Ugye nem szeretne szír menekült lenni! Pedig nagy buli lehet átbumlizni a Közel Keleten, a Balkánon, aztán Pintér Sándor karjaiban landolni. A Szegedi Kattintós most bemutat egy kemény menetet Aleppó ostromától a Röszkei Falunapokig, amivel igyekszik illusztrálni, hogy a miniszterelnök mennyire könyörületes, amikor kerítéssel és kioktató óriásplakátokkal fogadja az életüket mentő embereket. A mi történetünknek happy and a vége, de a menekültek többsége számára csak az üres szólamok és a korgó gyomor marad emlékeztetőül Magyarországból.
Fotó: Szincsok György
Egy átlagos szír menekült már otthon elvesztette szinte mindenét. Vagy Aszad elnök katonái, vagy az Iszlám Állam terroristái, esetleg kurdok vagy más etnikai, vallási csoportok üldözik el otthonából. Szíria most olyan hely, ahol mindenki mindenkire lő, vagyis, ha van rajtad sapka az a baj, ha nincs akkor meg az. Ismerős szituáció! Ha ilyen országban élsz, már az is nagy dolog, ha marad egy kis zsebpénzed, egy bőröndöd, esetleg egy autód, amivel mentheted az irhádat. A nálunk elfogott menekülteknek lényegében egyik imént felsorolt matériából sincs, hiszen nem autóval dudálnak a zöldhatáron, hogy jó lenne már arrébb hajtani a birkacsordát, mert szeretnénk már illegálisan behajtani Magyarország területére. Gurulós bőröndöket sem húznak maguk után, esetleg egy hátizsákot cipelnek, amiben a legszükségesebb holmijukat viszik magukkal.
No, és mi a helyzet a pénzzel? Ami kis megspórolt pénzük volt, annak nagy részét odaadták a különböző fegyveres csoportoknak még odahaza, hogy engedjék tovább őket, és ha eljutottak Törökországba vagy Görögországba, akkor vehettek a maradékból buszjegyet, hogy ne kelljen gyalog átvágniuk ezeken az országokon. Aztán kifizették az embercsempészeket a bolgár vagy macedón határon, utána tovább mentek valahogy (gyalog, busszal vagy vonaton) a következő határig, megkentek néhány határőrt vagy rendőrt, ha felismerte az arabos fizimiskájukat valamelyik pályaudvaron, és így tovább Ásotthalomig vagy Röszkéig.
Fotó: roszke.hu
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy enni, tisztálkodni kell, olykor valaki orvosi ellátásra szorul a csoportból, ami szintén csak pénzen vehető meg egy idegen országban, összefuthatnak helyi szélsőségesekkel, akik egy kicsit ellátják a bajukat, hogy ízelítőt kapjanak a remélt jobb életből, aztán sok hányadtatás után egy kapzsi embercsempész elviszi őket Szabadkáig vagy Martonosig, ahol egy ideiglenes sátortáborban találkoznak a honfitársaikkal, akik közül többen már sikertelenül próbálkoztak átjutni Magyarországra, de valami oknál fogva még nem sikerült. Ha azonban itt vannak az Európa Uniótól egy karnyújtásnyira, akkor már nem fognak meghátrálni, hiszen egyrészt nincs hová, másrészt a pénzük is elfogyott. Meleg van, olykor pedig esik az eső, nincs ivóvíz, nincs élelem, az embercsempészek pedig csak nyugtatják őket, hogy rövidesen indulnak a szabad világ felé. Közben persze tartják a markukat a pénzért, mert ugye egy menekültnek még a levegő sincs ingyen egy idegen országban.
Ha idáig eljutott valaki, már egy négy méter magas kerítés sem állhatja útját Rozika néni tanyájáig, ahol esetleg ételt és vizet kaphat, és ha sikerül felülnie egy helyi buszra, akkor eljuthat Szegedre, onnan Pestre, azután pedig Bécsbe, Münchenbe vagy Párizsba. Az embercsempész mindent részletesen elmagyarázott nekik, és ha van pénzük még, akár sikerülhet egy taxist fogni Röszkénél vagy Mórahalomnál, aki sötétített üvegű kocsijában felröpíti őket a Keleti Pályaudvarig, azután pedig irány nyugat, ahonnan már nincs az az Angela Merkel, aki visszatoloncolja Magyarországra, Görögországba, vagy Bulgáriába.
Szóval, ilyen előzmények után belevetik magukat az ismeretlenbe, nekivágnak az erdőnek, átvágják magukat a bozótoson, esetleg átgázolnak egy csatornán, hogy aztán hirtelen kiérnek egy nyílt terepre, ahol emberek tucatjai nyüzsögnek hatalmas bográcsok között. Íncsiklandó illatok keringenek a levegőben, a sörasztalok mellett férfiak és asszonyok iszogatják a kisüstit, közben szól a hangszórókból a lakodalmas zene. A messziről jött szír menekült úgy érzi, hogy megérkezett a Paradicsomba, hiszen nem tudja, mi az az étel, amit főznek, de isteni az illata. Rövidesen kiderül, hogy a röszkei focipályán vannak, és Nemzetközi Töltött Káposzta-főző Verseny kellős közepébe csöppentek, ahol lassan elkészülnek az ételek a kondérban. A szírek hálát rebegnek Allahnak, és politikai menekültstátuszt kérnek az első útjukba kerülő szakácstól.
(Történetünk természetesen a fantázia szüleménye, de az már nem, hogy a XXV. Röszkei Falunapok és a XXI. Nemzetközi Töltött Káposzta-főző Verseny 2015 július 31. - augusztus 1. között lesz. A szervezők mindenkit szeretettel várnak.)
