Jóvátehetetlen károkat okozott a közszolgálati médiában az Orbán-kormány, mégsem sikítanak a magyar polgárok amiatt, amit az ő pénzükből művel a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak (MTVA) keresztelt vízfejű intézmény. Azon kívül, hogy a kormány agitációs és propaganda osztályává süllyesztették a Magyar Rádiót a Magyar Távirati Irodát és a Magyar Televíziót, teljesen szétverték a hazai regionális televíziózást és rádiózást. És ez nem részletkérdés! 

Fotó: Szincsok György

Nyilván keveseket érintett meg a hír, hogy radikálisan csökkentik az MTVA vidéki stábjainak létszámát, pedig ezzel a regionális televíziózás utolsó, szegedi bázisát döngölik a földbe. Csak lóugrásokban hadd vázoljunk néhány tényt arról, mit jelentett a hazai rádiózás és tévézés számára az a közel 40 év, mely alatt meghatározó volt vidéken a közszolgálati elektronikus média. A szegedi és pécsi tévéstúdiókat 1976-ban alapították, folyamatosan fejlesztették a technikájukat, bővítették a stábokat és a műsorstruktúrát, így rövidesen már a budapestiek is kezdték elszipkázni a tehetséges szerkesztőket, riportereket, operatőröket, vágókat, rendezőket. Ugyanez érvényes a körzeti rádiózásra is. A regionális tévéstúdiókkal szinte párhuzamosan alakították ki a rádiós központokat az ország nagyobb városaiban, így Pécsett és Szegeden is. Ez annak a Kádár-korszaknak a fénykorában történt, mely arról volt híres, hogy igyekezett mindent központosítani, a megfigyelése alatt tartani.

A vidékiekkel mindig baj volt

Azokban a városokban, ahol körzeti tévé és rádió is működött olyan komoly szakmai műhelyek alakultak ki, melyek nem pusztán a budapesti központnak biztosítottak kellő szakmai tudással rendelkező munkatársakat, de az itt dolgozó kollégák később kisebb városi tévéket és rádiókat alapítottak, illetve vezettek a saját régióikban. Ezek az intézmények jelentették a szakmai alapját a 90-es években megindult egyetemi újságíróképzésnek, itt tölthették szakmai gyakorlatukat azok, akik tévés vagy rádiós szakembernek tanultak. Persze a problémákról se feledkezzünk meg, hiszen a vidéki stúdiókat mindig mostohagyerekként kezelték a budapesti központban. A 90-es évek közepén a körzeti stúdiókat több csapás is érte, hiszen gazdasági okokra hivatkozva egyre kisebb pénzt áldoztak rájuk, többek között ennek következtében az állomány nagy részét külsős vállalkozóként foglalkoztatták tovább, ami oda vezetett, hogy Szeged és Pécs 2001 februárjában fellázadt a kifizetetlen számlák miatt. Ekkor ugyanis már 4-5 hónappal csúsztak a vállalkozói díjak, a tévések többsége már kölcsönökből élt. A lázadás után nem késett a megtorlás, legalább egy tucat munkatársat bocsátottak el Szegeden a tüntetéseken való részvételért, és a sztrájkkal való fenyegetés miatt, de Pécsett sem maradt el a gyanús elemek megrostálása. Többek között ekkor távozott a szegedi szerkesztőségtől Kozó Attila, Klucsik Edit, Csala Gabriella, Madarász Gábor, Baricz Árpád és Sisák Gábor is.

Közben az országos kereskedelmi televíziók elindulásával is komoly érvágást szenvedett a regionális televíziózást. A TV2 és az RTL Klub sok szakembert szipkázott el a vidéki stúdióktól, a budapesti központból távozó kollégák helyére pedig vidékieket hívtak a fővárosba. A 2000-es évek elejétől mélyrepülésbe kezdtek a körzeti tévék és rádiók, melynek legsúlyosabb éve 2011 volt, amikor megszüntették a körzeti televíziók hírműsorait.

2001 februárja, amikor a szegedi tévések tüntettek az elmaradt bérük miatt (Fotó: Szincsok György) 

Ezzel Szeged kivételével befellegzett minden vidéki központnak, így csak helyi tudósítók maradtak Győrben, Debrecenben, Miskolcon és Pécsett is. A második Orbán-kormány semmit sem bízott a véletlenre, hiszem bár a vidéki stúdiókat szoros kontroll alatt tartotta, mégsem engedhette meg, hogy a pesti központtól távol olyan szemlélet üsse fel a fejét, amely nem passzol a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez. Egyedül a 10 évvel korábban renitens Szeged maradt meg úgynevezett gyártó bázisként. Ennek voltak személyes és politikai okai is, szakmailag viszont a legkevésbé volt indokolható egyetlen vidéki stúdió fenntartása. Valószínűleg az önkormányzati választáson a jobboldal csúfos szegedi veresége ütötte be az utolsó szeget a regionális televíziózás koporsójába, ugyanis a városban a nagy média túlsúly ellenére sem tudta legyőzni a jobboldal Botka László szocialista polgármestert, sőt, a korábbiaknál is nagyobb arányú kudarcot vallott.

A szegedi stúdió vesztét valószínűleg az okozta, hogy Budapesten nem látják értelmét annak, hogy fenntartanak egy hatalmas alapterületű épületet a kis kapacitást igénylő nemzetiségi műsorokra hivatkozva, ugyanakkor a városban nem lehetett a közhangulatot a regnáló ellenzéki polgármester ellen fordítani annak ellenére sem, hogy a körzeti stúdión kívül a másik három helyi tévécsatorna is a jobboldal befolyása alatt állt.   

Végjáték a Tisza partján

Információink szerint csak február első napjaiban kézbesíti a felmondásokat, ami 26 szegedi televíziós számára munkájuk elvesztését jelenti majd. Az a döntés már december közepén megszületett az MTVA budapesti központjában, hogy az intézmény 177 dolgozójától megválik, ebből 31-en a pécsi, illetve szegedi szerkesztőségekből kerülnek ki, az üzemi tanács azonban azt elérte, hogy a névsort ne a karácsonyi ünnepek előtt hozzák nyilvánosságra. Arra azonban már nem volt esélye az érdekképviseletnek, hogy döntése megváltoztatására bírja a vezetőséget. A megyei munkaügyi központhoz leadott csoportos létszámcsökkentési adatok szerint a szegedi Kálvária téri épülettől 26 kollégának kell búcsút vennie, így Pécsről valószínűleg 5 embert rúgnak ki. Szegeden így 18, Pécsen pedig 5 kolléga marad. Ezek a tények, ám a dolgok ennél sokkal bonyolultabb összefüggésekre mutatnak rá.

Először is, az MTVA megalakulásával néhány éve összevonták a helyi körzeti rádió és a tévé állományát, így a több korábbi leépítési hullám ellenére Szegeden még mindig 44-en vannak állásban. Ez a nagynak tűnő létszám elsősorban a szlovák és román nemzetiségi rádió- és tévéadások elkészítéséért felelt, a mostani létszámcsökkentés így valószínűleg azokat a kollégákat nem is érinti, akik ezeket a műsorokat készítették. A román és szlovák szerkesztők összesen 9-en vannak, szükségük van még rádiós technikusra, tévés vágókra és operatőrökre. Az országos híradónak is működik egy stábja Szegeden, így 2-3 ember biztos marad ennek a feladatnak az ellátására is, és a Magyar Rádió hírműsorait is legalább két ember tudósítja a régióból, így lassan össze is jön a megmaradó 18 ember.

A végjáték közeledtét mindenki érzi, ezért sokan már be is jelentkeztek a helyi városi tévénél, melyet jelenleg az ex-MTV-s Kozó Attila vezet. Mivel a Magyar Rádió épülete sokkal kisebb, mint a körzeti tévé komplexuma, ezért nagy valószínűséggel a maradék tévés csapat is átköltözik a Dózsa György utcába. Ha így lesz, akkor ténylegesen is bezár a magyar regionális közszolgálati televíziózás utolsó bázisa, az értékes ingatlant pedig valószínűleg eladják.

A stúdió egyébként 1996-ban ünnepelte fennállása 20. évfordulóját, amikor minden tekintetben a legjobb éveit élte. Abból az alkalomból egy könyv is megjelent az intézményről, melyben a munkatársak az alapítás viszontagságaira emlékeznek. A stúdiónak olyan vezetői voltak, mint a napokban elhunyt Bán János, Bubryák István, Olajos Csongor, vagy a szintén nemrégiben elhunyt Jurkovics János. A stúdió most már szinte biztos, hogy nem éli meg a 40. születésnapját, hiszen hiába maradt talpon a legutóbbi időkig, a politika addig faragta az igényes regionális televíziózásnak ezt az utolsó kis bástyáját, amíg végül kénytelen megadni magát.