Miszticizmust és mélyről jövő indulatokat egyaránt hordoz a Fidesz aurája. Abban azonban nagyban hasonlítanak a jelenlegi kormánypárt ellenfelei és hívei, hogy olyan tulajdonságokkal ruházzák fel vezetőjét, melyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. A pártot övező tévhiteket igen jól kiaknázza Orbán Viktor, aki szeretné elhitetni a magyarokkal, hogy nélküle és a Fidesz nélkül az országuk egy fabatkát sem ér. Pedig sokszor tör fel belőlünk az felismerés: Magyarország ennél többet érdemel. De lássuk, miért nem látjuk a fáktól az erdőt!

Fotó: nepszava.hu

1. A Fidesz a legstabilabb politikai érő Magyarországon. Igen, ez a jelenlegi politikai viszonyokat tekintve igaz, csakhogy egyrészt nem mindig volt így, másrészt nem is maradhat ez a helyzet örökké. A Fidesz 1994-ben - amikor elindult azon a pályán, hogy liberális pártból konzervatív erővé váljon – majdnem kiesett a parlamentből. Igaz, négy év múlva megnyerte a választásokat a kisgazdákkal, a kereszténydemokratákkal és az MDF-el szövetkezve, de első kormányzása alatt is súlyos hibákat vétett. Orbán Viktor felismerve, hogy a jobboldalon nem lehet egyeduralkodó addig, amíg vetélytársakkal kell megküzdenie a konzervatív szavazatokért, nekilátott saját politikai oldalának egységesítésének, ami lényegében annyit jelentett, hogy beszántotta az összes szövetséges pártot. Ez a 2010-es választások előtt már sikerült neki, és már egyetlen zászló alatt gyűjtötte be az országgyűlési mandátumok kétharmadát. Igazi néppártot akart gyúrni a Fideszből, de lényegében gyarmatosította a kisgazda, kereszténydemokrata és MDF-es szavazótábort. Kívülről egységesnek látszik a párt, ám a belső konfliktusok megvillantják, hogy ez a szavazótábor korántsem kompakt. Már a kormányzati korrupció miatti felháborodás is jól mutatja annak az igényét, hogy legyen egy jobboldali alternatíva, amely kordában tarthatná a kapzsi kormánypárti politikusokat (ha már a miniszterelnök nem teszi ezt meg), illetve választási lehetőséget ad a konzervatív szavazóknak. Pont ezért félt nagyon Orbán Viktor a Jobbik színrelépésétől és erősödésétől, ezért összpontosította lejárató médiagépezetét Vona Gábor pártjára a választások előtt. Ezúttal sikert ért el, de ki tudja, meddig kell várni arra, hogy a jobboldali tábor megosztottsága ismét látványossá váljon?

2. Orbán Viktor tévedhetetlen. Korábban már többször foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, és minden alkalommal arra jutottunk, hogy a Fidesz vezetője sokat tévedett ugyan pályafutása során, de a hibáit mindig ügyesen relativizálta, illetve tanult is belőlük. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fog hibázni a jövőben. A miniszterelnök ráadásul mintha maga is elhinné, hogy politikai tapasztalata és a szerencséje kéz a kézben átvezetik majd minden nehézségen. Ügyesen ropja a pávatáncot, ám egyre többen ismerték ki a taktikáját itthon és külföldön egyaránt. Nem igazán tud tehát meglepni bennünket Orbán Viktor, céljai és eszközei meglehetősen állandóak már évtizedek óta. Ő nem hiszi, hogy a konszolidációval tudná stabilizálni a hatalmát, sokkal inkább az ellenségkeresésben, a konfliktusok halmozásában, a folytonos harcban látja a szilárd kormányzás, a szavazótábor egyben tartásának garanciáját. Csakhogy közben lassan elfogynak az értelmiségiek a környezetéből, a szavazótáborát pedig egyre idősebb, egyre iskolázatlanabb tömegek adják. Orbán mindig rövidtávon gondolkodik, ami persze jó, ha gyors és látványos győzelmekre törekszel, a háborút azonban hosszútávon kell megnyerni. És ha ez megtörténik, nem árt előnyös békét kötni az ellenséggel.

3. A Fideszben mindenki rajong Orbán Viktorért. Kétségtelen, hogy a Fidesz lényegében egyenlő Orbán Viktorral, ám ez nem jelenti a korábbi kijelentés igazolását. Főként a mostani választás kormánypárti utózöngéi jelzik, hogy sokan aggódnak a Fideszben zajló folyamatok miatt. Nem csupán a keresztény konzervatív értelmiségiek, néhány hatalomból távozó miniszter szokatlanul éles bírálata jelzi, hogy valami nagyon nem stimmel házon belül, de maguk a fideszes szavazók is szeretnének valami változást a kormányzat stílusában. Márpedig, amíg Orbán Viktor hatalomkoncentrációja folyik, amíg minden lehetséges vetélytársat eltakarít az útjából, amíg a miniszterelnök oligarchái élvezik a legnagyobb kiváltságokat, addig mindegy, hogy hányadik Orbán-kormányról beszélünk, a lényeg nem fog változni. Komoly nehézség feszíti tehát a kormánypártot: Orbán Viktor nélkül nem garantált a politikai hatalom, vele pedig egyre vállalhatatlanabbá válik a párt. A helyzet kulcsa tehát szokás szerint Orbán Viktornál van, akinek végre kínálnia kellene valami kézzelfogható stratégiát a sajátjainak és az ellenzék híveinek. Mert a sorosozás, migránsozás, a harc Brüsszellel nem stratégia, hanem kommunikációs trükközés.

Ha abból a polgármester-választásból nem csak a kormány tanult volna, hanem az ellenzék is, talán már nem is Orbán Viktornak hívnák Magyarország miniszterelnökét.

4. A Fidesz a nemzeti függetlenség záloga. Ez az egyik legnagyobb tévedés. A Fidesz csak azért hirdet harcot mindenki és minden ellen, hogy Magyarország nevében léphessen fel mindazokkal az erőkkel szemben, melyek kritikát fogalmaznak meg működésével, ideológiájával és gyakorlatával szemben. A nemzeti konzultációk dedós kérdéseit arra használja, hogy a magyar emberek akarataként mutassa be saját törekvéseit. A nemzeti szuverenitást senki sem fenyegeti, ugyanakkor elvárható lenne, hogy fontos nemzetközi szerződéseket, uniós előírásokat betartson a kormány, ha már tagjai vagyunk olyan szervezeteknek, szövetségeknek, melyek védelmet, pénzt és előnyöket nyújtanak számunkra. Az eddigi Orbán-kormányokat csakis a saját szuverenitásuk érdekelte, annak érdekében pedig, hogy elhitessék, a nemzetközi szervezetek, különösen pedig Soros György az ország ellen szövetkezik, a csillagot is lehazudták az égről. Ezt sok Fidesz-hívő is tudja, és bár behúzták az ikszet április 8-án a pártra, ezt a kétszínű politizálást nem kultiválják. A hazugságok ugyanis, melyeket saját túlburjánzó és állami pénzből fenntartott médiabirodalmukon keresztül hirdetnek, nem csak becsapják és elbutítják a saját híveiket, de felvetik azt a kérdést is, hogy mi van az elferdített tényeken túl?

Fotó: Szegedi Kattintós

5. A Fidesz örök, és legyőzhetetlen. Az április 8-i választás után a végtelenül csalódott ellenzéki szimpatizánsok gyakran indokolták borúlátásukat azzal, hogy ez a voksolás bebizonyította: a kormánypárt leválthatatlan demokratikus választások útján. Ez a kijelentés talán igaz, talán nem. Nem tudhatjuk ugyanis, mit tenne Orbán Viktor, ha azt látná a közvélemény-kutatásokból, hogy a jelenleg számára kedvező választási rendszer átbillen az ellenzék számára előnyös arányok felé. Nyilván nem nézné tétlenül, hogy a saját maga által teremtett szabályok következményeként súlyos, akár kétharmados vereséget szenvedjen, ám ne feledjük, Orbán rendszerét már többször hekkelték meg sikeresen olyanok, akik alig látszottak addig a nagypolitika térképén. Ilyen volt a civilek által szervezett netadós tüntetés, de arra is kevesen számítottak, hogy a nagy dirrel-durral propagált olimpiai pályázatot az akkor még csak mozgalomként működő, alig ismert Momentum megfúrta egy népszavazási kezdeményezéssel. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy a kormánypártot teljes ellenzéki összefogással csúnyán megverték Hódmezővásárhelyen közvetlenül az országgyűlési választások előtt. Ha abból a polgármester-választásból nem csak a kormány tanult volna, hanem az ellenzék is, talán már nem is Orbán Viktornak hívnák Magyarország miniszterelnökét. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Addig üsd a vasat, amíg meg nem patkoltad a lovadat!”