Szinte naponta jelennek meg olyan tanulmányok, híradások és kormányzati nyilatkozatok, melyek azt támasztják alá, hogy a 2014-es választások előtt nagy dirrel-durral bejelentett Paks 2 gigaberuházásról kezd lemondani az Orbán-kormány. Ha mégis megvalósulna a bővítés, az már szinte biztos, hogy nem orosz kölcsönből történne, de mivel lényegében titkosították a szerződés minden adatát, fogalmunk sincs, hogy ez milyen politikai és gazdasági következményekkel jár majd.

Fotó: index.hu

Ma már szinte teljes az egyetértés abban a kérdésben, hogy a paksi bővítés nem lehet nyereséges, az üzemeltetés így csakis állami szubvencióval történhet, ami annak az uniós tilalomnak ágyaz meg, mely szerint állami támogatásban részesül egy piaci szereplő. Legutoljára a Candole Partners nevű prágai gazdasági elemző cég számolt utána az Orbán-kormány legnagyobb energetikai projektjének, és arra az eredményre jutott, hogy Paks 2 drágábban termelné az áramot, mint ahogy a világpiaci árak alapján el lehet majd adni.

Anélkül, hogy belemennénk a számháborúba, amelyet kormány folytat szakmai szervezetekkel, az EU-val és elemző cégekkel, meg kell jegyeznünk, hogy a visszavonulót jelző kürtöt már megfújták az ötletgazdánál is. Persze csak finoman, hogy csak a vájtfülűek hallják. Lázár János nem olyan rég járt Brüsszelben ahol a beruházásért lobbizott, és a magabiztosságáról ismert miniszter nem döngette a mellét, amikor hazatért a tárgyalásról. Aztán a kormányinfónak nevezett kormányzati kibeszélőshow keretében megpedzette, hogy már korántsem biztos, hogy orosz hitelből valósítják meg a beruházást.

Komoly gond lehet ugyanakkor az is, hogy lassul a magyar gazdaság, az államadósság legjobb esetben is stagnál, amit egy orosz hitel felvétele újabb 10 százalékkal megdobna, így a GDP arányos adósságunk közel 90 százalékra ugrana, így minden esélyünket elvesztenénk arra, hogy a Fitch Ratings után a másik két globális hitelminősítő is kiemeljen bennünket a bóvli kategóriából.

Ez azért meglepő fordulat, mert elvileg már költöttünk is a hitelből, bár ezzel kapcsolatban ellentmondó nyilatkozatok jelentek meg a kormány részéről. Lényegében most nyer értelmet a kormány titkosítási mániája, hiszen úgy tud visszavonulni, hogy pontosan nem is tudjuk, hogy meddig jutott előre. Lefordítva ez annyit jelent, hogy elköltöttek egy csomó pénzt az előkészületekre (tervezés, marketing, propaganda), ám mivel nem tudjuk, hogy ez milyen keretből történt, nem is kérhetjük számon, ha a teljesen feleslegesen öltek milliárdokat a projektbe.    

A Szegedi Kattintós már korábban is értekezett arról, hogy valami nagyon nincs rendben a beruházás környékén, ám a kormány akkor még kitartott az eredeti elképzelés mellett. Ha most meghátrál, akkor az egyik legfontosabb stratégiai döntését vonja vissza. A paksi bővítés ugyanis az Orbán-kormány azon ritka politikai és gazdasági projektjeinek egyike, mely nem rövidtávra, hanem igen hosszú kifutásra tervez. Komoly indok lehet tehát a háttérben, ha visszatáncol, ám még mindig csak találgathatjuk ezeket.

Nyilván az Európai Unió is behúzta a féket, ám ez a legkevésbé sem szokta zavarni Orbánékat. Komoly gond lehet ugyanakkor az is, hogy lassul a magyar gazdaság, az államadósság legjobb esetben is stagnál, amit egy orosz hitel felvétele újabb 10 százalékkal megdobna, így a GDP arányos adósságunk közel 90 százalékra ugrana, így minden esélyünket elvesztenénk arra, hogy a Fitch Ratings után a másik két globális hitelminősítő is kiemeljen bennünket a bóvli kategóriából.

Fotó:infovilag.hu

Persze, hitelre akkor is szükségünk van, ha az oroszok orra előtt becsapjuk az ajtót. Az csak a kormányzati PR része, hogy a Fitch Ratings kedvezőbb adósbesorolása miatt merült fel piaci hitel felvétele. Ha ez igaz lenne, a kormány közvetve elismerné, hogy az oroszok rendkívül kedvezőtlen feltétellel nyújtottak hitelt a beruházásra. Az is rendkívül kétséges, hogy az oroszok simán lenyelnék azt a magyar pálfordulást, mely kedvezőtlenül érintené őket, vagyis nekik nyilván úgy éri meg a beruházást elvállalni, ha a pénzt is ők biztosítják hozzá. A magyar kormánynak tehát nyilván rendkívül nyomós oka van a kihátrálásra. Az is valószínű, hogy lassan akarják beadagolni a magyar népnek a paksi projekt elmaradását, mert eleve egy rossz koncepció részeként került terítékre, és most úgy, ahogy van, mehet a kukába. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha úgy tudsz megfutamodni, mintha támadnál, akkor nem harcos vagy, hanem varázsló.”