Olyan erődemonstrációt tart a napokban a magyar haderő a déli határszakaszon, ami komoly katonai fenyegetések esetében is ritka. Mivel néhány száz civil menekült ellen küldték a páncélozott járműveket és a helikoptereket, felvetődik a kérdés, vajon milyen megfontolások állnak e finoman szólva is hangos kardcsörtetés mögött. A válasz alighanem a belpolitika komoly válságjelenségeiben kell keresni.

Fotó: index.hu

Bizonyára sokan gondolják még ma is azt az, hogy kettős kerítés zárja el a menekültek Magyarországra vezető útját, ezért most már tényleg realitás Szijjártó Péter külkereskedő és külügyminiszter víziója a hermetikusan lezárt határról. Ha igaz lenne, hogy valóban megépült a kettős műszaki zár, akkor miért száguldoznak páncélozott katonai járművek a határ mentén, és miért pásztázzák géppuskáikkal a túlsó oldalt? A magyar honvédség olyan harci lázban ég egy propagandafilm tanulsága szerint, mintha a harmadik világháború küszöbén állnánk.

A tények kedvéért szögezzük le, hogy már a propagandavideóból is kiderül, a határt a leginkább az úgynevezett GYODA védi, ami lényegében három egymásra helyezett szögesdrótköteg, amit felülről és alulról is könnyen le lehet küzdeni, így akár át sem kell vágniuk a menekülteknek a drótot. A civilek és politikusok közül még senki sem vette a fáradtságot és a bátorságot, hogy végigmenjen a magyar-szerb határ 175 kilométeres szakaszán, és felmérje, vajon mekkora a kettős kerítés és az egyszerű GYODA aránya a műszaki záron belül.

Fotó: Szegedi Kattintós

Amint fotónk is bizonyítja, igen frekventált helyeken (Tiszasziget közelében) is csak szögesdrót áll a menekültek útjába, ami önmagában nem csupán nevetséges, de szégyen is. Ha ugyanis a kormánynak van elegendő forrása arra, hogy kivezényelje a teljes katonaságot páncélozott járművekkel, helikopterekkel, csapatszállítókkal, és ki tudja még mi mindennel együtt, akkor minek építenek ilyen kutyakifutókat a határra. Tavaly ősszel sem a kerítés állította meg (ideiglenesen) a menekültek áradatát, hanem az a hatalmas mozgósítás, melynek eredményeként száz méterenként állt egy rendőr vagy katona a határszakaszon.

Aztán jött a tél, a migránsok másik útvonalat kerestek, a katonákat és a rendőrök egy részét visszavonták, hogy most újra harci díszben pompázva ismét a határon masírozzanak. Úgy tűnik, annyira megszállottja lett a migránsügynek a kormány, hogy most minden eszközt bevet annak érdekében, hogy a figyelmet ismét erre a témára fókuszálja. Lényegében nincs olyan fontos politikai téma a menekültkérdés kezelésén kívül, melyben a lakosság támogatását élvezné a kormány. Bakondi György lényegében beköltözött a közszolgálati televízióba, és naponta riogat a menekültekkel, csak hogy ne a pedagógusok, egészségügyi dolgozók vagy a népszavazási kezdeményezések kössék le a figyelmünket.

Katonai parádéval, árnyékbokszolással fenn lehet tartani annak a látszatát, hogy a kormány teszi a dolgát, ám ez nem más, mint egy Patyomkin-falu építése drótkerítésből.

A magyar katonákat és a belügyi szerveket arra használja fel a kormány, hogy velük demonstrálja, milyen komoly probléma a migránskérdés, holott a menekültek lényegében láthatatlanná váltak a magyar polgárok számára. A témák tematizálása persze a politikai eszköztár egyik legfontosabb tartozékai, de nagyon szembeötlő, hogy a fideszes kommunikációs gépezet már képtelen más irányt venni, csak a már egy éve folyamatosan építgetett iszlámellenességet, terrorfenyegetést, migránsgyűlöletet.

A magyar kormány lényegében képtelen sikeresen megbirkózni olyan égetően fontos kérdésekkel, mint például, hogyan tudná megállítani a szakemberek elvándorlását az országból, miként tudná megmenteni az egészségügyet a teljes széteséstől, a tönkretett oktatást pedig hogyan lehetne újra működőképes állapotba hozni. És akkor még nem beszéltünk az államilag irányított korrupció elharapózásáról, az oligarchák arroganciájáról és a politikusok kapzsiságáról, a kormányzati szervekbe vetett bizalom teljes elapadásáról.

Fotó:24.hu

Katonai felvonulással, árnyékbokszolással fenn lehet tartani annak a látszatát, hogy a kormány teszi a dolgát, ám ez nem más, mint egy Patyomkin-falu építése drótkerítésből. Ahogy egy dakota bölcsesség mondja: „Nem az a legjobb törzsfőnök, aki a leghangosabban szidja az ellenségeit, de az biztosan jó vezető, aki a haragosai véleményére is kíváncsi.”