Már hozzászoktunk, ahhoz, hogy Boross Péter, egykori miniszterelnök hajmeresztő kijelentésekre ragadtatja magát, de amit a Heti Válasznak adott mostani interjújában mondott, már túl van a fejszőrzet borzolásán. Boross természetesen a kormány mostani slágertémájára, a menekültkérdésre reagált, és túl tett néhány héttel ezelőtti Magyar Hírlapos ámokfutásán is. Vendégszerzőnk, Szeléndy Marcell írása.

Fotó: index.hu

A hóbagolyként elhíresült egykori miniszterelnök finoman szólva sem érti a felelőtlenül megválogatott szavakban rejlő veszélyt. Elgondolkodtató, hogy olyan ember vezette egy évig Magyarországot a 90-es évek elején, aki olyan nyíltan rasszista kijelentésekre ragadtatta magát, mint például: „Ma még senki sem meri kimondani, hogy a bevándorlás nem kulturális, civilizációs, hanem etnikai probléma. Ugyanis különböző nyelvű népek, az európaitól eltérő bőrszínű emberek érkeznek milliószámra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is.” Ez valóban egy szaftos rasszista állítás, ám most sikerült még ezen a ponton is túlmennie. A Heti Válasznak adott interjújában ugyanis ez a gondolat újabb mélységekből tör elő.

Boross elveti ugyanis azt a megközelítést, mely szerint azok a magyarok, akikkel szolidáris volt a civilizált világ 1956 után, és ennek jeleként példátlan összefogással fogadták be azt a mintegy 200 ezer menekültet, akik a forradalom után kénytelenek voltak elhagyni a hazájukat, nem utasíthatják el csípőből azokat a menedékkérőket, akik polgárháborúk borzalmai miatt hagyták el otthonaikat. A volt miniszterelnök sokkal szívesebben emlékezik a második világháború alatt befogadott menekültekre, akik abban különböznek a mostaniaktól, hogy ők legalább hasonló arcúak voltak, mint mi. Pontosabban ezt mondta: „Segítettünk, de nem más földrészek, más arcú emberein.” Az interjút készítő újságíró figyelmeztette is Borosst, hogy ezzel a kifejezéssel óvatosan kell bánni, mert korábbi kijelentése miatt elmarasztalta a Médiatanács, az egykori kormányfő viszont erről nem kapott értesítést, és szerinte ő nem ragadtatta magát olyan kijelentésre, mely miatt bocsánatot kéne kérnie.

Mintha Boross csak meg szeretne ágyazni pártfogoltja, a jelenlegi miniszterelnök kijelentéseinek. Hozzá képest ugyanis Orbán Viktor muszlimellenes kijelentései ártatlan mezei virágnak tűnnek a világpolitika hatalmas tisztásán. Szembetűnő az is, hogy a Fidesz menekültpolitikáját nyíltan támogató civilek (lásd: CÖF), szakértők (lásd: Nógrádi György), egykori magas beosztású politikusok (lásd: Boross Péter) olykor jóval élesebben fogalmaznak a finoman szólva sem migránsbarát kormánynál is. Mintha úgy próbálnák tompítani a hivatalos politika durva szólamait, hogy ezek mellé a kőkemény nyilatkozatok mellé állítják. Itt jegyeznénk meg, hogy a szintén a kormány menekültpolitikáját dicsérő kommunikációs szakember, Perlaki-Papp József egy napokban rögzített vitaműsorban már arról beszélt, hogy terrorveszély fenyegeti Magyarországot a menekültek miatt, így jó okunk van azt feltételezni, hogy Orbán Viktor komolyan számol egy ilyen eshetőséggel.

Boross azonban a más arcú népek kifejezéssel már a Jobbik retorikáját is hajazza, így ősz feje nem keltene feltűnést egy olyan tüntetésen sem, ahol a feketék vagy a muszlimok alacsonyabb rendűségét hirdetnék a szónokok. Ez a retorika láthatóan megzavarta a Jobbik politikusait is, hiszen már ilyen alpári közbeszédben nem üt igazán már a cigányozás és a zsidózás sem.

De, hogy ne csak a politikai haszonszerzés kicsinyes játékaival foglalkozzunk, tegyük fel a legfontosabb kérdést: Kik is azok a más arcú népek? A feketék, akik Eritreából, Etiópiából vagy Szomáliából érkeztek? Arabok, berberek, akik Szíriából vagy Irakból menekülnek? Igen más az arcuk, mint a miénk, de nekik is vannak szemeik, füleik, az orrukon veszik a levegőt, a szájukon át vesznek táplálékot magukhoz. Emberek, épp úgy, mint mi. Az ő szemükben mi is más arcúak vagyunk, mégis a Tunéziába, Egyiptomba, Marokkóba járnak nyaralni azok a magyarok, akik megengedhetik ezt maguknak. Hajlamosak úgy gondolni erre a térségre, melynek tulajdonképpen az a rendeltetése, hogy kiszolgálják az európaiakat, hogy a luxus szállodákban a legjobb ellátást biztosítsák, hogy ügyeljenek a nyugati turistákra a tengerparton, múzeumokban, ahová olykor betéved egy-egy terrorista. De amikor ez a fajta erőszak épp úgy elűzi őket a saját hazájukból, mint az európai turistákat, akkor kerítést építünk miattuk.

Fotó: origo.hu

A más arcú népek azért sértő és végtelenül leegyszerűsítő kifejezés, mert az alapvető civilizációs normákat írja felül: a kinézetből következtet minden másra, holott a bőrszín, a vallás, a kultúra nem alá- és fölérendeltséget reprezentáló kategóriák.

Boross minimum 70 évvel jár a jelent meghatározó európai civilizációs normák mögött, de ami ennél is megdöbbentőbb, hogy ugyanez elmondható az általa támogatott magyar kormányról is. Mintha soha nem járt volna olyan magyar egyetemi városban, ahol százával tanulnak „más arcú népek”, igaz ők fizetnek azért, hogy orvos, mérnök vagy hungarológus legyen belőlük. Feketék, arabok, zsidók, ázsiaiak, és persze európaiak ülnek egymás mellett az előadóteremben, hallgatják a magyar professzor előadását, aki angolul, franciául, vagy németül adja át tudását nekik, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy a mellettük ülő ember más arcú. Egy ilyen világban egymás tisztelete, és a napi közös célok sokkal előbbre való dolgok, mint azt mérlegelni, milyen rossz szándék lapul egy-egy fekete, sárga vagy barna homlok mögött. Boross a bizalmatlanság, a bezárkózás kultúráját akarja ránk erőltetni, amire persze van kereslet itthon, mégis a jövőbe kéne tekintenünk, és nem a múltba révednünk üveges tekintettel.

De Boross még ennél is tud lejjebb menni. Mostani nyilatkozatában ugyanis elsüti a következő mondatot is: „A fehér civilizációnak – ilyet szabad mondani? -, de elsősorban az Egyesült Államoknak van felelőssége abban, ami a Közel-Keleten történik, mert ők idézték elő a zűrzavart.” Teljes homály, totális szereptévesztés, őrületes tájékozatlanság! Először is, azt az Egyesült Államokat támadja, amelynek fekete elnöke van, és ahol a nemzet szó nem faji elkötelezettséget takar, hanem egy értékrendet, melyet minden amerikai a magáénak vall, legyenek az ősei írek, mexikóiak, kínaiak vagy afrikaiak. Másodszor, az arab tavasznak nevezett forradalmakat, melyek a líbiai, tunéziai, szíriai, jemeni és egyiptomi politikai változásokhoz, illetve polgárháborúkhoz vezettek olyan geopolitikai tényezők és éghajlati változások idézték elő, melyekhez az amerikaiaknak és az európaiaknak igen kevés közük volt. Konkrétan meggyengültek azok a diktatúrák, melyekben ráadásul éhínség pusztított.

Irak és Afganisztán más tészta, ám ezekben az országokban az amerikai beavatkozás előtt is lábbal tiporták az emberi jogokat, és vallási fanatikusok keserítették az emberek életét. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a térségbe folyamatosan beavatkozó oroszok felelősségét (lásd: Afganisztán, Csecsenföld, legújabban Szíria) sem Boross, sem a fideszes kommunikáció nem firtatja. Könnyű másra mutogatni, ám amikor a magyar parlament nem is olyan rég simán megszavazta, hogy rendfenntartókat küld Irakba, senki sem vetette fel, hogy ezzel meglehetne akadályozni, hogy ebből az országból tömegesen meneküljenek Európába az emberek.

Szóval, kedves Boross Péter, csak óvatosan mondjunk véleményt más arcú népekről, hiszen a tájékozatlanság és a rosszindulat soha sem mentett fel senkit a felelősség alól. Nem kell minden menekültet befogadni, és nem is kell senkit arra biztatni, hogy ide jöjjön, ám a tisztelet nem csak a magyaroknak, de a más arcú népeknek is kijár.