Jó lenne olyan országban élni, amelynek miniszterelnöke péntek reggelenként nem érezné szükségét annak, hogy prédikációt tartson saját polgárainak. A mi kormányfőnk sajnos olyan kényszert érez magában, ami lehetetlenné teszi számára, hogy a hét utolsó munkanapján szunyókáljon még egy kicsit, mielőtt elindul, hogy felforgassa az életünket. Orbán Viktor kezd olyan lenni, mint egy okoskodó falusi plébános, aki minden hívének el akarja magyarázni, miről, mit kell gondolnia.

          Fotó: index.hu

Kétségtelen tény, hogy az utóbbi hónapokban termőre fordult a magyar miniszterelnök politikája. Jól megágyazott a menekültválságnak, ráérzett polgárai idegenellenességére, a kerítéseivel átpasszolta a problémát a szomszédos országoknak, az újabb terrortámadások után pedig osztja az észt a mérsékelt európai politikusoknak. Ha hozzátesszük azt a tényt is, hogy a magyar labdarúgó-válogatott kijutott az EB-re, akkor Orbán Viktor igazán nem panaszkodhat a lapjárásra, kihozta az idei őszből, amit csak lehetett.

Ő azonban nem állna meg, viszi a lendület, és életbölcsességeitől sem kíméli meg saját választópolgárait. A legutóbbi péntek reggeli észosztása alkalmával például Nicolas Sárközyre hivatkozva jelentette ki, hogy szerinte újra kell alapítani az EU-t. Hogy ez jó lesz-e Magyarországnak, az még kérdés. Ezzel nyilván azt akarta részben elismerni, hogy a volt francia miniszterelnök szerint a gazdaságilag fejletlenebb országok csak a markukat tartják, amikor a közös Európáról szónokolnak, de amikor valami áldozatot kéne hozni a politikai közösségért, akkor élesen bírálják az alapító országokat. Magyarország ebben élen jár, és magyar származása és jobboldali kötődése ellenére ne számítsunk arra, hogy Sárközy bratyizni fog a magyar miniszterelnökkel.

Orbán most elkezdett látványosan aggódni a schengeni határokért is, ugyanakkor maga verte az első szöget az átjárható Európa koporsójába. Jól tudja, hogy a kerítések és újbóli határellenőrzések most igazolják az ő politikáját, ugyanakkor gazdaságilag olyan sokat veszítünk vele, hogy könnyen visszanyalhat a fagyi. Hiába ostorozza a görögöket azzal, hogy nem állítják meg a menekültáradatot, ugyanez igaz Olaszországra és részben Spanyolországra is, mivel a tengeren nem lehet kerítést építeni, a szigeteken összezsúfolódott embereket pedig nem lehet buszoztatni a szomszédos országok határára, ahogy azt hetekig Magyarország tette.

 Fotó:mti

Nem nehéz észrevenni, hogy maga Orbán Viktor sem tudja Európai szinten a megoldást a menekültválságra, ezért pufogtat lózungokat, fogalmaz általánosságokban, ostorozza a közös megoldáson ügyködő Angela Merkelt.

Legjobb példa erre a kvótarendszer merev elutasítása. Pusztán annyit mond erről a Berlin által szorgalmazott megoldásról, hogy őrültség, ám amikor arról kell nyilatkoznia, hogy mit kéne azzal a több százezer menekülttel csinálni, akik már Európának a gazdagabb országaiban vannak, akkor a következő népmesei fordulattal áll elő: „vissza kell őket vinni, az egy nagyon nehéz kérdés, hogy hova". De szerinte a schengeni egyezmény világos, a belépési országba kell őket visszatoloncolni, ami jelen esetben  Görögország. Az már kevésbé érdekli, hogy az amúgy is csődben lévő ország összeroppanna ettől, és az EU-nak újra mélyen a zsebébe kellene nyúlnia, ha egy ilyen kényszerhelyzetbe szorítaná egyik tagországát.

Orbán Viktor taktikája nagyon egyszerű: mindig túltolja a biciklit, soha nem a probléma lényegi elemeivel foglalkozik, hanem hangzatos kijelentésekkel jelzi, hogy ura a helyzetnek. A magyar megoldás még számunkra sem jelent elegendő garanciát arra, hogy gazdasági és politikai krízis nélkül át tudjuk vészelni ezt az időszakot, európai viszonylatban pedig kifejezetten káros, mert más tagországokat hoz kínos helyzetbe. A kvótarendszerrel kapcsolatban két nagyon fontos dolgot nem idéz a kormányhoz közeli média. Az egyik, hogy a más országokba küldött menekülteket alaposan át lehetne világítani, és minden ország saját szempontjai szerint válogathatna a menekültek között, a másik, hogy az unió egységes teherviselése felé vezetne ez az út, ami alól pont azok az országok igyekeznek kihúzni magukat, melyek a legtöbbet profitálnak a tagságból. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Aki este ájultra issza magát a tüzes vízzel, az másnap reggel ne legyen rest megfejni a kecskéket.”