szinten lekötelezettje a regnáló hatalomnak. A közhangulat ugyanis radikálisan megváltozott tavaly október óta, már nem ronthatnak kapával, kaszával bárkire, amit az RTL Klub reklámadója és a netadó ügyében elszenvedett vereség is bizonyított. A kormányt kétségbe ejtette az a nagyarányú és hirtelen bekövetkezett népszerűségvesztés, ami egymillió támogató elvesztését jelentette szűk három hónap alatt.  

             Fotó: hvg.hu

A sokadik pofon után az ember már meggondolja, hogy elkezdjen-e kötekedni a szomszédos banda tagjaival. Az utca törvénye legalábbis ezt diktálja, és mivel Orbán Viktor kormányzása alatt nem egyszer alkalmazta a bandaháborúk logikáját, most, ha késve is, de rádöbbent, hogy a régi módszerekkel már nem irányíthatja ezt az országot. Más kérdés, hogy vannak-e más módszerei.

Orbán a tettek embere, és ezt szerették benne a választói, akik egy része vallásos áhítattal szemlélte utóbbi ötéves ténykedését. Beszédeiben, ahogy mostani országértékelőjében is a verbális harciasságot helyezte előtérbe, ám fogatlan oroszlán benyomását keltette. Ha elveszik a mozgásterét, ha csak kullog az események után, ha magyarázkodnia kell választási vereségek és külpolitikai fiaskók miatt, akkor eltűnik lényéből az a varázs, melyet követői fenntartások nélkül imádtak. Tudja ezt ő is, és közvetlen környezetének tagjai is tisztában vannak ezzel. Ezért viselkedik még mindig úgy, aki élet-halál ura, akinek szavára nem csak pártjában, kormányában, országában, de a világon is mindenki figyel. Pedig egyre több magyar polgár számára válik egyértelművé, hogy Orbán Viktor épp úgy csak imitálja a kormányzást, mint ahogy Gyurcsány Ferenc tette azt az öszödi beszéd előtt, és részben utána is.

Ha csak az október 12-e után eltelt időszakot vesszük alapul, akkor csak a szokásos figyelemelterelő intézkedések sokasága jut eszünkbe, mint kvázi kormányzati teljesítmény. Nem tartozik a kormányzás témakörébe sem a kisdiákok, politikusok, újságírók pisilős drogtesztjének ötlete, sem a civilek vegzálása, sem a vasárnapi boltbezárás. Egyetlen valamire való teljesítmény Varga Mihály nevéhez fűződik, aki vérrel és verítékkel összehozott egy olyan költségvetést, melyről már most, az év elején tudjuk, hogy tarthatatlan lesz, és szükség lesz kiigazító intézkedésekre, melyeket magyarul megszorításnak szoktak hívni. Akkor mire megy el az a hihetetlen sok energia, ami a Fideszt szokta jellemezni, amikor a kormányrudat magához ragadja? A válasz egyszerű: belső harcokra, intrikákra, pótcselekvések megtervezésére és véghezvitelére. Hihetetlen energiát emészt fel a minisztériumok egymással folytatott presztizsharca, a miniszterek saját hatáskörük bővítésére, illetve megvédésére tett erőfeszítései, az oligarchák marakodása a kormányzati koncokért. Ezért nem nevezhetjük az Orbán-kormány utóbbi három hónapját a szó klasszikus értelmében kormányzásnak. Amit éppen annak szánnak, már a téma megpendítésekor tudjuk, hogy vagy figyelemelterelés, vagy eleve kudarcra van ítélve a kormányzati ötlet.

Példaként említsük meg az egészségügyi államtitkár minapi bejelentését, miszerint a hálapénzért és röghöz kötésért cserébe emeljék az egészségügyben dolgozók bérét. Zombor Gábornak pontosan tudnia kell, hogy a magyar egészségügyet a hálapénz tartja életben, és a dolgozóknak eszük ágában sincs lemondaniuk a külföldi munkavégzés lehetőségéről. Ez is olyan ötletelés a kormányzat részéről, mint az állami közműszolgáltató elindítása. Semmi más funkciója nem lesz ennek az életképtelen cégnek, mint hogy térdre kényszerítse a külföldi tulajdonú szolgáltatókat, és munkát adjon a póstai dolgozóknak. Ha a kormány egyetlen ötletét sem tudja végigvinni, az annak a jele, hogy retteg a népszerűségvesztéstől, illetve, hogy nem tud kormányozni. Orbán Viktor hangzatos szavai mögött a kétségbeesés, a tehetetlenség tónusait halljuk, a mindent elsöprő kormányzás helyett lassított köldöknézéssel igyekszik kihúzni az időt 2018-ig. A szocialistáknak sikerült ellavírozniuk magukat 2010-ig, és az lett az eredménye, hogy a Fidesz kétharmadot szerzett a választásokon. Érdemes átgondolnia a most kormányzó elitnek, hogy a baloldal sorsára szeretne-e jutni négy év múlva. És vajon ki követeli leghangosabban az előrehozott választásokat? Természetesen Gyurcsány Ferenc...  

Sokaknak jó üzlet az Európai Unió határát védeni. A politika hisztériát tud kelteni menekültáradatot vizionálva, az embercsempészek zsíros fizetség ellenében vezetik át a határon a szerencsétlen menekülteket, ideát pedig taxisok, vasutasok, valutaváltók húzzák le a megspórolt pénzükkel útnak induló koszovóiakat. Persze nem húz mindenki hasznot ebből a bizniszből, a helyiek például sokszor előzékenyen segítenek útbaigazítani az arra tébláboló menekülteket, akik a közhiedelemmel ellentétben általában barátságosak és több nyelven beszélnek.

Fotó: Szincsok György

A határőrség tájékoztatása szerint csökkent a magyar-szerb határszakaszon a hazánkba tartó menekültek száma, ám a helyiek még nem lélegezhetnek fel. Amíg ugyanis Koszovóban nem rendeződnek a gazdasági és belpolitikai problémák, addig továbbra is fennállnak a tömeges kivándorlás veszélye a balkáni miniállamból. Amikor Magyarország az elsők között ismerte el a Szerbiától egyoldalú lépéssel elszakadó országot, alig hallatszott azoknak a szakértőknek a véleménye, akik jelezték: Koszovó még jó ideig nem tud megállni a saját lábán, nemzetközi segélyek nélkül pedig életképtelen államalakulat lesz. Azok, akik most a nyomor elől menekülnek, már nem tudnak erőt meríteni abból a büszkeségből, hogy hosszas partizánháború és nemzetközi támogatás után hét éve kikiáltották Koszovó függetlenségét. Elsősorban a fiatalok indulnak útnak, akik inkább gázolnak át határ menti csatornákon, kúsznak a fűben, hogy a magyar hőkamerák ne lássák őket, minthogy otthon tengődjenek tovább. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy saját fiataljainkhoz hasonlítanak ők, csak a mieinknek nem kell átküzdeniük magukat egy szigorúan őrzött határon, hanem szabadon mehetnek Angliába, Németországba vagy Ausztriába jobb megélhetési körülmények és munkalehetőségek reményében. Ezért kéne kissé empatikusabbnak lennünk velük, hiszen nem robbantgatni, a munkánkat elvenni, vagy segélyét kuncsorogni érkeznek a határainkhoz.

Akik a határ menti településeken laknak, már hozzászoktak, hogy a túloldalról érkezőkkel találkoznak szinte naponta. Ásotthalom térségében főleg a tanyákon élők találkoznak koszovóiakkal, akik elsősorban arról érdeklődnek (angolul), hogy merre találják a busz- vagy vasútállomást. A helyiek szerint nem erőszakosak, láthatóan minél előbb fel szeretnének szállni egy Budapestre tartó vonatra vagy buszra, hogy onnan továbbhaladva Bécs, Münchenbe, esetleg Párizsba vagy Londonba jussanak. Az embercsempészeken keresztül már értesültek arról, hogy a magyar hatóságok magatartása megváltozott, mióta a kormány harcot hirdetett az úgynevezett gazdasági bevándorlók ellen, hiszen eddig szinte akadálytalanul áthaladhattak az országon a déli határtól a nyugatiig, most viszont a rendőrök vadásznak rájuk még akkor is, amikor illegálisan sikerült bejutniuk az országba. Eddig engedték őket kijutni nyugatra, most azonban ott cirkálnak a magyar rendőrök a buszmegállókban, vasútállomásokon, sőt, megállítják a gépjárműveket is a főbb útvonalakon, albánokra vadászva. Legutóbb pedig a nehéz terepviszonyok miatt bevetették a csodafegyvert is, a lovasrendőröket. Korábban is voltak már Szeged környékén lóháton szolgálatot teljesítő rendőrök, de most érzékelhetően megnőtt a számuk.

A szegedi rendőrök már pontosan tudják, hol kell számítaniuk a koszovóiak tömeges felbukkanására, ezért nagy rabszállítókkal érkeznek Röszkére, ahol vagy a buszmegállókban vagy az utcán szedik össze az ott csatangoló menekülteket. Ha az albánok mégis eljutnak Szegedre, akkor vagy a Mars téren, vagy a vasúti pályaudvarokon csapnak le rájuk. Röszkén korábban volt olyan eset, hogy a munkába igyekvő helyiek nem fértek fel a Szegedre induló buszra, mert annyi albán szállt fel előttük. Most már ez nem fordulhat elő, mert a buszvezetők utasítást kaptak, hogy ilyen csoportok megjelenésekor értesítsék a hatóságokat.

Voltak azonban olyan biztonsági őrök a szegedi vasútállomásokon, akik ahelyett, hogy jelentették volna egy-egy nagyobb albán csoport érkezését, készségesen forintra váltották az eurójukat, hogy jegyet tudjanak venni. Az ügy kiderült, és volt olyan biztonsági ember, aki az állásával fizetett a bizniszért.

A taxisok közül néhányan azonban lecsaptak a lehetőségre. Néhányan még Röszkén felszednek egy koszovói csoportot, és több száz euró fejében felajánlják, hogy egészen Sopronig szállítják a menekülteket. Így kevésbé kockázatos az utazás, ráadásul és taxisok is azt gondolták, hogy nem követnek el semmi törvénybe ütközőt. Legutóbb azonban egy szegedi taxist feljelentettek, pedig csak egy szállodáig akarta szállítani koszovói kuncsaftjait, és ezért gyorsított eljárásban a szegedi járási bíróságtól másfél év próbára bocsátást kapott. Kérdés, ha egyszer egy helyi lakost albánnak néznek, akkor is ki kell hívniuk a rendőröket a taxisoknak?