Egyre elképesztőbb kijelentéseket tesznek magyar kormányzati tisztségviselők a menekültügy kapcsán, de ami viszi a pálmát, hogy most már lényegében a nemzetközi baloldal nyakába varrják mindazt, amit a világban migrációs válságnak szokás hívni. Lázár Jánostól Rogán Antalon át Kósa Lajosig mindenki megvillantott már valamit abból a habonyi szellemi szikrából, amely összegyúrja a muszlim népvándorlást a nemzetközi baloldal összeesküvésével, melynek végső célja az Orbán-kabinet megbuktatása.

Fotó: mandiner.hu

Nem akarjuk untatni a kedves olvasót a Csongrád megyei rendőrség közleményeivel, de a legújabb hír megér egy rövid idézetet: „Fejszenyéllel bántalmazta vitapartnereit egy 30 éves hódmezővásárhelyi Kövegyen. A rendőrök Kardoskúton fogták el.” Végre visszatértek a régi idők klasszikus közleményei, verekedő, fenyegetőző magyar állampolgárokkal, akik lakhelyét, cselekményük és elfogásuk helyszínét el tudjuk helyezni a térképen. Egészen idén februárig az ilyen jellegzetesen hazai bűnesetek uralták a megyei kapitányság híradásait, aztán megjelentek a migránsok a déli határoknál, és innentől kezdve csak a statisztikák körül forogtak a jelentések.

Hónapok óta csakis az volt a kérdés, hogy ma több szír, afgán, iraki menekült érkezett-e meg a zöldhatáron át, mint tegnap. A kövegyi incidens visszahozta a hamisítatlan „békebeli” hangulatot kicsiny megyénkbe, bár a tettes már Békésben kapták el. Vajon a 175 kilométer hosszan kiépített műszaki zárnak köszönhetjük, hogy a zömében muszlim vallású migránsok kiszorultak a rendőrségi híradásokból, és visszatértek erre a színtérre a hazai rosszfiúk? Nem tudható, hiszen a rendőrség kommunikációját is központilag irányítják, mint ahogy szinte mindent, ami az állam hatáskörébe van becsatornázva. Fogalmunk sincs ugyanis, hogy pontosan mennyien jönnek át a GYODA fedőnevű műszaki záron, ugyanis a magas kerítés továbbra is csak nyomokban látható a déli határszakaszon.

A migránsügy amúgy is új szakaszába lépett, hiszen immár globális dimenzióba helyezte a kérdést az Orbán-kormány kommunikációja. A renitens horvát miniszterelnök például a szocialista internacionálé megrendelésére tereli a menekülteket a magyar határhoz, és a szintén szociáldemokrata osztrák kancellár is a magyar nemzeti kormány megdöntésére szövetkezik balos társaival. Azzal vagyunk kénytelenek szembesülni, hogy megint bedobta a hidrogénbombát a Habony Árpád nevével fémjelzett kormányzati kommunikációs csapat: nálunk minden rendben menne, ha ezek a nemzetek felett álló internacionalisták nem próbálnának mindig drága hazánkra támadni.

                            Fotó: facebook.hu

Kétségtelen, hogy eddig mindig hozott a kormány konyhájára valamennyi szavazatot, ha arra a nemzeti közhelyre játszott rá Orbán Viktor, hogy a magyarokat azért támadja mindenki, mert túl egyediek, túl tehetségesek, túl megengedőek vagyunk. A gonosz egyszerűen nem tudja megemészteni, hogy Európa közepén van egy nemzet, amely mindenben túlnő a környezetén, és nem hajlandó meghajolni a nagyobb nemzetek gyarlósága előtt. Nagyon csábító gondolat, minthogy azt is jó ismételgetni, hogy lényegében mindent a magyarok találtak fel a világon, az összes Nobel-díjasnak magyar felmenői voltak, és a nemzetközi sztárok ősei is szinte mind a Kárpát-medencéből vándoroltak ki. A hazai baloldal és nemzetközi csatlósai abban érdekeltek, hogy ez a nép továbbra is kiszolgáltatott, szegény és kicsi maradjon.

Nos, ebbe az okoskodásba csúszik némi hiba, hiszen ha minden baloldali politikus a világban a magyar miniszterelnök skalpjára vadászna, akkor nem Robert Fico, szociáldemokrata szlovák miniszterelnök lenne Orbán Viktor legfőbb szövetségese a menekültek elleni keresztesharcban, nem vele együtt utasítaná el a kereszténydemokrata Angela Merkel által javasolt kvótarendszert. Hogy a dolog ne legyen ilyen egyszerű, ott van a szintén jobboldali lengyel kormány, mellyel annak ellenére nem talál közös hangot a magyar vezér, hogy a visegrádi országok közül Lengyelország legbefolyásosabb, és mindig adja magát a hivatkozás a hagyományos lengyel-magyar barátságra, ha éppen össze kéne fogni valamilyen nemes ügy érdekében.

Orbán Viktor bevallottan pragmatikus politikus, ezért nincs különösebb elvi alapja annak, hogy megbélyegezze azokat, akik éppen nem az ő nézeteit vallják. Nagyszerűen együtt tud működni a kommunista Kínával, Vietnámmal, olyan volt szovjet pártvezetőkkel, akik jelenleg valamelyik közép-ázsiai ország diktátorai, de nem zavarja az sem, ha olyan arab monarchiák uralkodóival üzletel, akik mindenkit üldöznek, akik veszélyesek a hatalmukra, legyenek azok balosok vagy jobbosok. És persze ne feledkezzünk meg arról az oroszbarátságról sem, amit annak ellenére sikerült elfogadtatni saját táborával, hogy alig negyed százada még ő maga mutatott ajtót a szovjet csapatoknak. A magyar kormány pragmatizmusa és propagandája csupán akkor ér össze, amikor éppen egy olyan politikus bírálja a magyar kormányt, aki történetesen baloldali, esetleg liberális párt színeiben politizál.

Fotó: hircsarda.blog.hu

Orbán Viktor kormánya valójában nem a nemzetközi baloldal ellen vív keresztes háborút, hanem mindenki ellen, akinek nem tetszik, ahogy visszavágta a magyar demokratikus állam szárnyait, akik számára fontosak a nemzetközi és az uniós jog előírásai, akik szerint nem kerítéssel és embertelen, egyben betarthatatlan jogszabályokkal lehet kezelni a menekültválságot. Számára csak az fontos, hogy feketén-fehéren mutassa be a világ erőit, és ő mindig a fehér mezőben tetszeleghessen. Országa polgárait épp olyan kritikátlan, önállótlan, logikus gondolkodásra képtelen egyéneknek tartja, mint azt diktátorok és autokratikus uralkodók sokasága tette a történelem során. Pedig felidézhetne egy ősi dakota közmondást magában, mely szerint: „Attól, hogy a törzsed minden harcosa ugyanabban a harci díszben megy csatába, még nem biztos, hogy ugyanolyan jól küzdenek melletted.”  

Frédi és Béni