Nem szoktunk jóslásokba bocsátkozni, de az nagyon valószínű, hogy szombaton a Bálványosi Szabadegyetemen (alias Tusványos) az utóbbi évek egyik legfontosabb politikai beszéde fog elhangozni. A magyar miniszterelnök előszeretettel használja ezt a szimbolikus (sőt számára talán kicsit spirituális) helyszínt arra, hogy kijelölje pártja és kormánya politikájának fő irányvonalát. Tavaly például itt tudtuk meg, hogy Orbán Viktor már az illiberális államról álmodik, de akkor még sehol sem voltak a most fő ellenségként kezelt illegális bevándorlók, úgyhogy a gondolatmenet folytatása horrorisztikus beszédet ígér.

Fotó: parameter.sk

Lehet szeretni Orbán Viktort, lehet utálni, de azt senki sem vitatja, hogy arra oda kell figyelni, amit mond. Hiába állította néhány évvel ezelőtt, hogy nem azt kell figyelni, mit mond, hanem, hogy mit tesz, ő maga is tudta, hogy ezt a figyelmeztetést senki sem veszi komolyan. Orbán ugyanis egy igazi provokatőr, aki imádja, ha odafigyelnek rá, idézik a szavait, és azt is élvezi, ha mindenki a pokolba kívánja hajmeresztő kijelentései miatt. Állítólag nem szereti a bulvársajtót, mégis a kedvében jár. Nem cicát vagy kutyát simogat, hanem eldurrant néhány petárdát, melyek nagyot szólnak, és szép látványt nyújtanak, ezért mindenki odafigyel ezekre a felvillanó fényekre. Pedig ezek tényleg csak petárdák, pukkannak, villannak egyet a levegőben, aztán a semmibe tűnnek.

Persze, mondhatnák erre, hogy mi lett az illiberális állam eszméjével, amivel tavaly riogatott a miniszterelnök Bálványoson? Tényleg nagyot szólt, de a füstjét még most is érezzük az orrunkban, úgyhogy nem intézhetjük el Orbán szómágiáit egyetlen kézmozdulattal. A magyar miniszterelnök lassan az európai politikai elit legrégebben játékban lévő figurája, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik arról, hogyan lehet a felszínen maradni akkor is, amikor szinte mindenki szeretné a víz alá nyomni. Az ő nagy trükkje egy szalmaszál, amibe nem kapaszkodik, hanem azon keresztül jut levegőhöz akkor is, ha látszólag fuldoklik. Ügyes húzás, de nem egy életbiztosítás, és ami ennél is fontosabb, hogy a szalmaszálból is csak egy van.

Angela Merkel például partner volt abban, hogy eljátssza vele a szalmaszálas trükköt, hiszen a kemény illiberálisozás után sem hátrált ki teljesen magyar kollégája mögül. Orbán a német cégeknek kedvezményeket adott, magasan a piaci ár fölött fizetett az E-on gázüzletágáért, és persze biztosította az Európai Parlamentben a néppárti frakciónak a fideszes szavazatokat.

Fotó: index.hu

Orbán persze tudja, hogy ez egy többszereplős játék, így év elején még nyíltan az oroszokkal cimborált, ma viszont már nagyon visszafogottan dicséri Putyint és autokratikus rendszerét. A szalmaszálas trükk érdekében bratyizott közép-ázsiai diktátorokkal, hirdette meg a déli nyitás politikáját, amire persze már alig emlékszünk, mióta kiderült, hogy Afrikából nem csupán a gólyák, hanem a menekültek is ezrével érkeznek. Szóval, szombaton Tusványoson (vagy, ha úgy tetszik Bálványoson) megint megvillant majd valamit abból, amivel igyekszik továbbra is elegendő levegőhöz juttatni önmagát és politikáját.

A magyar miniszterelnök szereti magát nemzetközi reflektorfénybe állítani, ezért ne legyenek kétségeink, ezúttal nem éri be a magyar liberálisok és szocialisták ostorozásával. Németh Zsolt külügyi államtitkár már megpendítette az egyik lehetséges témát: Európát délen a vörös veszély fenyegeti (a görög Sziriza, a spanyol Podemos), míg északon a barnainges újfasiszták ácsolnak maguknak politikai ugródeszkát. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Lázár János a menekültügyet a nemzetközi baloldal Waterloojának nevezte, akkor már kezdenek kirajzolódni a nemzetközi kitekintés körvonalai. Orbán vízióit mindig határozott kontúrokkal rajzolta meg, ezért is tűnnek szürreálisnak, ugyanakkor nagyon szépen megágyaz az összeesküvés-elméleteknek, melyeknek, mint tudjuk, most nagy felvevő piacuk van.

„Ha rövid a dárdád, hiába toldod meg egy lépéssel, ha az ellenfelednek ismétlőpuskája van.”

Egyszóval, ha meg kéne tippelni, mi lesz a szombati Orbán-beszéd vonalvezetése, akkor nagyjából, így írható le: Az illiberális állameszme azért nyújt védelmet a benne keményen dolgozó polgároknak, mert a határain belül nem ad teret a nemkívánatos politikai és politikán kívüli mozgalmaknak (civilek, vörösök, komcsik, liberálisok, zöldek, anarchisták, drogosok stb), ugyanakkor hatékonyan fel tudja tartóztatni a menekültek áradatát, amely egy ilyen nyugodt mederben folyó elnyomást biztosító államot fenyeget.

A rendkívül frusztrált, egzisztenciájában fenyegetett magyar kisember abban reménykedik, hogy azt a kicsi vagyont, szabadságot, és jövőt melyet meghagyott neki az illiberális állam, most ugyanez az autokrata, nepotista, paternalista rendszer meg tudja védeni. Hihetetlen cinikus rendszer ez, ugyanakkor kegyetlenül szembesíti a magyar polgárt azzal, hogy eddig is hülyének nézték, de ezután ennek már sokkal brutálisabb változatait lesz kénytelen elszenvedni.

Hogy mindezt nemzetközi összevetésben tudjuk értelmezni, tisztában kell lennünk azzal, hogy Orbán Viktor távlati célja nem más, mint az Európai Uniót a saját képére formálni. Ezt szolgálja a pávatánc, a szabadságharc, az uniós intézményrendszerek folyamatos negligálása és lesajnálása. Ha a magyar minta érvényesülne Európában, akkor szögesdrót épülne Finnország északi csücskétől Litvánián, Szlovákián, Horvátországon és Olaszországon át egészen Gibraltárig, a politikai ellenfeleket fülkeforradalmakkal és az azt követő hatalmi machinációkkal tennénk lehetetlenné, oligarchákat és vazallusaikat dédelgetnének a keblükön a tagországok vezetői, és elvek helyett csakis napi érdekek határoznák meg a politikai döntéseiket. Bármiről is fog szólni a tusványosi beszéd, ez a vízió lengi majd át, mert jól tudjuk, addig nem fog nyugodni a magyar miniszterelnök, amíg beteges vízióit nem próbálja meg ráerőszakolni a nála erősebb politikai ellenlábasaira. Bizonyára nem hallott még arról a dakota közmondásról, mely szerint: „Ha rövid a dárdád, hiába toldod meg egy lépéssel, ha az ellenfelednek ismétlőpuskája van.”