Talán nem véletlen, hogy a kormány háttérhatalmazása és a közpénzből működő állami cégek adatainak majdnem teljes titkosítása szinte egyszerre került napirendre. Többszörösen ironikus és paradox egyszerre, hogy az a kormány hivatkozik sötétben bujkáló háttérhatalmak machinációira, amelyik nyílt titkosítást hajt végre szinte minden területen, ahol közpénzek forognak. A korrupciótól viszont egyedül a nyilvánosság óvná meg az adófizetők által finanszírozott intézményeket.
Gyere Gyuri Győrbe, győri gyufagyárba! Fotó: tenytar.blog.hu
Értjük mi, hogy mindig kell valamivel riogatni a magyar polgárt, hogy védelmet keressen Orbán Viktor vagy éppenséggel Kövér László háta mögött. Az azonban már kezd ironikussá válni, hogy minden közszereplést (az anyák napjától az ovis ballagáson át a trianoni megemlékezésig) arra használnak fel a Fidesz vezetői, hogy háromszor mondják el: a csúcsa zsidó bácsi küldi ide a gonosz muszlim bácsikat és néniket, hogy a keresztény Európa utolsó védelmezőjeként fellépő Orbán bácsit megbuktassa. Hallottunk mi már dajkamesét Horthy kormányzótól Rákosi pajtáson át Kádár Jánosig sokaktól, de a magyar nép józansága mégsem veszett ki teljesen. Reméljük, ezúttal is marad legalább egy szikrányi éleslátás minden magyarban azt követően, hogy a háttérhatalmak ellen hadakozó magyar kormány a háttérben igyekszik megteremteni annak a törvényi feltételeit, hogy minden kontroll nélkül kirámolhassa a közös kasszát. Ha nagyon cinikusak akarnánk lenni, azt mondanánk, hogy azért teszik mindezt ilyen sietve, hogy semmit se találjanak a kasszában a muszlim bevándorlók, amikor ellepik az országot. De nem vagyunk azok...
No, azért a helyzet nem ilyen szörnyű, hiszen van kerítésünk, a magyar honvédség páncélozott járművei cirkálnak a határon, Soros Györgynek jól megüzentük, hogy el a kezekkel Magyarország miniszterelnökétől, úgyhogy egyelőre nem a migránsok elől kell elrejteni a családi ezüstöt. Hanem a család elől. Háromszor mondjuk el, hogy mindenki megértse: egyrészt, a közpénzt azért hívják közpénznek, mert a mi közös tulajdonunk, másrészt, azért kell biztosítaniuk nyilvánosságot ezeknek az intézményeknek, mert a közös kasszát közösen kell ellenőriznünk, harmadrészt, ha ezekből az intézményekből elfogy a pénz (mert mondjuk, elveszíti közpénz jellegét), akkor azt nekünk kell visszapótolnunk.
Olyan ez, mint a klasszikus zsebes trükk, amikor az egyik tolvaj eltereli az áldozat figyelmét, a másik pedig közben elemeli a tárcáját, melyre emiatt nem tud vigyázni.
Egy szó, mint száz, olyan háttérhatalmat épít ki a kormány magának, hogy Soros György is megnyalhatná utána a tíz kapitalista ujját. Persze titkosításban nagy király a magyar kormány. Régóta igyekszik eltitkolni a paksi beruházás legfontosabb adatait előlük, de arra is tett kísérletet, hogy eldugja előlünk a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak 260 milliárdját, ám ez nem jött össze, és lett is belőle elég nagy felfordulás. Ám az Orbán-kormány jelszava az, hogy kutyaharapást szőrivel lehet legjobban kezelni. Mivel még a kormányhoz közel álló intézmények (például a szinte csak fideszes delegáltakból álló Alkotmánybíróság) sem engedte át az NMB alapítványainak machinációit, és kimondta, hogy a közpénz nem veszíti el közpénz jellegét attól, hogy Matolcsy György rátette a kezét, és ráolvasással szerette volna ezt a transzformációt levezényelni, most egy másik irányból közelít a céljához.
Az új tervezet például "a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvény" módosítási javaslata szerint igazi gumifeltételeket szabna 10 vagy akár 15 évnyi titkosításra. Ilyen feltétel lenne például a „stratégiában szereplő kiemelt céllal” összefüggő adat, ami nagyjából bármire ráhúzható a "pénzügyi, finanszírozási szerződések és megállapodások" adatai, ami nagyjából az egész gazdálkodási tevékenységet lefed, sőt, minden olyan szerződés, ami a közbeszerzési értékhatár alá esik. Tipikus esete annak, amikor úgy akadályozza meg a hatalom a törvénybe ütköző cselekedeteket, hogy megváltoztatja a törvényeket. Igen veszélyes játék ez, mert igen kínos helyzetekbe hozza a bíróságokat, melyek az ilyen flexibilis jogszabályok miatt kénytelenek visszatetszőnek tűnő ítéleteket hozni.
Érted, hát-tér-hat-alom. Fotó: facebook.hu
Persze nem a bíróságok szenvedik el a legnagyobb veszteséget egy ilyen törvényalkotási rendszerben. A választópolgárhoz csak a migrásozás, a sorosozás, a háttérhatalmazás kormányzati uszítása jut el, miközben a háttérben rendesen kirabolja gyanútlan áldozatát. Olyan ez, mint a klasszikus zsebes trükk, amikor az egyik tolvaj eltereli az áldozat figyelmét, a másik pedig közben elemeli a tárcáját, melyre emiatt nem tud vigyázni. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem figyelsz eléggé, a ravasz prérifarkas több kárt tud okozni neked, mint a legerősebb ellenséges törzs.”
Frédi és Béni
