Ki gondolta volna, hogy ilyen jó fejek a tanárok? Talán a diákok, de az, aki csak messziről szemlélte eddig az oktatás világát, csak tátja a száját, milyen karakán módon védik a becsületüket a lejáratásukra koncentráló kormánnyal szemben. A volt felsőoktatásért felelős államtitkár például erénycsőszként, egyben öltözködési tanácsadóként tért vissza az oktatásügy forrongó színpadára, de a Sashegyi Arany János Általános Iskola tanárai szellemes fotóval vágtak vissza Klinghammer Istvánnak. A kockás inges, borostás (persze a hölgyek kivételével) tantestület újabb fricskát helyezett el az Orbán-kormány egyre nagyobb orrán.

Fotó: pedagogusok.hu

Tavaly ilyenkor úgy tűnt, lejárt a demonstrációk ideje hazánkban, az Orbán-kormány tanácsadói nyugodtan hátradőlhetnek a Szépművészeti Múzeumtól kölcsön kapott barokk karosszékeikben, és törhetik a fejüket azon, milyen rezsicsökkentési kamukampánnyal söpörjék be a 2018-as választási győzelmet. Nagyban segítette a kormány terveit a civil mozgalmak pacifikálásában a körülbelül egy éve felpörgő menekülthullám, ami hosszú időn keresztül minden belpolitikai problémáról sikeresen elterelte a magyar polgárok figyelmét. Már akkor lehetett tudni, hogy a menekültválság kétélű fegyver a kormány kezében, hiszen visszakapaszkodott a 2014-es mélypontról, ugyanakkor elmulasztotta az utolsó lehetőségét arra, hogy átfogó reformba kezdjen valamelyik (esetleg az összes) válságban lévő területen.

Kicsit elbóbiskolt a nagy sietséggel megépített déli kerítés tövében az Orbán-kormány, és a mostani pedagógustüntetésre adott válasza azért olyan sértett és fellengzős, mert váratlannak érzi a tanárok lázadását. Úgy gondolták, hogy a reformként eladott káosz - ami egyébként a KLIK tehetetlenségében és értelmetlenségében manifesztálódik - leköti majd a pedagógusok energiáit, és ha mégis elégedetlenkednének, akkor majd jól az orruk alá dörgölik a fizetésemelést, amit az utóbbi években kaptak. Csakhogy a mostani elégedetlenség nem elsősorban a pénzről szól, hanem a szakma kizsigereléséről, megalázásáról, a tanári munka értékének alábecsüléséről, ami ellen nem lehet csúsztatásokkal, átlátszó ígéretekkel, fenyegetésekkel hatásosan fellépni.

Fotó: facebook.hu

A kormány a jól bevált taktikát alkalmazva úgy tett, mintha egy kicsit engedne, még a KLIK megszűnésének lehetőségét is meglebegtette, ugyanakkor kőkemény lejárató kampányba kezdett a tüntetés szervezői és szónokai ellen. Az Orbán-adminisztráció persze már kicsit előre is menekül, mert egy körülbelül egyéves pauza után ismét komoly tömegeket sikerült mozgósítani és utcára vinni azoknak, akik alapjaiban kérdőjelezik meg a kormány politikáját. Ez azt jelenti, hogy az oktatásügy csak a jéghegy csúcsa, ott vannak még az egészségügyi dolgozók, a nagy leépítés előtt álló állami alkalmazottak tömegei, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a tavalyi brókerbotrányok kárvallottjai is csak az alkalmat várják, hogy kieresszék az utóbbi hónapokban felgyülemlett gőzt magukból.

Így hát adódik a kérdés, hogy a mostani pedagógustüntetés csak egy kósza lángoszlop volt, az parázsló társadalmi indulatokból csapott ki, vagy egy hosszan ható elégedetlenségi hullám első felvonásaként kell értelmeznünk. Kérdés, hogy meddig lehet azt a kétsebességes kirakatpolitikát művelni, amelynek lényege az, hogy fénysebességgel gazdagodnak azok, akik közel állnak a hatalomhoz, ugyanakkor a leszakadók tömegei legalább ilyen gyorsan távolodnak a tisztes megélhetés ideájától. Ha kormány tovább folytatja azt az érzéketlen szakpolitikát, ami az oktatás területét jellemzi, az előbb-utóbb szociális feszültségeket is gerjeszt, mert a hátrányos helyzetben lévő családok gyerekeinek esélyük sem lesz a felemelkedésre.

A pedagógusok megmozdulása többek között ezért is fontos, hiszen rámutatnak arra, hogy a jövőnket éljük fel akkor, ha mindent csak fiskális alapon szemlélünk ezen a területen. Ha egy ország vezetése sajnálja a pénzt a közoktatástól, akkor a társadalmi mobilitást lassítja, de akadályokat gördít azok elé is, akik egyébként jó anyagi helyzetben lévő családokból érkeznek az iskolapadba. És még nem beszéltünk arról a hatalmas veszélyről, hogy az igazán ambiciózus és tehetséges fiatalok számára nyitva az út Nyugat-Európa felé, így komoly veszteség érheti az országot, ha nem figyel oda a saját iskolai intézményrendszerére.

Az oktatásban nem négyéves választási ciklus szerint kell tervezni, hanem évtizedekre előre, és ha néhány éves vergődés után a Klebelsberg Intézményfenntartó Központról bebizonyosodik, hogy életképtelen és haszontalan szervezet, minél hamarabb át kell alakítani vagy meg kell szüntetni. A miniszterelnök azonban politikai okokból ezt a lépést csak 2018 után tudná elképzelni. Ezzel azt üzeni a társadalomnak, hogy az oktatásügy érdekeinél előbbre való, hogy a kormány ne mutasson gyengeséget, tartson ki a rossz döntések mellett akkor is, ha az komoly károkat okoz a szakmának és az egész társadalomnak.    

Fotó: nol.hu

Ne csodálkozzunk, hát, ha néhány fiatal megkérdi tőlünk, hogy hol lehet most éppen tüntetni, mert az elégedetlenség már épp úgy átlépte a generációs korlátokat, mint a szakmák határait. Az Orbán-kormány rémálma, amikor egymás mellett demonstrál a tűzoltó, a pedagógus, az egyetemista, a szakápoló, a kéményseprő és a közmunkássá lett egykori kormányhivatalnok. Ennek a jelenségnek a kezelésére már Habony Árpád sem tudna kitalálni hatásos kommunikációs stratégiát, hiszen az egész magyar társadalmat nem lehet lejáratni önmaga előtt. Ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: „Ha az egész törzs ivott a tüzes vízből, a törzsfőnök senkit sem bélyegezhet alkoholistának.”