Aki uralni képes s közbeszédet, az azt tudja elhitetni a néppel, amit csak akar. Röviden így fogalmazható meg a magyar kormány válságkezelési kiskönyvének legfontosabb mondandója. A pedagógusok lázadása és a szimpatizánsok „kockulása” miatt ismét gyártani kell egy másik, nagyobb problémát, mely mellett a kockás ingesek követelései jelentéktelenné válnak. Úgy tűnik, a menekültek ismét Orbán Viktor csapatának segítségére sietnek.
Fotó: index.hu
Ismét olvashatunk a rendőrségi közlemények között tiltott határátlépőkről, így megint testközelbe hozta a tavaly november óta messziről szemlélt migránsválságot az a tény, hogy az összeurópai kerítésépítési láz miatt újra hazánk felé vették az irányt a menekültek. Amikor tavaly ősszel elkészült a déli határzár (ami persze nem igaz, mert hosszú szakaszokon csak GYODA van), fennállt annak a veszélye, hogy a márciustól felépített migránsellenes kampány kifullad, hiszen ha nincs ellenség a kapuk előtt, akkor ki ellen kell védekezni?
A Fidesz növelte, majd stabilizálta szavazótáborát 2015. második felében, nagyrészt annak köszönhetően, hogy eltűnt a televíziókból a hazánkon nagy tömegben átutazó menekültek látványa annak eredményeként, hogy a kormány minden jogi és határőrizeti lehetőséget megragadva átterelte a migránsok vonulási útvonalát a szomszédos országok felé. És a dolog ekkor vált érdekessé: itt álltunk szír, afgán, iraki és szudáni menekültek nélkül, a kommunikációs gépezet pedig hiába harsogta továbbra is, hogy megvédjük hazánkat a hívatlan, gyanús képű emberektől, amikor ők már régen Szlovénia, Horvátország vagy Románia felé kerültek.
Minden ellenzéki párt átlátja, a mostani javaslat olyan jogosítványokat biztosítana a kormány számára, hogy lényegében akkor kiáltson farkast, amikor csak akar.
Korábban megírtuk, hogy gyanúnk szerint a lényegében terroristaként kezelt menekültek elleni kampány betetőzéseként a kormány kommunikátorai szerettek volna egy olyan akciót felmutatni, amikor az éber magyar titkosszolgálatok és a Terrorelhárítási Központ (TEK) leplez le egy migránsok közreműködésével megszervezett merénylettervet. Ennek első jele a röszkei csata néven elhíresült akció volt, melynek kapcsán a mai napig nem tisztázódott, hogy a magyar rendvédelmi szervek provokációja miatt hitték-e a menekültek, hogy átengedik őket Magyarországra. Az ottani összecsapás főszereplőit csípőből leterroristázták a magyar hatóságok, ám sincs kézzel fogható bizonyíték, hogy valóban ez lenne a helyzet. Később persze volt néhány balul sikerült kísérlet arra, hogy terroristának állítsanak be második világháborús ereklyéket gyűjtő fiatalokat, ám ez a próbálkozás inkább mosolyt csalt a magyarok arcára, mint félelmet.
A március óta építgetett migránsügyi kommunikáció ékköve lehetett volna egy olyan valós terrorfenyegetés felmutatása, ami tovább növeli az emberek szimpátiáját a keménykedő kormány iránt, de mivel ez nem jött össze, új módszert dobott be Orbán Viktor. Olyan szükséghelyzet elrendelését tenné lehetővé a most benyújtott törvényjavaslattal (illetve alaptörvény-módosítással), amely sarkalatos pontja az, hogy nem kell különösebben megindokolnia a rendkívüli intézkedések bevezetését. Így lényegében kézzel fogható bizonyítékok nélkül riogathatja terrortámadással a lakosságot, és hatalmazhatja föl önmagát a kormány olyan intézkedések megtételére, mint például a sajtó cenzúrázása. Minden ellenzéki párt átlátja, hogy a mostani javaslat olyan jogosítványokat biztosítana a kormány számára, lényegében akkor kiáltson farkast, amikor csak akar.
Fotó: vtvszeged.hu
Az Orbán-kormánynak tehát éppen kapóra jött, hogy ismét némi migrációs nyomás nehezedik a déli határszakaszra, hiszen új érvekkel szolgálhat a hepciáskodó ellenzék ellenében annak demonstrálására, hogy a terrorfenyegetés egy létező probléma hazánkban. Ehhez persze kellett az is, hogy a terrorizmust és a menekültek megjelenését (akik történetesen legfőképpen a terror elől menekülnek) a magyar választók fejében összemossák, így társadalmi nyomást is helyezhetnek a kétharmados törvény elfogadását elutasító ellenzékre.
És itt jönnek a képbe a munkakörülményeik ellehetetlenülése miatt egyre nagyobb vehemenciával tiltakozó pedagógusok. Valós problémákat feszegetnek, ráadásul az ő gondjaik kihatnak az egész társadalomra, hiszen minden magyar családban van iskoláskorú gyerek, esetleg pedagógus. A Fidesz kommunikációja persze megint a régi beidegződések mentén indult támadásba. Megpróbálta ledarálni a pedagógusokat, ellehetetleníteni a vezetőiket, ám a kockás inggel új lendületet kapó mozgalom már egy sokkal szélesebb társadalmi elégedetlenség megtestesítője, ezért rendkívül veszélyes a kormányra nézve.
Ha a közbeszéd fókuszát ismét sikerülne a menekültkérdésre, illetve a terrorizmusra irányítania a kormánynak, akkor a szőnyeg alá söpörheti azt a komoly problémahalmazt, amely az elhanyagolt, illetve rosszul kezelt területek részéről fenyegeti Orbán Viktor hatalmát. Lényegében arra igyekszik rávenni a magyarokat, hogy jobban féljenek a terrortól, mint az egészségügy és a közoktatás összeomlásától, valamint, hogy itthon nagyobb veszélynek vagyunk kitéve, mintha Londonba költöznénk azért, hogy munkát vállaljunk. Első hallásra abszurd vállalkozás, de láttunk már olyat, hogy bizonyos kiélezett helyzetekben épp a logikátlan lépéseknek legnagyobb a társadalmi bázisa. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha északról százan lovagolnak feléd, délről pedig csak ketten, és te mégis dél felé nyilazol, azzal elhiteted a társaiddal, hogy az a kettő veszélyesebb, mint az északról érkező száz lovas.”
