Az Orbán-kormány szokása szerint megint olyanokkal keménykedik, akik védtelenek, kiszolgáltatottak, következésképp nem tudnak visszaütni senkinek. A párizsi terrortámadástól a vasfüggöny déli felhúzásának ötletéig alig telt el néhány hónap, és ma már olybá tűnik, mintha megint mi lennénk az utolsó végvár a keresztény Európa peremén, amely magas falakkal áll ellent a keleti és déli hordáknak. A miniszterelnök ez idő alatt hirdette meg a „déli nyitás” politikáját, ami kissé összekuszálja az ideológiai szálakat.
Fotó: Szincsok György
Soha ne keress logikát abban, amit az Orbán-kormány mond, vagy csinál! Ha tartani tudjuk magunkat ehhez a bölcsességhez, akkor sohasem bosszankodunk azon, hogy összevissza beszélnek menekültügyben. Egyrészt tudatosan összemossák a menekülteket, bevándorlókat és a terroristákat. Amiben persze van logika, ha azt feltételezzük, hogy a magyar polgár annyira gyűlöli az idegeneket, hogy neki mindegy, hogy migránsnak, gazdasági bevándorlónak vagy muszlimnak nevezik őket, ide ne jöjjenek se ételért, se nyugalomért, se munkáért. Másrészt az egész problémát arra használják fel, hogy feszegessék az Európai Unió törvényi kereteit, nemzetközi szerződések felmondását lebegtessék meg, illetve hangsúlyozzák, hogy mi magunkkal törődünk, az unió globális szempontjai mit sem számítanak nekünk.
Kár, hogy az egyetlen logikus megközelítése az orbáni politikának, hogy kizárólag az emberek tájékozatlanságára és ősi félelmeire épít, ráadásul ezeket a hiányosságokat igyekszik tartósítani is. Egy magát keresztény-konzervatívnak nevező politikai kurzus nem szíthat gyűlöletet egyetlen embercsoport ellen sem, ráadásul olyanokat leckéztet, akik háborús övezetből vagy a gyomor elől menekülnek. Magyarán, a mostani magyar kormány csak névleg képviseli a keresztény értékrendet, gyakorlatában csakis kicsinyes politikai szempontokat érvényesít, ami a pragmatizmust többre tartja, mint bármilyen ideológiai megközelítést. Legyinthetnénk, hogy a menekülteknek édes mindegy, nekik már meg sem kottyan egy drótkerítés vagy a magyar kormány gyűlöletkampánya, amikor túlélték az Iszlám Állam támadásait, és valahogy elvergődtek a déli határainkig.
Egy felelős politikus lehet pragmatikus, de nem beszélhet összevissza.
Próbáljuk mégis valahogy elhelyezni az Orbán-kabinet nehezen követhető politikáját abba a tágabb térbe, melyet a miniszterelnök minduntalan meghirdet, csak mindig máshonnan közelíti meg a lényeget. A több mint öt éve kormányzó elit világszemléletének lényege a következőképpen írható le: Mi magyarok jobbak, tehetségesebbek vagyunk mindenki másnál, de ezt nem hajlandó tudomásul venni az a közös Európa, amely féltékeny a sikereinkre. Ugyanakkor a politikai elitünk mélyen lenézi a saját választóit, mert a közszolgálati és kormánypárti sajtón keresztül butítja saját népét, egyszerűsíti le a saját szája íze szerint az egyébként bonyolult kérdéseket, és kínál neki olyan könyöradományokat, mint például a rezsicsökkentés.
Ehhez a kommunikációhoz elengedhetetlenül szükséges, hogy gombnyomásra működjenek a propaganda gépezet különböző elemei. Ha nem turbózta volna fel a menekültkérdést ilyen sikeresen a kormány, akkor még emlékeznénk a miniszterelnöknek a nagykövetek értekezletén bejelentett grandiózus tervére a „déli nyitással” kapcsolatban. Akkor azt mondta, hogy Afrikára oda kell figyelni, mert gazdaságilag nagyon jön fel, most pedig kerítést akar húzni a magyar-szerb határra, hogy az onnan menekülőket távol tartsa az országtól. Dél-Amerikával és a karibi térséggel ugyanez a helyzet. Onnan ugyan nem menekülnek hozzánk, de finoman szólva sem kecsegtetnek a gyors gazdasági felemelkedés lehetőségével olyan országok, mint Kolumbia, Venezuela, Haiti vagy Guatemala.
Egy felelős politikus lehet pragmatikus, de nem beszélhet összevissza. Afrika és a Közel-Kelet már akkor is tele volt válsággócokkal, amikor Orbán Viktor meghirdette a „déli nyitás” politikáját. A menekültek már akkor is özönlöttek a térségből, csak akkor még átengedtük őket az országunkon, hogy eljussanak oda, ahová indultak, vagyis Nyugat-Európa valamelyik országába.
Fotó: Szincsok György
Soha nem volt annyi menekült a világban, mint napjainkban, és ennek a polgárháborúkon kívül gazdasági okai is vannak. Ha egy afrikai vagy közel-keleti országban szárazság sújtja a mezőgazdaságot, akkor éhínség kezdődik, mert ezekben az országokban nincs olyan fejlett gazdaság, hogy más ágazatokban kitermelt javakból pótolni tudnák a kieső termést. Magyarán, ha egy rossz évet zár a német mezőgazdaság, az nem fenyeget tömeges éhhalállal, ám ha ez Csádban vagy Libériában következik be, az embereknek nincs esélyük élelmet szerezni máshonnan. Következésképp elindulnak, hogy oda jussanak, ahol van mit enni. Sajnos ilyen egyszerű okok miatt bomlanak meg a világ etnikai viszonyai, ezért vállalják emberek százezrei a hánykódást a tengeren, a bizonytalan utat a Balkánon át Magyarországra, és ha áthámozták magukat a határunkon, akkor tovább nyugatra. Mi pedig annak az embernek a logikájával kezeljük ezt a kérdést, aki látja, hogy a szomszédja éhezik, ezért kerítést húz fel a két porta között, nehogy ellopja a korgó gyomrú szomszéd a körtéjét.
Ezért globális probléma az, ami zajlik a világ több pontján, és ezért nem barkácsolhat belőle egyetlen felelős kormány sem belpolitikai hasznot. Ha megépítik a grandiózus kerítést a déli határon, mementóul fog szolgálni egy önző, szűk látókörű kormány ténykedéséhez, amely számára mindig csak az volt fontos, hogy az emberek az ő igazságát ismerjék meg, és fogadják el. Szívesen lő ágyúval is verébre, ha úgy ítéli meg, hogy a durranástól mindenki elfut, aki a környéken tartózkodik. Még a barátok is.
