Ha nem az Orbán-kormány hozakodott volna elő a magyar rendezésű olimpia ötletével, akár örülhetnénk is, hogy végre egy politikától független, nemzetegyesítő ötlet, ami erőt, célt és önbizalmat ad a következő esztendőkre. Mivel azonban Orbán Viktor szemlélete és távlati céljai világossá váltak számunkra az elmúlt öt esztendőben, elég egyértelmű, hogy ebben az esetben is csak a politikai haszon lefölözésére megy ki a játék. Kudarc esetén azonban nagyot is bukhat a fennálló kormány, hiszen ne feledjük, közvetlenül a következő parlamenti választások előtt hirdetik ki a 2024-es olimpia rendezésének helyszínét. A Szegedi Kattintós ezúttal nem csak a gazdasági és politikai szempontokat vizsgálja, hanem a lélektani, sportdiplomáciai összetevőket is elemzi.
Fotó: player.hu
1. Egy olimpia megrendezésének odaítélésében az egyik legfontosabb szempont a Nemzetközi Olimpiai Bizottság részéről, hogy a jelentkező ország minden tekintetben megbízható és együttműködő partner legyen. Ennek alapfeltétele a jogbiztonság, amivel Magyarország jelenleg hadilábon áll. Az Orbán-kormány rögtönzései, visszamenőleges jogalkotása, ötletszerűen kivetett adói azt sugallják, hogy a kiszámíthatóság körülbelül annyira erénye a jelenlegi magyar kormánynak, mint vegetáriánusnak a húsevés. Ha csak az utóbbi esztendő magyar politikáját vesszük alapul, akkor meg kell állapítanunk, hogy a kormány szinte mindennel szembe ment, amit partnerei és szövetségesei kértek, vagy elvártak tőle. Olyan vásott óvodáséhoz lehet hasonlítani kormányunk viselkedését, aki visszabeszél az óvó néninek, kiugrál a sorból, ha a játszótérre indul a csoport, piszkálja az orrát evés közben, és húzgálja a lányok copfját, hogy mindenki rá figyeljen. Ilyen partnert csak az akar magának, aki szeret veszekedni a partnerével, megnyugtatja, ha kiszámíthatatlan munkatársakkal dolgozik együtt. Ha a NOB ilyen partnert szeretne, hát jobbat se találna Magyarország jelenlegi kormányánál.
2. Ne tévesszenek meg bennünket a javuló gazdasági mutatók. Egyelőre az sem valószínű, hogy fenntartható a jelenlegi növekedés, az államadósság érdemi csökkentése pedig vágyálom. A magyar gazdaság kicsi, nyitott, nagyban támaszkodik az EU forrásaira, a befektetők finoman szólva sem ostromolják az ország határait. (Nem úgy, mint a gazdasági menekültek). Hiába hivatkozik arra a MOB, hogy az Agenda 2020 elnevezésű reformprogram kifejezetten előnyös az olyan kis országok számára, mint a miénk, egy olimpia megrendezése továbbra is hatalmas terhet ró egy gazdaságra, főleg egy olyan kicsi országéra, mint a miénk. Tegyük hozzá, hogy nyakunkon egy Paks II. beruházás, amely orosz hitelből épül, és ennek törlesztő részletei komoly terhet rónak majd a költségvetésre a 2020-as évek elején, amikor a munka dandárját kell elvégezni az olimpia előtt. Gondoljunk csak Portugália és Görögország példájára, előbbi a 2004-es foci EB-be, utóbbi az ugyanebben az esztendőben rendezett olimpiába rokkant bele gazdaságilag. A költségeket messze alulbecsülték, a bevételek ügyében pedig túlértékelték a rendezvényeket. Várhatóan Brazília is nyögni fogja a legutóbbi foci VB, és a most következő olimpia gazdasági következményeit. Egy olimpia komoly befektetés, és ha egy gazdaságnak nincs meg a megfelelő ereje ahhoz, hogy a bevétel és kiadás közti különbséget kigazdálkodja, akkor ezt a terhet cipelni fogja még évtizedekig. Ez a teher most úgy hiányzik nekünk, mint mókusnak az erdőtűz.
Kép: NÉGYmadár
3. A görög, portugál és brazil példa annak az illusztrálására is alkalmas, hogy rámutassunk az ilyen gigaberuházások legnagyobb rákfenéjére, a korrupcióra. Alapvető gazdasági tétel, hogy minél több pénzt emészt fel egy beruházás, annál többet lehet ellopni belőle. Nos, nálunk kicsiben is jól ment eddig a lenyúlás, úgyhogy nagyban világcsúcsot dönthetünk. Már előre látjuk, hogy gyakorlatilag az utolsó gombostű beszerzését is titkosítani fogja a kormány a beruházás részleteit, ahogy ezt megtette Paks II. esetében is. A kormány illetékesei előre szabadkoznak, hogy oda fognak figyelni a korrupcióra, ami önbeismerő gesztus. A FIFA botránya, illetve a Magyar Paralimpiai Bizottság vezetésének szégyenletes ügyei világítanak rá a legélesebben arra a tényre, hogy a sport és a korrupció kéz a kézben járnak napjainkban. Az Orbán-kormány eddigi gyakorlatát alapul véve ne legyenek kétségeink, a korrupciós felárat ezúttal is meg kell fizetnünk szőröstül-bőröstül.
Ismerjük a magyar embert: nagy általánosságokban mindent támogat, de ha konkrétumokra kerül sor, már ki tudná kaparni a szomszédja szemét egy-két szem mazsoláért.
4. Már a 2017-es budapesti úszó VB előkészületei is példásan bizonyítják, hogy a jelenlegi politikai elit kizárólag a saját hasznát látja egy ilyen világeseményben. Ódákat lehet zengeni a miniszterelnökről, el lehet adni az unortodoxiába csomagolt magyar gazdasági csodát, nem mellékesen kellemetlen helyzetbe lehet hozni az ellenzéket, amely kénytelen asszisztálni minden össznemzetinek álcázott kezdeményezéshez. Sajnos máris feltűntek az olimpia hazai zászlaja alatt olyan figurák, akik hiteltelenítik ezt a projektet. Elég csak a plágiumgyanúba keveredett ex-államfőre, Schmitt Pálra gondolni, de nyilván Kovács Kokó Istvánnak is dobnak majd egy koncot, mert az utóbbi időben már nyíltan bírálta a kormányt, ami persze javarészt személyes sértettségéből táplálkozott. Egy hiteles projekthez hiteles emberek kellenek, és akit a politikai küzdőtérről vezényelnek a sport területére, a legritkább esetben rendelkezik makulátlan előélettel.
5. A megvalósíthatósági tanulmány hiába taglalja közel száz oldalon keresztül, mennyire logikus lenne Magyarországra hozni egy olimpiát, az ördög a részletekben rejlik. Tarlós István főpolgármester ugyan támogatja a rendezést, de jelezte, hogy hosszasan győzködték, mire jobb belátásra tért. Ha azonban szembesül a valódi költségekkel, ha rádöbben, hogy az építendő létesítmények döntő többsége ott marad a városban, és azokat fenn kell majd tartani valahogy, akkor már nem lesz olyan rózsás jókedve, ha az olimpia szót hallja. Nem beszéltünk még arról, hogy a vidéki városoknak is belengették a részvétel lehetőségét, és Szegedtől Szombathelyig mindenütt hozsannákat zengtek az olimpiában rejlő lehetőségekről, ám amikor már konkrétan meg kell határozni, mely városok kapnak rendezési lehetőséget, akkor kezdődik majd a kiszorítósdi. Szegednek például odaígérték a kajak-kenu és evezős versenyeket, ami persze logikus, mert a Maty-ér a világ legjobb atmoszférával és közönséggel rendelkező pályája, ám a kézilabda meccsek ügyében már keményen meg kell majd harcolni Győrrel, Debrecennel és Veszprémmel. Ismerjük a magyar embert: nagy általánosságokban mindent támogat, de ha konkrétumokra kerül sor, már ki tudná kaparni a szomszédja szemét egy-két szem mazsoláért. És erre a politikai megosztottság csak rásegít. Sajnos ez is nemzeti karakterünk része, amit figyelembe kell vennünk, ha nagyot akarunk álmodni.
Fotó: sport365.hu
No, de azért van két érv amellett is, hogy belevágjunk ebbe a rendkívüli vállalkozásba. Lássuk:
1. A belpolitikai csatározásokban megfáradt, a rendszerváltás első huszonöt évétől kissé megcsömörlött magyar társadalomnak valóban kéne egy olyan minden kicsinyes érdek fölött álló cél, amelyért pártállástól, szociális helyzettől, társadalmi státusztól függetlenül minden magyar lelkesedni tud. Ha mindenki magáénak érez egy célt, akkor jobban feloldhatjuk a véleménykülönbségekből adódó feszültségeket. Kellene egy narratíva, amelyet nem Orbán Viktor és nem Gyurcsány Ferenc határoz meg nekünk, hanem mi magunk, akik szeretnénk egy közös ügyért tenni, melyre büszkék lehetünk, amely segítségével kivívjuk a világ országainak elismerését. Sajnos a jelenlegi politikai légkörben ennek megvalósulására vajmi kevés esély mutatkozik. De hátha!
2. A magyar olimpiai hagyományok, a hazai sport sikerei és ereje feltétlenül indokolttá teszik, hogy jelezzük, szeretnénk végre mi is érdemben profitálni abból, hogy a világ egyik legsikeresebb sportnemzete vagyunk. Ilyen kis lélekszámú és csekély gazdasági hatalommal rendelkező ország csak egyszer kapott lehetőséget nyári olimpia rendezésére, és ez az akkori kedvező politikai klímának, és a rendező nemzet kimagasló sportsikereinek volt köszönhető. Ez volt az 1952-es Helsinki Olimpia. Ha megkapnánk a rendezési jogot, akkor több mint 70 év telne el kisebb nemzetek rendezése nélkül az olimpiai mozgalomban. Egyébként az volt a magyar sport legsikeresebb olimpiája!
Frédi és Béni
