Egyelőre nagy a szerelem Donald Trump és Orbán Viktor között, ám néhány hónap múlva véget érhetnek a mézeshetek közöttük. A frissen megválasztott amerikai elnök beiktatása előtt ugyanis még következmények nélkül ígérgethet és veregetheti a vállát olyan külföldi politikusoknak, akiket csak hírből ismer. Orbán most abból indul ki, hogy az ellenségem ellensége a barátom, ám a képlet nem ilyen egyszerű. Trump ugyanis lassan szembesülni fog a tényekkel, így többek között arra is rá fog jönni, hogy a szavak és tettek előbb utóbb elválnak egymástól a politikában.

Fotó:24.hu

Donald Trump új világot ígért az amerikaiaknak, amit részben meg is kapnak, akár akarják, akár nem, ám az új elnök úthengere nem biztos, hogy messzire jut ezen a sztrádán. A világ legerősebb hatalmának első embereként is figyelembe kell majd vennie olyan globális szempontokat, melyekről valószínűleg még nem is hallott az eddig főként az ingatlanbizniszben utazó milliárdos. Nem lehet ugyanis az amerikai filmek stílusában rosszfiúkra és jófiúkra osztani a világot, olykor a gengszterekkel kell egyezkedni, a kedves srácokat pedig néha jól kupán kell verni. Ezt hívják úgy, hogy pragmatikus politizálás, és ezért nincs értelme arról beszélni, hogy vége az ideológiai alapú politizálásnak a világban, hiszen e két szegmens egymás mellett létezik a gyakorlatban.

Orbán Viktor szerint ugyanis Donald Trumppal most olyan elnöke lesz Amerikának, aki "ideológiailag nem korlátozott, tehát nyitott ember", és sokkal inkább a siker, a hatékonyság és az eredmény érdekli, mintsem a politikai elméletek. Érdekes, hogy ezt éppen egy olyan ember mondja, aki szinte havonta áll elő olyan új ideológiákkal, melyekről korábban senki sem hallott. A teljesség igénye nélkül említsük meg az unortodox gazdaságpolitikát vagy az illiberális államot.

Persze, ne legyünk naivak, a verbális barátkozás teljesen más a politikában, mint amikor a tettek mezejére kell lépni. Orbán és Trump politikai nézeteiben egy igazi közös nevezőt találunk: semmi sem jó nekik abból, ami eddig volt, de nem igazán tudjuk, hogy pontosan milyen világot is képzelnek el maguknak a jelenlegi helyett. Első telefonbeszélgetésük témáiból sem igazán rajzolódik ki, hogy mi az az ideológiai kapocs, ami egy táborba zárja őket. "Úgy érzékeltem, tudja, hogy a magyar egy bátor és szabadságharcos nép, amelynek az elmúlt hat évben elért gazdasági eredményei kiemelkedőek. Meghívott Washingtonba, mire elmondtam neki, hogy már régen nem jártam ott, hiszen fekete bárányként kezeltek. Nevetve annyit válaszolt, hogy őt is" – idézett a beszélgetésből Orbán.

Ebből a részletből csak az derül ki, hogy Trump tudja, hogy létezik Magyarország, hogy miniszterelnöke szinte minden demokratikus ország vezetőivel haragban van, hogy fogalma sincs arról, mi nevezhető gazdasági sikernek, ja, és majd ugorjon be hozzá egyszer egy kávéra, hogy megbeszéljék, mennyire utálják mindketten Clintonékat. Nem esett szó arról, milyen viszonyra számíthatunk az USA és az EU között, a NATO-n belül valóban komolyan számon kérik-e majd a tagországokon, hogy a szerződésben foglalt arányban járuljanak hozzá a védelmi kiadásokhoz, hogy Trump milyen gesztusokra számít Putyintól a harcos oroszellenes amerikai politika feladása után. Pedig egy gyökeresen új politika alapjait csak ilyen fontos kérdések mentén lehet megrajzolni.

Orbánnak tehát nagy siker lenne, ha végre fogadná őt az Egyesült Államok regnáló elnöke, ám ezért tennie is kell majd valamit. Trump erőskezű vezető szeretne lenni, ezért az amerikai érdekeket legalább olyan vehemenciával fogja számon kérni a magyar kormánytól, mint ahogy azt az Obama-kabinet tette. Fel lehet arra is készülve, hogy jobban a zsebünkbe kell nyúlnunk, ha a katonai költségekről esik szó, ugyanis Trump választási sikerének egyik legfontosabb eleme az volt, hogy felszólította NATO-beli szövetségeseit arra, hogy ne bízzák magukat az USA védelmére.    

Fotó: National Review

Félreértés ne essék, az USA és Magyarország eddig is szövetségesek voltak, ám a magyar kormány nehezményezte, hogy az amerikaiak nem akarnak szemet hunyni néhány demokráciától idegen folyamat fölött. Ez volt az az ideológiai gát, melyet most Orbán szeretne felszámolni. Fogalmunk sincs arról, hogy Trumpnak milyen elképzelései vannak a demokratikus intézményrendszerekről, ám gyaníthatóan nem esik neki csákánnyal az USA alapértékeinek, legfeljebb kicsit áthangolja a kül- és bevándorlás politikát. Ha a demokrácia alapintézményekre támad, akkor saját pártjának prominenseivel is meggyűlik a baja, ami megbéníthatja a kormányzást. Orbán Viktor helyében ezért csak óvatosan örülnénk Trump udvarias szavainak. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha sötét lóra ülsz, kiválóan álcázod magad az éjszakában, ám nappal a fehér sziklák közt azonnal kiszúr az ellenség.„