Csak ámulunk és bámulunk, no és persze szörnyülködünk azon, ami az utóbbi napokban történik a magyar határ két oldalán. A nemzeti együttműködés rendszere vagy vízágyúkkal veri vissza a hazánkon keresztül nyugatra igyekvő migránsok rohamát, vagy a tranzitzónákba csalogatva cinikus hivatali eljárással tartja távol az EU területétől a menedékkérőket. Közben a szomszéd országok kezdenek rádöbbenni arra, hogy Magyarország rájuk tolta azt a problémát, amit hónapok óta nem tudott megoldani. Egy dolog biztossá vált a külföldön és belföldön élők számára egyaránt: Az Orbán-rezsimből végképp eltveszett valami fontos, ha egyáltalán valaha megvolt benne: az emberség.

Fotó: nol.hu

1. Külföldi újságírókat vertek agyba-főbe a magyar rendőrök. Szerb tévéseket, lengyel stábot, szlovák és svájci újságíró is áldozatul esett a magyar rendfenntartók keménykedésének. Ebből a tényből kiindulva valószínűleg nem kaptak a rendőrök olyan utasítást, hogy fogják vissza magukat, ha civilek kerülnek a látóterükbe. Csak a 2006. őszi eseményekre utalva: mekkora balhé volt abból, hogy külföldi turistákat is megvertek a rendőrök! A sajtót bántani talán még ennél is meggondolatlanabb tett, főleg úgy, hogy végül a verésben részesült kollégák egy része a szegedi rendőrkapitányság fogdájában töltötte az éjszakát. Kovács Zoltán kormányszóvivő reakciója pedig vérlázítóan cinikus: Az újságíróknak semmi keresnivalójuk nem volt az akció közelében. Ezt mondja László Petrának!

2. Az ENSZ főtitkára is megszólalt. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára szükségét érezte annak, hogy elítélje a rendőrök brutális fellépését. Ban Ki Mun nem éles kirohanásairól, sarkos megfogalmazásáról híres, de most példás gyorsasággal és kellő keménységgel reagált az eseményekre. A főtitkár New Yorkban újságírók előtt arról beszélt, hogy elfogadhatatlan, ahogy a magyar hatóságok a migránsokkal bánnak. Szijjártó Péter persze nem maradt adósa az ENSZ legfőbb vezetőjének, hiszen azt találta mondani, hogy „Bizarr és elfogadhatatlan" Ban Ki Mun ENSZ főtitkár nyilatkozata.” Hogy ez alatt mit kell érteni, nem tudjuk, de talán a külügyminiszter sem, lényeg, hogy helyre tette a méltatlankodó kisöreget. Fotó: origo.hu

3. A kormány jobban kedveli a hazai ultrákat, mint a külföldi migránsokat. Csak a miheztartás végett, a hazai futballhuligánok szeptember4-i balhéjában több mint húsz rendőr sérült meg, a szerdai horgosi incidensben egy. A közszolgálati televízió szeptember 16-án este hosszasan ecsetelte, milyen brutálisak voltak a támadók, és persze, hogy nem kérünk az ilyen agresszív alakokból. A magyar futballhuligánok ugyanakkor aranyos, jó fiúk, igaz, hogy félévente szétvernek egy teret vagy utcát Budapesten, fogalmunk sincs, hogy egyáltalán miért balhéznak, de ők legalább a kerítésen belül születtek, magyarul szidják a politikusok és a sportvezetők anyukáit, nem akarnak Németországba menni, és háborút is csak filmekben és számítógépes játékokon láttak.

4. Nem gondoltuk, hogy ennyire elszántak a menekültek. Szinte semmi esélyük sem volt a rohammal, és ha sikerült is volna áttörniük, magyar területen összefogdosták volna őket, és egyesével elítélték volna őket, hogy aztán minden reményük elvesszen arra, hogy nyugatra érjenek. Persze nehéz megítélni olyan emberek lelki állapotát, akik háborús övezetből érkezve néhány méterre az ígéret földjétől azzal szembesülnek, hogy bezárulnak a Paradicsom kapui. Hihetetlen csalódásként élték meg a kerítés és a rendőri sorfal látványát. Az is gyorsan egyértelmű lett számukra, hogy az addig ódzkodva fogadott hivatalos menekültügyi eljárás is egy csapda, hiszen egy-két órán belül kipenderítették őket a tranzitzónából, kezükben egy olyan magyar nyelvű papírral, melynek szövegét jobb, ha nem is értik. A csalódás elkeseredésbe, majd dühbe csapott át, és szinte törvényszerű volt, hogy megpróbálnak kitörni. Bért az a taktika, amit a kormányzati kommunikációs agytröszt már napokkal azelőtt erősített a közszolgálati televízón keresztül: a migránsok agresszívak. Nem csoda, hogy jött a könnygáz, a vízágyú, a gumibot, majd a tehetetlenség keserű érzése, mellyel minden migránsnak szembesülnie kellett.

5. Meglepő volt a menekültek gyors reagálása az eseményekre. Annak ellenére, hogy kisebb csoportok továbbra is a szerb-magyar határszakaszon próbálkoznak, a többség rájött arra, hogy ostrom helyett ki kell használni az Orbán-rezsim egyik mulasztását. A horvát határszakasz ugyanis még nyitva volt, ráadásul a katonák és rendőrök többsége a szerb szakaszt védte. Persze a magyar miniszterelnök érezve, hogy zavar van az erőben, azonnal GYODA telepítést rendelte el a horvát határ 41 kilométeres szakaszára is, és ne legyenek kétségeink, ez a kerítés folytatódni fog akár Szlovénia felé is, amennyiben ők is úgy próbálják megoldani a menekültkérdést, hogy átpasszolják nekünk a migránsokat. Az ugyanis kétségtelen, hogy az amúgy is egymással torzsalkodó balkáni országok úgy próbálják hatástalanítani ezt a füstölgő dinamitot, hogy áthajigálják a másik portájára. Ezt a gyakorlatot persze a magyarok fejlesztették tökélyre, nekik mindegy, mi lesz a migránsokkal, csak rajtunk keresztül ne menjenek Németország felé.

Fotó: 444.hu

6. Hihetetlen életösztön. Ez a legfontosabb dolog, amit a menekültügyből, mint emberi tényezőből le lehet szűrni. Azok az emberek, akik megismerték a tálibok kegyetlenkedéseit, az Iszlám Állam terrorját, a török menekülttáborok nyomorát, most úgy döntöttek, hogy élni akarnak, mert ha nem munkálna bennük az életösztön, akkor a gyerekeik is elvesznének abban a zűrzavarban, ami most a Közel-Keletet jellemzi. Ha nem ismerjük ezt az indíttatást, nem érjük meg a menekültek menetét Bécs felé, a röszkei gyűjtőpontról való kitöréseket, nem tudjuk értelmezni a lázadásukat a Horgos-Röszke átkelőnél, és azt sem fogjuk pontosan érteni, miért próbálnak meg újra és újra átjönni egy olyan ellenségesen viselkedő állam területére, mint Magyarország. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha arra kényszerülsz, hogy a sápadt arcúak földjére lépj, akkor bizonyára a prérifarkasok egész falkája üldöz.”