Foci, szotyi, disznótoros, pálinka, bratyizás és mutyizás. Nagyjából ezek a harmadik Orbán-kormány tevékenységének kulcsszavai. Ha csak Tiborcz István és Mészáros Lőrinc életútját vesszük alapul, akkor megértjük, hogy miért azok sikeres vállalkozók ma Magyarországon, akik tulajdonképpen azzal sincsenek tisztában, milyen közerkölcsöket sért a tevékenységük, és milyen írott és íratlan etikai normákon lépnek túl naponta. Amikor a közpénzek lenyúlási mechanizmusát kormányzati szinten olajozzák be egy bántóan cinikus törvénnyel, ne is várjuk el az új uralkodó osztály tagjaitól, hogy megértsék, mennyire káros mindannyiunk számára a tevékenységük.

Fotó: MTI

Mintha mindenki elfelejtette volna Magyarországon a demokrácia egyik legfontosabb alapszabályát: A törvények minden polgár érdekeit szolgálják, és ha felmerül a gyanú, hogy a politikusok egy szűk csoport szempontjai szerint szabták meg egy jogszabály kereteit, azokat száműzni kell a közéletből. A magyar társadalom azonban annyira kiábrándult és fásult, hogy szinte észre sem veszi, hogy a demokráciából gúnyt űz a saját kormánya. A most megszavazott úgynevezett Lex Tiborcz már a sokadik olyan jogszabály, amely kifejezetten egy szűk gazdasági csoport képviselőire szabta a törvény passzusait, vagyis senki más érdekeit nem szolgálják ezek a rendelkezések, csakis a politikai elit által preferált személyekét. Annyiban azonban lényegesen különbözik ez a törvény a trafikmutyitól, a földmutyitól, a vasárnapi boltbezárástól és a különböző szektorális adókról rendelkező törvényektől, hogy ebben már a szeméremnek a csírái sincsenek meg, vagyis nem is próbálja leplezni, kiknek az érdekeit szolgálja.

Orbán Viktor a magyar emberek érdekeire hivatkozott a magánnyugdíj-kassza lenyúlásakor épp úgy, mint amikor saját hűbéresei között osztotta ki a trafikos koncessziókat, vagy amikor állami megrendelésekkel halmozta el egykori kollégiumi szobatársa, Simicska Lajos cégeit, ezúttal azonban már erre sem veszi a fáradtságot. Inkább elbújt a parlamenti függöny mögé, amikor ebben a kínos ügyben próbálták interpellálni ellenzéki képviselők, és csak akkor lépett elő, amikor már a házszabály megsértése fenyegetett. Magyarázkodik azonban helyette jó barátja és egyik kedvenc oligarchája, Mészáros Lőrinc (alias Lőrinc barát).

A felcsúti polgármester a minap egy disznóvágásba oltott adventi hejehuján kijelentette: „Az nem bűn és nem bűncselekmény, ha valaki valakinek a rokona, ez egy adottság, amin nem tud az ember változtatni” E szavak hallatán az ember nem tudja eldönteni, hogy Mészárosból a cinizmus vagy a butaság, esetleg a pálinka beszélt. A legjobb opció talán ez utolsó lenne, de a középső variánsra van talán a legnagyobb esély. Mészáros ugyanis valószínűleg fel sem fogja, hogy amit mond, az ellenkezik minden demokratikusan működő ország politikai szemléletével, és leginkább a közép-ázsiai despoták életfilozófiája. Rossz hír viszont számára, hogy mostantól nincs égetően szüksége egyetlen politikusnak sem strómanra, hiszen családon belül legálisan minden ügylet megoldható. De még ezt sem fogta fel igazán...

A gázszerelőből lett milliárdos épp úgy fogja fel a politikát, mint barátja és főnöke, Orbán Viktor. A magyar nép nevében cselekszik, holott már rég túllépett azon az ideán, hogy számára az összes állampolgár érdeke egyaránt fontos. Azzal, hogy már lényegében csak azt kell bizonyítani, a döntéshozó által kedvezményezett személy nem él vele egy háztartásban, egyenes út vezet ahhoz, hogy a közvetlen hozzátartozója jusson állami vagy önkormányzati megrendeléshez, vagyis közpénzhez. Elérkezett az ideje annak, hogy leszámoljunk minden maradék illúziónkkal az Orbán-rezsimmel kapcsolatban. A szemérem már nem tényező, nyílt, leplezetlen garázdálkodás veheti kezdetét.

Fotó: civilhetes.net

Mindezt olyan emberek hathatós közreműködésével zajlik majd, akik a mulatós zene és a disznótoros pálinkázás metszéspontjában gyújtanak adventi gyertyákat. Olyannyira elharapózott az igénytelenség és a lelkiismeretlenség ebben az országban, hogy Mészáros nyugodt szívvel nyilatkozta a felcsúti rendezvényen: „Én nem élek egy háztartásban sem a miniszterelnökkel, sem senki mással, csak a családommal, és nem is tudom, hogy a közbeszerzésben milyen változások vannak.” Egy dakota indián erre csak annyit mondana: „Attól, hogy nem tudod, hogy hol húzódnak a törzsed határai, az apacsok még lenyilaznak, ha a földjükre lépsz.”