Kövér László szavaival élve „Orbán Viktor küzd, mint malac a jégen” az Európai Unió és más ellenségesnek kikiáltott államok, szövetségek és szervezetek ellenében. Mintha a létezés értelme maga a küzdelem lenne a magyar miniszterelnök számára, így, ha egyszer a konszolidáció útjára lépne, súlytalannak és tehetetlennek érezné magát. A jégen való küzdés azonban fárasztó és olykor teljesen haszontalan, ugyanakkor ez nem egy magányos harcos szélmalomharca, hanem egy ország erőforrásainak felőrlése is. Meddig tartható még harci lázban a magyar társadalom, és meddig tűri az EU, hogy az alapértékeit nyíltan megkérdőjelezze egy tagország miniszterelnöke?

Fotó: 168ora.hu

Grand Fenwick parányi hercegségének hercege és miniszterelnöke kitűnő tervet eszel ki arra, hogyan mentsék meg országukat a csődtől. A terv a következő: hadat üzenni Amerikának, elveszíteni, majd begyűjteni a háború utáni segélyt. Az egyetlen probléma az, hogy a főparancsnoknak elfelejtik megemlíteni azt az apró részletet, hogy a háborút el kell veszíteni.Egy légitámadás gyakorlat idején érkezik New Yorkba, hogy túszul ejtse a híres és asszisztensét és megszerezze az általuk fejlesztett szuperfegyvert. Ekkor azonban szembe kell nézni az új problémával: mi legyen akkor, ha megnyerik háborút.

Röviden így írható le az 1959-ben készült klasszikus angol szatíra, Az ordító egér sztorija, melyben Peter Sellers nagyot alakított. Ha valaki úgy érzi, hogy ez a groteszk történet akár a mai Magyarországon is játszódhatna, annak igen fejlett a realitásérzéke. A magyar rögvalóság tényleg egy olyan kormányról szól, amely háborúzik mindenkivel, aki éppen az útjába kerül attól függetlenül, hogy az ellenfél oroszlán, medve vagy párduc.

A Bild című német bulvárlap a jövő heti EU csúcs előtt értékelte az uniós országok vezetőinek politikai teljesítményét, és a magyar miniszterelnökről többek között a következőket írta: „Orbán Magyarországa Európa szégyene és legnagyobb veszélye.” Később a következőképpen jellemezte a jelenlegi állapotokat: „Angela Merkel szerint a kerítések megölik az európai álmot. Orbán újabb kerítéseket akar. Visszatérést a keresztény gyökerekhez. Nem több, hanem kevesebb Európát, ahol a nemzetállamok maguk intézik az ügyeiket"

Nehéz nem kiérezni az iróniát a lap értékeléséből. A visszatérés a keresztény gyökerekhez ugyanis épp az lenne, ha egy állam minden embert, aki háború elől menekül, a maga módján segítene, és nem kerítéseket építene a megállításukra. Ironikus, hogy épp ezekben a hetekben lett aktuális Merkel hónapokkal ezelőtti kijelentése, mely szerint kerítésekkel nem lehet megoldani a menekültproblémát. Orbán kerítése is csak addig volt hatásos, amíg nem építettek mások is műszaki zárakat a határaikra, így ismét a szerb-magyar szakaszra terelték a migránsok jelentős hányadát. Most újra katonákat és rendőröket rendeltek a kerítéshez, mert a menekültek visszatértek az eredeti útvonalukhoz. Vagyis minden kezdődik újra onnan, ahol tavaly szeptemberben befejezték.   

A Bild értékelése igen sarkos, ám jól mutatja, hogy nyugaton tökéletesen értik már Orbán észjárását. Ott igyekszik gyengíteni Európát, ahol csak tudja, de ha néhány milliárd forintot visszatart az EU a közös büdzséből, egyből hisztizni kezd, vagy, hogy aktuálisak legyünk, el kezd üvölteni, mint egy kisegér, akinek a farkára léptek. Abban is valószínűleg igaza van a Bildnek, hogy ő indította el azt a humanitárius katasztrófát, amit aztán Angela Merkelnek kellett kezelnie. Orbán felmérte, hogy akkor figyelnek fel rá az erős európai hatalmak vezetői, ha kilő egy igazán nagy vadat, mondjuk Merkelt. Persze, ez egy kis ország vezetőjének igen nagy vállalkozás még akkor is, ha torkaszakadtából üvölt hozzá. A hangját azonban Varsóban már meghallották, ami most komoly fejtörést okoz Merkelnek is.

Elég csak a közszolgálati televízió finoman szólva is elfogult tudósításait elemezni, melyek naponta kárörvendve adnak hírt arról, hogy csökken a német kancellár népszerűsége, és hogy saját frakciója is szeretné már leváltani. Igen ám, de ki léphetne Merkel helyébe? Ugyanaz a dilemma Németországban, mint Magyarországon, csak némi csavar van benne. Ki léphetne Orbán Viktor helyébe akár saját pártján belül, akár az ellenzék soraiból? Merkel társadalmilag épp olyan beágyazott politikus hazájában, mint Orbán nálunk. És ez nem elsősorban a politikai teljesítményüknek szól, hanem annak a ténynek, hogy reális alternatíva nem mutatható fel a környezetükben. Ettől persze még mind a ketten megbukhatnak a következő választásokon.

Fotó: mafab.hu

De ne szaladjunk ennyire előre! A Bild értékelése is jelzi, hogy az európai vezetők többsége nem azt hánytorgatja fel Orbánnak, hogy a saját szakállára kezdett kerítésépítésbe, hanem, hogy gyakorlatilag elszabotálta a közös fellépés lehetőségét a krízisben, finoman szólva sem humánus migránsellenes kommunikációját belpolitikai haszonszerzésre használta fel, és direkt vagy indirekt módon beavatkozott más országok belpolitikai csatározásaiba. Sem az osztrák kancellár, sem a horvát miniszterelnök, sem Angela Merkel nem fogja elfelejteni neki, hogy saját szélsőségesei skandálták Orbán nevét, amikor a menekültek ellen tiltakoztak.

A magyar miniszterelnöknek persze semmi sem drága ahhoz, hogy stabilizálja a helyzetét, illetve hallassa a hangját a nemzetközi színtéren. Amikor nagyokat mond, szembe megy szinte minden összeurópai értékkel, amikor az uniós országok nacionalistáinak tetsző szólamokkal hergeli a kormányon lévő mérsékelt politikai vezetőket, kizárólag az a pragmatista szemlélet vezérli, hogy az egér csak úgy tudja felhívni magára a figyelmet, ha hangoskodik. És tényleg figyelnek rá, tényleg félnek tőle, és tényleg mindent meg fognak tenni azért, hogy a jövőben ne ereszthesse ki a hangját. Valószínűleg ebből már a következő EU csúcstalálkozón ízelítőt kapunk. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Mindig az énekli a leghangosabban a harci dalokat, aki a csatában hátul lovagolt.”