Egyre feltűnőbb jelenség, hogy fontos pozíciókba sem talál megfelelő embereket a kormánypárt, pedig jelentkező lenne bőven. A Fidesz holdudvarában elsősorban olyanok állnak sorba a vezető posztokért, akik vagy alkalmatlanok egy fontos állás betöltésére, vagy a miniszterelnök nem bízik bennük. Most a leendő köztársasági elnök személye körül kulminálódik ez a probléma.
Fotó: hvg.hu
Azt gondolhatnánk, hogy a Fideszben bőségesen található szellemi potenciál, hiszen ennél a pártnál nagyobb merítéssel még egyik politikai oldal sem rendelkezett a rendszerváltás óta. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy a kereslet és kínálat aránya ebben az esetben (is) felborult. Orbán Viktor alig enged új kádereket fontos pozíciókba, így kénytelen a régi bajtársakat pakolgatni egyik székből a másikba. A régi fideszes kemény mag tagjai ma már alig találhatók meg fontos posztokon, ami nem csupán a kiöregedés jele.
A liberális szárnyhoz (ha van még ilyen) tartozó Pokorni Zoltán például már (csak) polgármester vagy a szimbolikus megbízatásokban dúskáló Deutsch Tamás teljesen súlytalan a belpolitikában, és persze a már régóta a brüsszeli padsorokat koptató Szájer József is csak a távolból támogatja Orbán Viktor többnyire kalandor politikáját. Az alkotmánybíróvá lett Stumpf István ma már kifejezetten gáncsolja a taláros testületben a kormány autokrata törekvéseit. A HVG legendás címlapján - ahol az első Orbán-kormány meghatározó figuráit maffiacsaládként ábrázolták - még szerepelt Várhegyi Attila is, aki azóta az MTVA környékén sertepertél, és akaszt le a cégének zsíros megbízásokat. Lényeg, hogy politikai értelemben szintén a süllyesztőben találta magát.
A régi harcostársak közül így már csak a házelnök Kövér László tartozik a szűken vett pártelithez, így az újgenerációs Rogán-Lázár tandem, és a hozzájuk köthető kormányzati apparátus lett Orbán Viktor legfontosabb humánerőforrása. Annak bizonyítására, hogy ez a személyi (és szürke) állomány nem teszi lehetővé a mély merítést, amikor éppen fontos kormányzati pozíciókba keresnek kádereket, említsük csak meg azt a fejetlenséget, ami Vida Ildikó adóhivatali elnök lemondása után következett be. Először mélyen titkolták, hogy az amerikai kitiltási botrány következtében lemondott vezető kérte a felmentését, majd hosszas keresgélés után Tállai András volt mezőkövesdi polgármestert találták meg a posztra, aki biztos, hogy hű harcostárs, ám az adóügyekhez körülbelül annyit ért, mint tyúk az ABC-hez.
Most, hogy Áder János (aki az említett maffiás fotón is szerepel) jelezte, hogy nem kíván újabb ciklust tölteni a köztársasági elnöki székben, ismét keresgélni kezdtek a kulisszák mögött egy olyan személyt, aki jobb, mint Schmitt Pál, és nem sokkal rosszabb, mint Áder János. A színtelen, szagtalan Áder egyébként egészen üde színfolttá nőtte ki magát elnöki ténykedése derekára, hiszen a biankó aláíró Schmitt után kifejezetten ellenzékinek tűnt az akadékoskodása néhány kirívóan alkotmányellenes kormányzati kezdeményezés esetében. Orbánnak tehát olyan személyt kell találnia, aki olykor el is olvassa azt, amit aláír, ám nem rágja túl a dolgokat, ahogy az Áder tette esetenként.
Fotó: 4024.hu
Így esett a választás a régi pártelitből hírmondónak megmaradt Kövér Lászlóra, aki viszont rendkívül öntörvényű figura, így a Fidesz számára időzített bombaként is értelmezhető egy ilyen magas funkcióban. Kövér László személyével egyébként rengeteg egyéb probléma is van, ám ezek felsorolása legyen egy másik bejegyzés témája. Most fókuszáljunk pusztán arra a tényre, hogy ha ő a Fidesz számára a legjobb megoldás, akkor tényleg hatalmas zűr van a kormány káderpolitikájában. Hol vannak már azok a megkérdőjelezhetetlen tekintélyek a jobboldalon, mint Mádl Ferenc vagy Chikán Attila? Lényegében kiüresedett a Fidesz szellemi holdudvara, olyan rendkívül céltudatos és pragmatikus figurák vették át a köztiszteletben álló politikai szereplők helyét, mint Lázár János, Szijjártó Péter, Rogán Antal vagy Habony Árpád.
Fotó: cink.hu
Mindez persze nem független attól a törekvéstől, amit már az első Orbán-kormány is a zászlajára tűzött. Ma már szinte semmi értelme ugyanis egy politikus számára tekintélyre törekedni, ez a tulajdonság ugyanis egy letűnt kor letűnt politikusainak jellemzője volt. Ma a kiskapuk megtalálása, a kíméletlen nyomulás, a hatalom és a magánvagyon felturbózása a legfőbb jellemzői a kormánypártban vagy annak közelében ténykedő politikusoknak. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra.”
