Nem tudjuk pontosan, miről alkudozott október 15-én Orbán Viktor Brüsszelben, ám az biztos, hogy a német kancellárral nem jutott dűlőre. Ennek eredményeként másnap be is jelentette a magyar miniszterelnök, hogy kormánya lezárja a magyar-horvát határt, melyen addig egy hónapon keresztül több tízezer menekült érkezett, és ugyanúgy, mint a horvátok regisztráció nélkül buszoztattuk őket tovább az osztrák határhoz. Magyarország olyannyira öntörvényű országgá vált, hogy sem a nemzetközi kötelezettségeit, sem saját törvényeit nem tartja be.

Fotó: index.hu

Megéltük azt, hogy a véres délszláv háborúk óta először, jobb véleménnyel vannak egymásról a volt jugoszláv utódállamok, mint északi szomszédjukról, Magyarországról. Az amúgy komoly határvitában álló horvátok és szlovének egymást dicsérik, a szerbek a horvátok hátát lapogatják, mert a magyar nyomás ellenére sem építenek kerítést a közös határukra. Mindannyian felfogták, hogy a magyar miniszterelnök ördögi terve a déli szomszédok destabilizálására irányul, és ha ügyesen halászik a zavarosban, olyan pártokat segíthet hatalomra, melyek hajlandóak lesznek egy tálból cseresznyézni Orbán Viktorral.

Az tény, hogy a menekültek minidig a leggyengébb ellenállás irányába haladnak, így kevesen fogják megkockáztatni, hogy elfogják őket a magyar hatóságok, rapid eljárásban kiutasítsák az országból, aztán kezdhetik újratervezni az útvonalat Németország irányába. Ezt a hatást kerítés nélkül is elérhettük volna, hiszen a magyar rendőrök és katonák ezrei így is, úgy is ott posztolnak majd a szerb és horvát határszakaszon esőben, fagyban a következő hónapokban, hiszen a határzár (főleg a GYODA) nem ér semmit az élő erő jelenléte nélkül.

A balkáni vezetők jól tudják, hogy itt nem is igazán a menekültekről, hanem Orbán Viktor regionális pozícióiról van szó, ugyanis ha sikerül instabilitást teremtenie az országaikban, akkor elérhet olyan alkukat, melyekre békés viszonyok között, normális tárgyalásokon esélye sem lenne. Így például egy új horvát kormánynál elérhetné, hogy számára megnyugtatóan rendeződjön az ottani nemzeti olajtársaság vitás ügye a kisebbségi tulajdonos, ám a menedzsmentben fura körülmények között többségbe kerülő Mol Rt-vel. Talán azt is el tudná intézni, hogy szüntessék meg a horvát hatóságok a hajtóvadászatot Hernádi Zsolt, a magyar olajipari óriás vezetője ellen, akit kenőpénz átadásával vádolnak.

Fotó: index.hu

Orbán csak arról feledkezik meg, hogy a balkáni országokban az éppen kormányon lévő pártok és vezetőik épp olyan számítóak, és a maguk módján nacionalisták, mint magyar kollégájuk. A horvátok évek óta nem tudják visszaszerezni az ellenőrzést az INA fölött, pedig az állam többségi tulajdonos a nemzeti olajipari cégben. Ha lemondanának arról a törekvésükről, hogy bíróság elé állítsák Hernádit, akár a korrupcióval vádolt volt miniszterelnököt, Ivo Sanadert, akkor nyilván lehazaárulóznák őket az ellenzéki pártok és a szavazók. Számukra a magyar kormány ellenséges viselkedése ékes bizonyítékul szolgál arra, hogy a magyarok nem játszanak tiszta eszközökkel, egy szavukat sem szabad elhinni, ráadásul Orbán nyíltan falaz régi barátjának, Hernádi Zsoltnak.

Ne feledjük, Szerbiától eltérően Horvátországban és Szlovéniában igen kicsi az ott élő magyar kisebbség lélekszáma, ezért ezt az aduászt sem használhatja a magyar kormány az alkudozásban. Orbán szomszédpolitikájának ugyanis egyik fundamentuma az, hogy csak vele szövetséges magyar kisebbségi pártokat támogat, melyek aztán előretolt helyőrségként törik az utat számára, és így döntő módon tud hatni elsősorban Románia, Szlovákia, és Szerbia belpolitikájára. A horvátok és szlovénok esetében ez a helyzeti előnye azonban nincs meg, ugyanakkor ez a két kormány nyíltan hirdeti lojalitását a hivatalos német politikához.

Fotó: index.hu

Nagyon valószínű, hogy Orbán arról alkudozott Brüsszelben Angela Merkel német kancellárral, hogy mit tud kínálni arra az esetre, ha nem kell részt vennie a menekültek kvótarendszerében. Bizonyára csak akkor mondott volna le a horvát határ „légmentes” lezárásáról, ha mentességet kapott volna néhány ezer menekült befogadásának kényszere alól. Merkelnek azonban ez elvi kérdés, hiszen, ha néhány tagország kihúzza magát ez alól, akkor keresztet vethetnek arra az elvre, mely szerint a terheket együtt kell viselniük az EU tagállamainak. A határzár élesedett, a menekültek nyugat felé kerülnek, Orbánnak viszont valószínűleg nem sikerült kitűnőre a bizonyítványa a hazai szélsőségesek előtt, mert a kvóták kérdésében minden bizonnyal alkura kényszerül majd.

Orbán többször egyértelművé tette már, hogy lenézi az elvek mentén politizáló kollégáit, a gyengeség jeleként értelmezi, ha valaki morális szempontok szerint hozza meg döntéseit, ezért ne csodálkozzunk azon, hogy míg a Dunától keletre rendőrök és katonák ezrei vadásztak a műszaki határzáron átjutó menekültekre, addig a folyótól nyugatra készségesen buszoztatták a migrásokat a horvát és az osztrák határ között. Teljesen más törvényeket tartottak érvényesnek a szerb határnál, és a horvátnál. Mindezt pusztán politikai haszonszerzés céljából tették a magyar hatóságok. Egy hónapig alkudoztak ugyanis a háttérben a németekkel, az osztrákokkal, a horvátokkal, a szlovénekkel, és még ki tudja, kikkel.

Fotó: index.hu

A végeredmény mégis az lett, hogy zárultak a kapuk, egy fél hadsereg sorakozott fel egy alig több mint 40 kilométeres határszakaszon, hogy elvegyék a kedvét minden menekültnek attól, hogy felénk induljanak tovább. Ugyanakkor újra bevezették a schengeni szakasznak számító szlovén határon a határellenőrzést, nehogy a furfangos déli szomszédok kicselezzenek bennünket, és Ausztria helyett felénk indítsák el a menekültekkel teli buszokat. Körbekerítették Magyarországot, mint egy tyúkólat, ezzel végleg kivontuk magunkat minden közös válságkezelési kísérlet alól. Egy balkáni lókupec drótkerítéssel üzletelt, de hogy mit kap érte cserébe, még ő maga sem tudja pontosan. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha olyan cobolyprémet próbálsz elsózni a sápadtarcúaknak, melyet már valaki már hordott, ne csodálkozz, hogy olcsó tüzes vízzel próbálnak kifizetni.”