A magyar sajtó is többször bedől annak a Fidesz berkeiben született, és onnan szárnyra kelt mítosznak, mely szerint Orbán Viktor akár az Egyesült Államok elnökválasztási kampányába is bele tud szólni. Ebből persze az is következik, hogy olyan európai demokráciákban is királycsináló lehet, ahol a politikai szövetségesei megerősödtek a migrációs válság következtében. Ez olyan tévhit, amit komoly politikai elemző nem vallhat, hiszen Orbán kétségtelenül jól üli meg a történelem viharai által korbácsolt hullámokat, de ne feledjük, mások is jól egyensúlyoznak a szörfdeszkájukon.

Fotó: 168ora.hu

Először is, oszlassunk el egy tévhitet: Orbán Viktor nem látnok, ugyanis minden mértékadó európai politikus tisztában volt azzal, hogy eddig nem tapasztalt menekülthullám indul el idén tavasszal Európa fejlett országai felé. Az világossá vált minden Szíriából elmenekült polgár számára, hogy a hazájukban belátható időn belül nem ér véget a véres polgárháború, a menekülttáborokban lényegében csak vegetálnak a családjukkal, akár Törökországban, akár Libanonban vagy Jordániában élnek. A jobb élet reményében a leglogikusabb megoldást választották, és ezzel tisztában voltak Európa vezetői is. Más kérdés, hogy ők nem politikai hasznot akartak kicsiholni az előállt kényszerhelyzetből, hanem demonstrálni akarták az Európai Unió egységét azzal, hogy közös megoldást dolgoznak ki a helyzet kezelésére. Ez persze nem sikerült, és ez az EU megosztottságát, gyengeségét sugallta.

Orbán kétségtelenül kilógott a sorból, ahogy lényegében minden lényeges kérdésben szembe megy a közös uniós politikával. Számára nagy lehetőség volt a menekültek megjelenése a déli határoknál, hiszen a frusztrált magyar társadalomba nem volt nehéz xenofób érzelmeket táplálnia, így minden készen állt ahhoz, hogy a kínos belpolitikai ügyekről elterelje a figyelmet.

Ez azonban lényegében már a múlt, hiszen a kerítéssel megoldottnak tekinti a problémát a kormány, ami magában rejti az újabb kihívást: új ellenségeket kell keresniük, mert a menekülteket a kerítéssel kirekesztették ebből a szerepből. Nos, most kezd kirajzolódni, hogy kik tölthetik be a menekültek után hagyott űrt. Orbán Viktor ugyanis úgy viselkedik, mintha a horvátokat meg kéne védeni a saját kormányuktól, az amerikaiakat a saját elnöküktől, a németeket pedig a saját kancellárjuktól. Csak halkan jegyezzük meg, hogy amikor Orbán kormányát támadták külföldről, ő ugyanezt a szemléletmódot nehezményezte mások részéről.

A terv szerint lehetőleg minden európai (és azon kívüli) országban az orbáni modellt kell megvalósítani, így lényegében a mi kis 10 milliós országunk, illetve annak erős vezetője fogja meghatározni mindazt, ami a kontinensen történik. Igen ám, de már az első lépések is mutatják, hogy hiba csúszott a számításba. Lengyelországban ugyan az általa favorizált Kaczynki-féle irányzat jutott hatalomra, ám a lengyel jobboldal sok kérdésben (főleg az oroszokhoz fűződő viszonyban) teljesen más állásponton van, mint a magyar vezetés. Lengyelország amúgy vezető szerepre törekszik a visegrádi országok között is, ami nyilván szintén keresztezi Orbán Viktor elképzeléseit.

Fotó: index.hu

A horvátországi eredmény sem tölthette el nagy örömmel Orbánt és csapatát, hiszen a szoros eredmény azt jelzi, hogy a menekültválság nem okozott földcsuszamlásszerű jobboldali előretörést. Ha ide vesszük azt, hogy az osztrák szélsőjobb sem tudta bevenni Bécset, és az előrehozott görög választásokon is újrázott a szélsőbaloldali Sziriza, akkor azt kell mondanunk, hogy egyelőre nagyon féloldalas az a terv, mely szerint előbb-utóbb mindenkinek Orbán Viktor tenyeréből kell ennie, ha sikeres akar lenni a saját országában. Minden ország más megoldást kínál a nehézségekre, a nemzeti sajátosságok, az ottani demokratikus intézményrendszerek állapota sokban befolyásolja az erőviszonyok alakulását. Nem mellékesen azt se felejtsük el megjegyezni, hogy csak nálunk alakult úgy a közbeszéd az utóbbi hónapokban (köszönhetően a kormány menekültellenes kampányának), hogy lényegében csak annak volt jelentősége, hogy mi történik migránsügyben. Attól, hogy nálunk ez folyt a csapból is, ne higgyük, hogy az osztrákoknál, németeknél, horvátoknál, görögöknél teljesen háttérbe szorultak szociális, pénzügyi vagy oktatási, netán korrupciós kérdések.

Ami még ennél is fontosabb, hogy Orbán Viktor jelenleg még mindig politikai karanténban van, és ott is marad addig, amíg a meghatározó európai kormányfők így akarják. És ez nem attól függ, hogy Hollandnak vagy Merkelnek hívják a francia vagy német vezetőt, hanem annak, hogy az Európai Unió feladja-e saját elveit. Ha ugyanis ez bekövetkezne, akkor tényleg lényegtelen lenne, hogy kiket választanak saját vezetőiknek a különböző országok polgárai, ugyanis magának az egységes Európának is vége szakadna, ha a magyar utat tartanák mértékadónak a kormányok. Olyan ember iránymutatását követni ugyanis, aki belülről igyekszik szétverni az Európai Uniót, egyet jelentene e politikai közösség halálával.

Feladnák az uniós kormányok mindannak a pénzügyi, gazdasági és kulturális előnyeit, melyet ez a politikai szövetség garantál minden polgárának attól függetlenül, hogy Madridban, Párizsban vagy Budapesten él. Ez egy olyan állapotot idézne elő, ahol nem arról alkudoznának a tagállamok, hogy befogadnak-e menekülteket Szíriából, hanem, hogy egyszerre küldjék haza a Németországban, Angliában és Ausztriában dolgozó magyarokat, hanem csak fokozatosan. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A másiktól is csak annyit várhatsz el, mint amennyit te is megadsz neki.”