Néhány napra ismét az illiberalizmus fővárosa lett Tusnádfürdő, hiszen innen indította kontinentális rakétáit a magyar kormánypárt színe-java azokra a politikusokra, üzletemberekre, pártokra, akik még mindig ellenállnak Orbán törekvéseinek. A Bálványosi Szabadegyetemen a szokásosnál is nyíltabban estek neki a nekik nem tetsző nézeteket valló erőknek a Fidesz potentátjai, mintha ösztönző hatással lenne rájuk, hogy Romániában beszélhetnek az otthoni dolgokról. Ami azonban mindenképpen új elem a korábbi évekhez képest, hogy elégedetten veregette saját vállát az illiberalizmus magyar prófétája, Orbán Viktor. Úgy tűnik, ma már a miniszterelnök sem fogja vissza magát, ha saját emlékművét kell kifaragnia.

Fotó: 24.hu

Mint ahogy azt korábban írtuk, a Fidesz már egy ideje úgy működik, mint egy szekta, amelynek tagjai minden alkalmat megragadnak a hajbókolásra, amikor szektavezér személyesen szól hozzájuk. Ilyen szakrális esemény minden évben a bálványosi rendezvény, amely manapság már furcsa elegye egy kampányrendezvénynek és egy vallási ünnepnek. A hívek elszántságát mi sem jelzi jobban, hogy majdnem meglincseltek két nőt, akik fütyülni kezdtek a miniszterelnök beszéde alatt. Orbán ma már több egy pártelnöknél, egy miniszterelnöknél, de egy ideológiai vezetőnél is nagyobb a beágyazottsága a saját táborában. Ma már inkább szakrális vezetője annak a közösségnek, amely bármikor hajlandó azonosulni gondolataival, és szó szerint tűzbe is mennének érte hívei, ha valamilyen komolyabb támadás érné.  

Orbán némi visszafogottsággal vette ezt tudomásul korábban, mára azonban mintha már ő is tudatosan mozdítaná el ebbe az irányba pártja ideológiáját. Elhitte magáról, hogy látnok, hogy tévedhetetlen, és ma már azt is komolyan gondolja, hogy sérthetetlen. Sokan épp ezért látják rendkívül borúsan Magyarország jövőjét, ugyanis a mostani Orbán Viktorról nem lehet feltételezni, hogy ugyanúgy átadja a hatalmat egy választási vereség után, mint azt tette 2002-ben. A Fidesz vezetőjének tényleg nagyon fáj az a vereség, hiszen beszédeiben többször azzal bizonyítja demokratikus elkötelezettségét, hogy emlékeztet arra, hogy 16 évig ellenzékből politizált. Ezt olyan komoly felhanggal mondja, hogy nem lehet kétségünk: Orbán minden percet pokolként élt meg az utóbbi 27 évben, amit nem teljhatalmú vezetőként töltött az ország élén. Ebből táplálkozik a magabiztossága és az összes félelme is.

Hogy kifejtsük ezt kissé bővebben a mostani bálványosi események tükrében, idézzünk néhány gondolatot Orbán Viktor legutóbbi előadásából. Egyrészt a 2018-as választás tétjeként azt említette, hogy ha az ellenzék megkaparintaná a hatalmat, akkor nagy pusztítás jönne. Egyrészt a szokásos migránsozás és sorosozásba építve ezt a riogatást arra utalt, hogy nem csak a pártja vesztene sokat a kormány bukásával, de a Fidesz külhoni támogatói is, másrészt később becsmérlően beszélt az ellenzék teljesítményéről, és jelezte, velük nem is igazán kell számolni a politikai versengésben. Fő ellenfeleinek a brüsszeli bürokratákat, Soros Györgyöt, valamint az ellenzéki sajtót nevezte meg. Mintha az ellenzék elvesztette volna ellenzéki jellegét, és csak olyan homályosan körülírható ellenfelekkel kell megvívniuk, mint egy amerikai milliárdos, az Európai Unió vezetése, valamint a balliberális sajtó, amely minden gyengesége ellenére még mindig érzékeny sebeket tud ejteni a kormányzat rinocérosz bőrén.

Orbán úgy tett az erdélyi szabadegyetemen, mintha meggyőző politikai és gazdasági teljesítményt tudott volna letenni az asztalra kormányzása két ciklusa alatt, mintha abban mérhetnénk egy ország teljesítményét, hogy képes-e megrendezni egy világbajnokságot. Ezzel szemben olyan árnyékbokszoláshoz hasonlított ez a hét esztendő, amikor a túloldalon minden percben változtak az ellenfelek, de mivel azt se láttuk pontosan, hogy kivel állt szemben a kormány, nem is tudjuk számon kérni rajta, hogy győzött-e. A ciklus elején még az államadóssággal küzdött Orbán, aztán nyilván belátta, hogy esélye sincs nyerni, de utána jöttek a multik, küzdött a külföldi tulajdonú energetikai cégekkel, megvédte a rezsicsökkentést Brüsszeltől, aztán jöttek a civilek, a migránsok, majd Soros György. És a sor nem teljes, csak felvillantottunk néhány ellenséget, akik arra jók voltak, hogy ne a lényeges dolgokkal foglalkozzanak a magyarok.

Fotó:MTI

Ha a problémák már kikerülhetetlenek voltak, gyorsan összeütöttek egy akciótervet, nagy csinnadrattával bejelentették, aztán hagyták elhalni az ügyeket. Nem lett semmi a bürokráciacsökkentésből, a söralátét méretű adóbevallásból, az államháztartási reformból, az egészségügy és oktatás korszerűsítéséből, a modern városok program pedig kampányfogássá csökevényesült. Átvállalták az eladósodott önkormányzatok banki hiteleit, de óriási összegeket vontak el a helyhatóságoktól. Megmentették háromszor is a devizahiteleseket, de az igazán nagy bajban lévők most sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a kormányzati ciklus elején. Magyarország versenyképessége rohamosan romlik, a gazdasági növekedésünk három motorja az uniós források, a külföldi autógyártók és a mezőgazdaság. Tömegével hagyják el az országot a szakképzett fiatalok, az alacsony fizetések miatt azonban nem jönnek ide se migránsok, se vendégmunkások.

Ezekről persze nem beszélt Bálványoson Orbán Viktor. Számára a teljesítmény az, ha egyben tud tartani egy közel két és félmilliós szavazótábort, akik vakon követik az illiberális állam kiépítésének orbáni útján. Csakis folytonos harcban képes perspektívát látni, a nyugodt építkezés, az átfogó és átgondolt reformok igen távol állnak az ő politikai felfogásától. Orbán ugyanakkor büszke arra, hogy mindenkit át tud verni, elhiteti az ellenségeivel, hogy a barátai, aztán pedig hátat fordít nekik, amikor egy harmadik fél ezt kéri tőle. Egyszerre dörgölőzik az arab monarchiákhoz, Iránhoz és Izraelhez, barátkozik a törökökkel, ugyanakkor sértő megjegyzéseket tesz a muszlim hitre, antiszemita felhangú kampánnyal kedveskedik a szélsőjobbos szavazóknak. Ő dicsérte először Trump elnököt, de miután nem fért a közelébe, már nem is kedveli annyira. Még mindig abban a hitben él, hogy a pávatánccal erős és büszke európai országot lehet építeni, pedig ez csak egy öncélú szórakozás, amit erős államok vezetői nem igazán vesznek komolyan.

Fotó: vs.hu

Orbán túl komolyan veszi önmagát, és elhiszi azt is, hogy az általa létrehozott, közpénzből működtetett Nemzetstratégiai Kutatóintézet felmérésének hitelt lehet adni. A Szász Jenő, bukott erdélyi polgármester által vezetett intézet szerint ugyanis Orbán többet tett a magyarságért, mint Kossuth Lajos, Széchenyi István vagy Petőfi Sándor. Ez talán már néhány fideszes hívőnek is túl sok, ezért nem hinnénk, hogy túl sokat fogják ezt a felmérést lobogtatni a következő hónapokban. Arra azonban nagyon jó volt ez az ügy, hogy rávilágítson: Orbán Viktor úgy érzi, nincs messze már az idő, amikor eléri a halhatatlanságot. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „A józan ész néha jó szolgálatot tesz, de igazán boldogok csak akkor leszünk, ha megfeledkezünk róla.”