Messze nincs vége a szabad magyar újságírás tönkretételének azzal, hogy lényegében minden megyei napilapot bedaráltak a kormány kedvenc oligarchái. A folyamat első fázisa a regionális tévé- és rádióstúdiók bezárásával és a budapesti központ alá rendelésével kezdődött, ami alig érintette meg a közvéleményt. Annak ellenére, hogy kevesen figyeltek rá, ez volt az első jól irányzott csapás a helyi sajtóorgánumokra. Kevés esély volt akkor a kormányzati nyomulás megállítására, ám most már szinte lehetetlen feltartóztatni Orbán Viktor gőzhengerét.

Fotó: 24.hu

1. A regionális televíziózás és rádiózás Magyarország egyik legsikeresebb és leginkább előremutató projektje volt a rendszerváltás előtt. A több mint 40 éve elindított, négy megyét lefedő Szegedi Körzeti Stúdió például arról a területről sugárzott napi híreket és magazinműsorokat, mely az uniós csatlakozásunk után a dél-alföldi régiót fedte le. Kevesen emlékeznek arra, hogy a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése előtt még a magyarországi régiók kialakításáról szólt a politika, az EU ugyanis regionális alapon osztja el a támogatásait, a nyugati demokráciában ez a közigazgatás és gazdasági szerveződés középszintje, vagyis a régiós televíziózás, és rádiózás messze megelőzte a korát.

Jött azonban az Orbán-korszak, amely teljesen elsorvasztotta ezt a szemléletet, sőt, tovább aprózta a közigazgatást azzal, hogy visszahozta a Kádár-korszakból a járásokat, a megyei önkormányzatok pedig lényegében csak arra szolgálnak, hogy néhány perifériára sodródott kormánypárti politikus megélhetését biztosítsák. A regionalitás nem illik bele a Fidesz megosztó politikájába, inkább elaprózza a hatalmat, hogy minél több hívének tudjon zsíros állami fizetést biztosítani. A körzeti televíziók közül a szegedit zárta be utoljára két éve a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak (MTVA) elnevezett kormányzati propagandagépezet, amely az adófizetők forintjaiból tolja a Fidesz szekerét. Ezzel számolta fel végleg azt a picike kis függetlenséget, amit ezek a vidéki tévés és rádiós bázisok élveztek, és innentől kezdve már minden műsort Budapesten szerkesztettek, az a néhány vidéki tudósító és nemzetiségi adáskészítő is tökéletesen alá van rendelve ennek a roppant médiagépezetnek. „Azokban a városokban, ahol körzeti tévé és rádió is működött olyan komoly szakmai műhelyek alakultak ki, melyek nem pusztán a budapesti központnak biztosítottak kellő szakmai tudással rendelkező munkatársakat, de az itt dolgozó kollégák később kisebb városi tévéket és rádiókat alapítottak, illetve vezettek a saját régióikban.” – írta a Szegedi Kattintós 2015. elején abból az alkalomból, hogy bezárták a két utolsó regionális szerkesztőséget is az országban. Állítólag azért maradt Szeged a legvégére, mert korábban az volt a cél, hogy a baloldali fellegvárnak tartott városban ellensúlyt képezzenek a Délmagyarország nevű napilappal szemben, amely nem úgy viszonyult az ellenzéki városvezetéshez, ahogy azt Orbán Viktor elvárta volna.

Fotó: vs.hu

2. Volt azonban erre a helyzetre is forgatókönyve a kormánynak. A regionális műhelyek központosítása után ráfeküdtek a kormányhoz közeli oligarchák a megyei napilapok megszerzésére. Most éppen a Délmagyarország és a Kisalföld megszerzésén ügyködik Andy Vajna kaszinótulajdonos, filmügyi főmegbízott, aki mellesleg kormány kedvenc kereskedelmi tévécsatornájának, a TV2-nek is tulajdonosa. Ha az ügyletet a Gazdasági Versenyhivatal is engedélyezi, Magyarország minden regionális lapja a Fidesz közelébe kerül, nem marad egyetlen független megyei lap sem. A 18 megyei lap többsége, 12 már tavaly óta a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworksnél van, nemrégiben pedig felvásárolták a Nógrád megyei Hírlapot is. A piacon a Lapcom-kiadványok (Bors, Délmagyarország, Kisalföld) mellett jelen lévő Russmediát pedig most vásárolja fel egy, a Népszabadság bezárójaként ismertté vált Heinrich Pecinához köthető cég. Az 1910-ben alapított Délmagyarország a legidősebb vidéki napilap, amely jelenleg mintegy 35 ezer példányban jelenik meg. Az 57 ezres Kisalfölddel együtt az egyik legnagyobb példányszámú, és gazdaságilag is legjobban teljesítő napilap. Ezzel fejeződik be a Fidesz médianyomulásának második szakasza, ám ezzel még nincs vége a sajtótérkép átrajzolásának.

Fotó: nepszava.hu

3. A harmadik jelentős csapást azokra a jelentős olvasó- hallgató- és nézőtáborral bíró sajtóorgánumokra igyekszik mérni a kormány, melyeket eddig még nem tudott zsákmányul ejteni. Korábban megszerezték a Figyelőt, strómanon keresztül Matolcsy Ádámnak játszották át az Origót, Mészáros Lőrinccel bezáratták a Népszabadságot, minden országos sugárzású rádiót a saját érdekeltségi körükbe vontak. Még talpon van a Klubrádió, az RTL Klub, az ATV, a Népszava, a HVG, a Magyar Narancs, az internetes portálok közül pedig az Index és a 444 csípi legjobban a hatalom szemét. Kitart még a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Magyar Nemzet, Hír TV, Heti Válasz, valamint a Lánchíd Rádió, ami igen érzékenyen érinti Orbán Viktort, hiszen az egykori fideszes pártpénztárnok Simicska sokat tud a párt belső ügyeiről, és a kampányban biztosan nem fogja majd vissza a hozzá tartozó orgánumokat, ha bele akarnak rúgni a kormányba. Minden jel szerint még a 2018-as választások előtt akar rárontani a magyar sajtó maradék független részére a kormány, hogy egyszínűvé tegye a palettát, mielőtt azt az ellenzék hatásosan tudná mozgósítani a kampányban.

Az biztos, hogy a tüzérségi előkészítés már megindult, hiszen az ellenségkeresésben világbajnok Orbán-kabinet már meglebegtette, hogy az ellenzéki újságírók lejáratására törekszik következő kampányában. Az ilyen demonstratív akciókat általában tettek követik, vagyis elképzelhető, hogy a törvényalkotást is bevetik az ősszel annak érdekében, hogy elnémítsanak, megfenyegessenek, de legalábbis hiteltelenítsenek olyan médiumokat, amelyek nem hajlandók szeretni Orbán Viktor rendszerét. A Nemzeti Együttműködés Rendszere a Fidesz felfogásában ugyanis azt jelenti, hogy vagy megvesznek valakit kilóra, vagy ellehetetlenítik a tevékenyégét. A konkurencia megsemmisítésére igen kreatív eszközöket alkalmazó kormányzat bizonyára durva eszközöktől sem riad majd vissza, ha arról lesz szó, hogy a választási győzelme forog kockán, amennyiben a számukra kellemetlen hírek nagy visszhangot kapnak a sajtóban. A közszolgálatinak csúfolt MTVA az internetes propagandaosztállyá silányuló Origo és a kissé bulvárosított gyűlöletkeltéséről elhíresült TV2-Ripost páros ugyanakkor rengeteg pénzébe kerül az adófizetőknek, de nincs az az összeg, amit ne adna meg a kormány, hogy csakis ezekből a sajtóorgánumokból tájékozódjanak a magyar polgárok. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha mindig ugyanaz a sámán jövendöl, ne csodálkozz, hogy csakis győzelmeket és jó termést ígér a törzsnek.”